Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-224

224-. országos ülés 1903 márczius 10-én, kedden. 49 munkásokra gondolni, a kiket ezrével kellett elbocsátani a gyárakból télviz idején. (Igaz! Ugy van! a szdsöbaloldalon.) Nagymérvű a hanyatlás a malomipar és a czukoripar terén, a mely utóbbit a brüsszeli egyezmény is kedvezőtlenül érint. Nagymérvű a hanyatlás petróleumiparunk terén, a melyet kiszolgáltattak az osztrák iparnak. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nagy vámot vetettek a külföldi nyers petróleumra, a minek következtében azután a finomított petroleumipar Magyarországon nagy hátrányt szenvedett. Nagy hanyatlást tüntetett fel söriparunk, szóval egész iparunkra az osztrák ipar óriás versenye nehezedik reá. (Igaz! TJgy van! a szdsobaloldalon.) Kisiparosaink, a kik ennek az országnak a gerinczét képezték, elpusztultak, (ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az osztály- és vagyonellentét mindinkább kiélesedik. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A munkásosztály, a szegény napszámosok óriási ármádiája folytonosan szaporodik. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a képet a t. képviselőház elé terjesztve, röviden most csak azt kérdezem, hogy hol van hát ennek a sokat emlegetett a jólétnek az emelkedése ? (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a teherviselési képességnek az emelkedése Magyarországon! ? Azt mondják erre, hogy ezeknek van elég ellenértékük. Itt vannak a nagyszerű fényes paloták. Itt vannak a vasúti hálózatok, itt vannak a kulturális intézményeink. Hát nagyszerű intézmények ezek. Csak azt kérdezem, t. képviselőház, hogy kinek a pénze van mindezekben is benne ? A külföldi hitelezőké. Ezek is tehát nagy mértékben a külföldieké, és nem a mienk. A t. kormány az én szavamra természetesen kevés súlyt helyez, sőt talán hitelt sem adna neki, de van egy megbizható tanúm is, a ^Budapesti Hirlap«, a mely, ugy hiszem, kormánypárti lap. Ennek február 4-diki számában »TJj honfoglalás« czim alatt dr. Dobránszky Pétertől egy czikk jelent meg, a melyet nagyon méltó figyelembe venni. Leszek bátor abból egyes szemelvényeket felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A mezei munkások száma 1,242.000-et meghalad Magyarországon. Közel 20 millió lakosú hazánkban nemzetünk felének nincsen ebből az országból egy talpalatnyi földje sem. Nem az övék Magyarország. Hazánkban nagyon kevés kMétellel az egész nemzet földbirtoka meg van terhelve, nagyon sok esetben az érték felén túl; milliárdokra menő kölcsönök ós követelések terhelik földbirtokainkat. A betáblázott terheken felül váltók és egyéb adósságok. A hitelintézetek és takarékpénztárak csatornáin át, azok a jobbára külföldi tőkepénzesek, a kik jelzálogleveleinket veszik, a magyar földbirtok hitelezői. A magyar munkás az idegen hitelezőknek dolgozik, az államkormány, a bíróság hitelezőink végrehajtója. Azt a Magyarországot, a melyet fegyverrel nem tudott tőlünk idegen hatalom elhódítani, elfoglalta tőKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. lünk hitelével, pénzével, telekkönyvekkel az idegen tőkepénzes had. Magyarországon csak az államnak 4614 millió korona az adóssága, mig a földbirtokos adóssága váltókkal és egyéb adósságokkal együtt szintén milliárdokra rúg. A hitelezőknek mi csak gazdálkodói, ispánjai ós jobbágy munkásai vagyunk. Évenkint elárvereznek Magyarországon 19—20.000 birtokot 47 millió korona kényszeráron; évenkint több mint 200 millió uj adósság jelenik meg birtokainkon, naponta 50—60 család megy tönkre árverés utján, minden nap 250—300 jó magyar lesz földönfutóvá. Végzetes gazdasági földrengés ez, nagy társadalmi, gyilkos nemzeti válság. Talpra kell állítani a földművelő nemzetet, a melynek vállain nyugszik az állam.« Egy helyen pedig ugy nyilatkozik ez a czikk, t. ház, hogy rosszabb helyzetben vagyunk, mint a török uralom alatt voltunk, mert akkor a földbirtok az országé volt, most pedig nem az. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt szokták mondani, hogy mi frázisokkal és jelszavakkal dolgozunk; azt kérdezem én, frázisok és jelszavak-e ezek is? Hol van, t. kéjjviselőház, az a nagy jólét, a jólétnek az a nagy emelkedése, s az a nagy teherviselési képesség, a melyről a t. kormány beszél? A t. honvédelmi miniszter ur azt mondja, hogy ez az ország nem koldus, hogy ez az ország nem szegény, hogy ez a nemzet birja még a terheket, s hogy lehet arra még több terhet is rakni. A t. honvédelmi miniszter ur kétségtelenül legilletékesebb ennek megítélésére, mert a magyar nemzetet szerte-széjjel e hazában ismeri, ugy mint a siu-indiánokat. De a t. honvédelmi miniszter urnak szekundálnak itt egyes nagybirtokosok és mágnások is. Ok is azt mondják, hogy nagy itt a jólét, és hogy ez az ország, ez a nemzet birja még a terheket. Hát, t. képviselőház, ha csupán róluk volna szó, én elhinném, hogy ők még birják a terheket és ha róluk volna szó, talán nem opponálnánk mi ugy e törvényjavaslat ellen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, azt látjuk, hogy a terhek igazságtalanul vannak megosztva Magyarországon. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Látjuk azt, hogy a legnagyobb teher a legszegényebb néposztályt nyomja és nem igen látjuk, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaink, a kik nagy vagyonnal birnak, nagyon igyekeznének a terhek igazságos megosztására; ők csak betörekszenek ide az országházba minden áron, és itt, a helyett, hogy a reformokat sürgetnék, inkább megakadályozzák azokat. A t. honvédelmi miniszter ur azt mondja, hogy az ellenzék, hogy _a függetlenségi pártiak, bolonditják a népet. Én pedig azt mondom, t. képviselőház, hogy a t. kormány vezeti félre a koronát, a mikor azt ilyen informácziókkal látja el. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a 7