Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-224

50 224-. országos ülés 1903 magyar király is ugy cselekednék, mint hajda­nában Mátyás király cselekedett, ha ő is a nép közé leszállana és ott keresne informácziót: ez az informáczió egészen más volna, mint a milyet tanácsosai adnak. Persze könnyű ezen uraknak jól lakott hassal és tele zsebbel az uralkodó elé állani és azt , mondani, hogy e nemzet birja még a terheket. Én azonban azt látom, hogy a szegény magyar nép, a mely ezt a hazát ezer éven keresztül fentartotta, a mely e hazának hantjait vérével és verejtékével védelmezte, az a nép ma éhes, rongyos és kénytelen koldusbotot venni a kezébe és innen fájó szívvel kiköltözni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben azt mondja a honvédelmi miniszter ur, hogy költöznek is be helyettük! Hát ez neki lehet jó vigasztalás, nekem azonban ez nem vigasztalás. Én nagyon örülök annak, ha e ha­zában nem magyar fajú polgártársaink is jólét­nek örvendenek, de saját fajomat, a magyar fajt szeretem és annak pusztulása fáj nekem. (Tetszés a szélsöbahldalon.) T. képviselőház! Mikor a szegény nép azt látja, hogy az uralkodót ugy informálják, hogy ez a nép még birja a terheket, vájjon mit érez­het akkor ez a szegény nép ? Vájjon nem száll-e fel fájó sóhaj kebeléből és vájjon nem érzi-e Krisztus keresztjének minden kínjait, minden gyötrelmeit? Vájjon nem fáj-e neki ez a rész­vétlenség? Vájjon önökben, t. uraim, láthatja-e az a szegény nép testvéreit, jó barátait? T. uraim, az erőseknek, a hatalmasoknak volna kötelességük az, hogy a szegények párt­fogói és szószólói legyenek. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Humánus érzésű és gondolkozású emberek még az állatkínzás ellen is védegyle­teket szerveznek. Én nem mondom azt, hogy az emberkinzás ellen is hasonlóképen védegyle­teket kellene szerveznünk, de azt mondom, hogy a szegény, nyomorult rongyos nép is érdemel némi kíméletet. Mit tettek önök, t. uraim, 35 esztendő alatt ezért a népért, ezért a nem­zetért, hogy élhessen, boldogulhasson és fizet­hesse adóját ? Önök földönfutóvá tettek száz­ezreket, a földbirtoktól megfoszttattak jó magyar testvéreink közül száz és százezren, a kik azután napszámosokká lettek. A mint mondtam, az ország némely vármegyéjében 30—40 százalékot tesznek a napszámosok. S tudnak-e önök kere­setet nyitni a szegény munkások számára? A kiegyezéssel bedugták azokat a keresetforráso­kat is, a melyekből a szegény nép élhetne és elzárták az iparűzést a szegény nép elől. (Ugy van! a szélsöbahldalon.) Méltóztassanak meg­nézni azt a kimutatást, a melyet a földmMelés­ügyi miniszter ur készített a bérekről, a nap­számokról az egész országra vonatkozólag és látni fogják, hogy micsoda bérért dolgozik ez a szegény magyar nép, micsoda bérért izzad és fárad. Az esztendők jó részében 60—60 fillérért dolgozik a szegény magyar ember naponkint. Lehet-e ebből megélnie egy családnak ? 8 mi­márczius 10-én, kedden. kor történt gondoskodás arra nézve, hogy a helyzet e tekintetben javuljon? Nem egyszer volt alkalmam látni azt is, miképen bánik el maga az állam a szegény munkásokkal, miképen fizeti azokat. Azoknak a szája is tele van pa­naszszal. (Igaz! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Látják ellenben azt, hogy a szegény népet nyúzzák az adóért. Most is két millió korona áru ingatlan birtok van a pénzügyminiszter ur kezén. Honnan vette ezt a birtokot ? Adókért árverezték el a szegény emberektől. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Nem igen látjuk, hogy itt a sze­gény, nyomorult nép iránt valami nagy könyö­rület volna azoknak a szMében, a kiknek részé­ről ezt méltán meg lehetne várni. Ezeket igér­ték-e önök a választóiknak a választás idején ? A. választóközönség elé önök tetszetős ígéretek­kel állottak, mikor fogják már azokat az ígére­teket beváltani ? Hogy leszünk az adóreformmal; a nagybirtokok parczellázásával ? Hogy leszünk a létminimum megállapításával? Mikor követ­keznek már be ezek? Önök tetszetős jelszavak­kal állnak a választó közönség elé, s a midőn azok beváltására kerül a sor, akkor sutba dob­ják azokat s elő állanak a czMillista emelésével, a katonai ujonczjutalék növelésével, az adóter­hek szaporításával. Arra várnak, míg az a sze­gény nép ismét meg fogja csörgetni lánczait; akkor majd megint ígéretekkel állanak elő, hogy ismét sutba dobják azokat, ha elmúlik a veszély. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Az önök gazdálkodása, t. túloldal, minősit­hetlen gazdálkodás; az ilyen gazdálkodásért az egyes embert gondnokság alá helyeznék. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbahldalon.) És ilyen kö­rülmények között még oly törvényjavaslattal állnak elő, mint a jelenlegi, a mely nem egyéb, mint merénylet a nemzet exisztencziája ellen, valóságos fajirtó kísérlet. (Ugy vari! Ugy van ! a szélsöbahldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur szemrehá­nyást tett az ellenzéknek és azt mondotta, hogy az ellenzék a legkíméletlenebb és íegszenvedel­mesebb módon kelt ki a tárgyalások folyamán a király, az uralkodócsalád és a dinasztia ellen. Hiszen csak csodálni lehetne, (Halljuk! Hall­juk! a szélsöbahldalon.) ha a t. honvédelmi miniszter ur az ilyen alkalmat a szemrehá­nyásra elszalasztaná, mert hiszen máskülönben hogy szerezné az érdemeket? De jegyezze meg a miniszter ur, hogy nem az uralkodó, nem a dinasztia ellen történnek itt a kifakadások, hanem bizonyos magatartás és bizonyos tény­kedések ellen. T. ház! A mig a korona magas piedesztálján áll, addig szent és sérthetetlen, de ha egyszer onnan leszállva a politikai párthar­ezokba elegyedik, akkor ne követelje tőlünk senki, hogy mi a bírálat jogát feladjuk, mert ezt egyetlen parlament sem teszi, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Ha a kormányon olyan miniszterek ülnének, a kik a nemzet

Next

/
Thumbnails
Contents