Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-224

22A. országos ülés 1903 márczius 10-én, kedden. 51 bajait és érdekeit kMen feltárnák a korona előtt; ha nem maguk takaróznának a koronával, hanem a koronát védenék inkább: akkor ezek a kifakadások nem következnének itt be. Ha a honfiúi szenvedélyek kitörnek és fölcsapnak olykor talán a koronáig is, annak t. kormányférfiak, egyedül önök az okai. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur azt is mondja, hogy az ellenzék eljárása parlamenti erőszak, és hogy bennünket a parlamenti rendszerről kioktasson, azt mondja, hogy a parlamenti rendszer nemcsak minálunk, hanem minden országban azon alapszik, hogy a többség kormányoz. Ez ugy van s ebben eddig egyet értünk. De hozzá teszem, hogy annak a többségnek törvényes alapon kell állnia, és a törvények szerint kell kormányoznia, nem pedig furfanggal, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ne álljon elő itt az a kormány olyan természetű törvényjavaslatokkal, a melyekkel a választó polgárok elé, a nemzet elé állni nem merészelt! Ne álljon elő itt a kormány olyan törvényjavaslatokkal, a melyek a nemzet exisztencziája ellen törnek. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon) Azt tanácsolja nekünk a t. honvédelmi miniszter ur, hogy igyekezzünk azon, hogy meggyőzzük a nemzetet arról, hogy nekünk van igazunk, mert még eddig nem nekünk adott igazat, hanem neki. Hát hogy tudja azt a t. honvédelmi miniszter ur vagy a t. kormány, hogy a nemzet kinek ád vagy kinek adott igazat, hisz a nemzet még soha megkérdezve nem volt, legfeljebb csak az a néhány százezer választó, az pedig még nem a nemzet. És hogyha azt a részt még nem tudták ennek a pártnak elvei áthatni, felébreszteni, annak az volt az oka, mert nagy volt a dózis az álomporból, a mely a "nemzetnek be volt adva, de méltóztatnak látni, hogy az alvó nemzet mindinkább ébredez, mind nagyobb számmal küldi ide azokat a képviselőket, a kik a nemzet legszebb aspiráczióit képviselik és azokért barczolnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Méltóztatik látni, hogy már a nemzet ébredez, hogy a nemzetnek legkülönbözőbb rétegei szólalnak meg és tiltakoznak az önök törvényjavaslata ellen most. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszter ur, hogy hiába beszélünk neki, ő a szóra, beszédre nem ad semmit, neki tények kellenek. Azt tapasztaltuk, hogy ebben nagy igazsága van, mert itt a beszéd, az ad oculos demonstratio nem ér egyáltalában semmit sem, itt valóban tények kellenek, itt valóban akczió kell. Hát megkezdjük, t. túloldal, az akcziót! Megkezdjük azzal, hogy ennek az önök által beadott törvényjavaslatnak ellenállunk és annak törrenynyé lételét meg fogjuk akadályozni minden törvényes eszközzel és minden erőnkkel. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. honvédelmi miniszter ur, hogy minél erősebben követeljük mi a nemzet jogait, ő annál erősebben ellenáll. Az ilyen czinikus és sértő nyilatkozatra, ha malicziózusak akarnánk lenni, a repülő hollandMal felelhetnénk és azt mondhatnók, hogy a miniszter urak sem ülhetnek örökösen azon a miniszteri széken, a miniszter ur pedig már jó ideje, közel huszesztendeje ül abban a székben; miniszterek jöttek, miniszterek mentek, ő pedig ott maradt. Megtörtént már, hogy a saját maga által beadott törvényjavaslat majdnem megbuktatta a leghatalmasabb minisztert, megrendítette állását és csak kevés kellett neki, hogy csakugyan megbukjék. A t. honvédelmi miniszter ur pedig még azután is ott maradt. Most is megtörténhetik, hogy a honvédelmi miniszter ur törvényjavaslata következtében meg fog bukni a jelenlegi miniszterelnök. 0 jjedig azt hiszi, hogy talán örökre ott marad. Hát ott marad addig, mint a balozsna a fészken, azonban eljő az idő, mikor az ő széke is meg fog ürülni. A magyar nemzet nagyon soká tűrt, bámulni lehet a magyar nemzet türelmét, de a nemzet haragjának vihara el fogja seperni őt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A honvédelmi miniszter úrtól ezzel bucsut veszek és a túloldalhoz intézek még egynéhány szót. T. uraim! Az önök részéről beszéltek egyeseknek hazafiságáról és azt mondták, hogy a hazafiságukat nem engedik kétségbe vonni. Hát azt nem akarjuk mi sem tenni; ámbár közbevetőleg legyen mondva, a hazafiság tekintetében is legalább is árnyalatokat lehet megkülönböztetni. Egyrészről a magyar nemzet ősi, legszentebb, minden nemzet által legszentebbnek tartott jogaiért küzdenek évtizedeken keresztül. Azt hiszem, hogy ez is hazafiság. Mások viszont ezt a törekvést nevetik, kigúnyolják és a jogfeladás lejtőjén mennek lefelé a végletekig. Meglehet, hogy ez is hazafiság, de mindenesetre már bigitott hazafiság lesz. Azután vannak olyanok is. a kik a magyar nemzetről tudni sem akarnak és el se akarják ismern,i és mégis verik a mellöket, hogy ők jó hazafiak. Hát ez is lehet a maga rendje szerint hazafiság, csakhogy egészen más kvalitású. Mikor tehát hazafiságról beszélünk, mindenesetre azt a kérdést kell feltenni, hogy hányadrendü lehet az a hazafiság? De én nem bolygatva senkinek a hazafiságát, azt mondom, hogy épen a hazafiság is arra kötelez, hogy legyen szMünk a magyar nép iránt, a mely nép már úgyis a rengeteg teher alatt görnyedez, és most azt jobban megterhelni ne engedjük, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! A sötét emlékű Karaífáról olvastam, hogy a vérbíróság által kon'skált javakból palotát építtetett magának Bécsben, és egy reggelen ezek a szavak voltak felirva a palota falára: ex lacrimis hungarorum, a magyarok könnyeiből épült. Ezt lehetne mondani, ezt lehetne felírni 7*