Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 márczius 11-én, szerdán. 57 az interpellácziókra két órakor térjünk át? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadja el; e szerint az interpellácziókra a szokott időben fogunk rátérni. Következik a napirend: az 1889. évi VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Rátkay László jegyző: Olay Lajos! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Olay.Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Hogy a katonai javaslatok napvilágot láttak, hogy azok ide a ház asztalára jöhettek, annak egyik okául a szabadelvű párt szerencsétlen megalakulását tartom, azt az óriási ellentétet, a mely ott személyek és pártok közt van és azt az óriási karczot, mely magában ebben a pártban a pártcsoportok közt dúl, A hatalomra való törekvésnek, és annak, hogy nem egységes a kormánypárt, tulajdonítom, hogy ilyen, az országot veszélyeztető törvényjavaslat a ház asztalára jöhetett. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Bánffy idejében a törvénytelen választás, az erőszakos kormányzás, a hatalomhoz való ragaszkodás folytán az alkotmányos élet folytatása vált kétségessé. Mindenki látta azt, hogy az a kormány, hogy a hatalmat megtarthassa, mindenre képes. Hogy a kormány ahhoz a hatalomhoz mily görcsösen ragaszkodott és kész volt törvényen kMüli állapotban is kormányozni, mutatta maga a Tisza-lex. (Ugy van! a baloldalon.) Csakugyan itt a parlamentben pártkülönbség nélkül a jobbak összeállottak, hogy ezen a bajon segithessenenek, hogy az országban az alkotmányos és törvényes kormányzást lehetővé tehessék. A pártok jobbjai ezen összejövetelének eredménye volt a paktum. Ennek a paktumnak eredménye azonban nem az volt, a mit ezek a jobbak reméltek, mert ettől a paktumtól a jobbak azt remélték, hogy csakugyan a kormányzásba egy egészen uj rend fog bejönni s hogy nem fog tovább a kormánypárt és a kormány Bécs szolgálatában állni, hanem a nemzeti törekvéseket is iparkodni fog érvényre juttatni. (Ugy van! a baloldalon.) A nemzet, az egész ország, az egész parlament garancziát látott abban, hogy a volt nemzeti párt gr. ApponyMal együtt a kormánypártba bevonult. Az egész nemzet várt és remélt ; azt hitte, hogy csakugyan bekövetkezik az a kor, a melyet 26 évig Apponyi Albert és a nemzeti párt hirdetett, és a mely csakugyan hMatva lett volna sok nemzeti jognak érvényesítése által a nemzet aspiráczióit kielégíteni. Mi történt azonban? A nemzeti párt gr. Apponyi Alberttel együtt, daczára annak, hogy 26 évig sohasem akartak elveikről lemondani, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XIII. KÖTET. soha, egyik kormánynyal sem akartak paktálni, mindegyik kormányt ridegen visszautasították, mindegyik kormánytól azt követelték, hogy elveik érvényesíttessenek s hogy csak abban az esetben lépnek be a kormányba; daczára annak, hogy mikor a kormányok ezt nem fogadták el, ők annyi ideig hMen kitartottak : a paktum után egyszerre csak minden fentartás nélkül beléptek a kormánypártba. Nem tagadom, t. ház, hogy ennek a belépésnek és az uj kormány alakulásnak talán voltak és vannak előnyei a közigazgatás torén, a melyek talán inkább magának a miniszterelnök ur egyéni jeles tulajdonainak kifolyásai; sajnos azonban, hogy a nemzeti párthoz kötött remények nem valósultak meg. Mindjárt az uj quótánál, a melyet pedig évek hosszú során át ők üldöztek legjobban, és hazafias lelkük meggyőződésével, az érvek egész halmazával ők mutatták ki azt, hogy mily vészthoző volna annak felemelése a nemzetre, mennyire jogosulatlan túlterhelése volna az a nemzetnek, mégis mi történt? A fölemelt quótát megszavazták. Jött a katonai javaslat. Azt hittük, hogy ezt már a nemzeti párt nem fogja engedni, hiszen a nemzeti pártnak főként a katonai ügyeknél voltak elvi jelentőségű nemzeti kMánságai; s mégis, igaz, hogy kísérletet tettek, a mint tudom, de a kísérlettől elállva megadták magukat és elfogadni készek a katonai javaslatokat is. (Ugy van! a baloldalon.) Én nem akarom hinni, hogy a nemzeti pártban ennyire csalódtam volna. Nekem ezt kétszeresen jogom van állítani, mert én a nemzeti pártnak lelkem igaz meggyőződéséből, hazafiasságból egyik fő-fő támogatója voltam. Gr. Apponyi Albert nagyon jól fog emlékezni, hogy a 80-as években a bácsmegyei választásoknál — igaz, pártom elnöke, Irányi Dániel beleegyezésével — sok esetben még saját pártom érdekét sem tekintve szigorúan, mindig arra törekedtem, hogy a nemzeti pártnak biztosítsam a jövőjét politikailag, hogy mentől több kerületet juttathassak a nemzeti párt részére. Tettem azt azon meggyőződésben, mert — a mint már előbb mondtam — én hittem, én biztam Apponyiban, biztam a nemzeti pártnak erejében, biztam abban, hogy ők meg fogják állni a helyet és nem fogják elveiket feladni. Ezt annyMal inkább tehettem, mert hiszen nagyon jól fog .emlékezni gróf Apponyi, a ház igen t. elnöke azon igazán hazafias kijelentésére, hogy mikor szóba került, hogy mi lesz, ha a nemzeti párt kormányra jut, — ez volt az a nemes, az a hazafias kijelentése, a mely engem elragadott, a mely engem bámulatba ejtett, a mely fölkeltette bennem a reményt a haza jobb jövője iránt — azt mondta gróf Apponyi az ő nemes, hazafias lelkületéből kifolyólag, hogy ha én kormányra jutnék, illetőleg pártom kormányra jutna, az csak rövid életű lehet, 5—6 hónapig fog csak eltarthatni. Bécs nem fogja akarni a nemzeti párt elveit érvénye8