Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-224

2'2b. országos ülés 1903 márczius 10-én, kedden- 47 B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hogy micsoda remíniszczenczia, az az én dolgom! Ahhoz a tiszteletes urnak semmi köze! (Helyeslés jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem ide való ! Kecskeméthy Ferencz: Nem gondoltam, hogy a t. miniszter ur ugy beszél, hogy senkinek se legyen köze hozzá! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Önnek nincs semmi köze hozzá! (Felkiáltások a széls'óbaloläalon : Ez történeti tény!) Kecskeméthy Ferencz: Csak azért czitáltam, mert most arról beszélek, hogy egy alkalmas eszközre volt szükség Bécsben arra, hogy a honvédségnek szaporodása megakadályoztassák .... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! Kecskeméthy Ferencz:... és hogy ez a honvédség lehetőleg összeforrasz tassék és összeolvasztassék a közösnek nevezett hadsereggel; igy ez igenis ide tartozik, t. honvédelmi miniszter ur. És a ki erre alkalmas eszköznek bizonyult, az a t. honvédelmi miniszter ur, a kinek neveltetését és összeköttetéseit igyekeztem kimutatni, hogy láthatóvá legyen az, ' hogy milyen gondviselésszerű és mily módon előkészített és képzett egyénre volt erre a czélra szükség. Ezt abból a szempontból hoztam fel, hogy látható legyen a t. miniszter urnak családi tradicziója. A t. honvédelmi miniszter ur a napokban szMes volt engem Amerikába küldeni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Visszaküldeni! Mert már volt ott! Kecskeméthy Ferencz: És nemcsak egy izben volt szMes kiküldeni, hanem ismételten. Hát, t. miniszter ur, én ebben bizonyos czélzást látok, és ezt nemcsak én láttam, hanem felfedezték mások is, pl. egyes lapok is. Miután a t. miniszter ur ilyen czélzással élt velem szemben, én feljogosítva éreztem magamat, hogy én is a t, miniszter ur családi összeköttetéseire vonatkozólag egy adattal szolgáljak. Ez volt a t. miniszter ur missziója, erre volt ő alkalmas egyéniség, a kit Bécsben felfedeztek, és ezért kellett a t. miniszter urnak Ausztriából a közösnek nevelt hadseregből hirtelenében Magyarországba áttétetni egy honvédezredhez, a hol eltöltött pár hetet, a honnan azután rögtön betették államtitkárnak a honvédelmi minisztériumba. Lukáts Gyula: Nem is volt állampolgár! Kecskeméthy Ferencz: Igen megtisztelő reám nézve, ha a t. honvédelmi miniszter ur beszédemre ily nagyon figyelmes, de igen büszke volnék reá, ha a morvavölgyi fiaszkó be sem következett volna. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem találja a kádencziát! Kecskeméthy Ferencz: Ne idegeskedjék, miniszter ur! Gabányi Miklós: Influenzába talál esni! (Derültség.) Kecskeméthy Ferencz: A miniszter ur a benyújtott törvényjavaslatban háromezer főnyi ujonczjutalék- emelést kér a honvédség részére. T. miniszter ur, nem 3000 főnyi ujonczjutalék kell nekünk, hanem kell nekünk az összes ujonczfölösleg, a mely a törvények értelmében a honvédség létszámához osztandó be. És. t. honvédelmi miniszter ur, nem csupán katonai kórházak és katonabandák kellenek nekünk, hanem a mi honvédségünk számára tüzérség, műszaki csapatok és kell vezérkar. (Helyeslés a szélső-baloldalon.) Ilyen irányban méltóztassék törvényjavaslatot benyújtani, és akkor azt készséggel meg fogjuk szavazni. A benyújtott törvényjavaslatot bírálat alá kívánom venni egy más szempontból is, t. i. pénzügyi és gazdasági szempontból. A t. honvédelmi miniszter ur azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén hatásában 7 millió koronájába kerül a nemzetnek évenkint, Hogy ez milyen reális számítás, azt előttem már mások kimutatták, én ezzel nem foglalkozom; de azt a miniszter ur is elismerte . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem ismertem el semmit sem! Kecskeméthy Ferencz: A t. miniszter ur maga is elismerte, hogy a rendkívüli kiadások nagy pénzt fognak kívánni, mert tüzérségről és anyagbeszerzésről lesz szó. Ezt, azt hiszem a miniszter ur elismerte, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Talán! Kecskeméthy Ferencz: ... és azt mondotta, hogy más országokban a katonai terhek sokkal nagyobbak. Tehát Magyarország teherviselését és jelétét Fraucziaországéval vagy Németországéval akarja összehasonlítani ? Azt is mondotta, hogy az ellenzék a nemzetet örökösen koldusnak hirdeti, a mi egyáltalában nem áll, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! Kecskeméthy Ferencz: ... és hogy ezen törvényjavaslat adóemelést nem fog maga után vonni, mert hiszen a delegáczió megszavazta a költségeket, a pénzügyminiszter felvette a költségvetésbe, nekünk nem marad egyéb hátra, mint csupán fizetni, B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: És beszélni! Kecskeméthy Ferencz: Vagy meglehet, hogy a szomszédok fogják ezeket a költségeket megtéríteni, vagy az égből fog aranyeső hullani. A kormány azzal indokolja ezen törvényjavaslat elfogadhatóságát, hogy az utolsó években hazánkban a jólét és teherviselési képesség nagy mértékben emelkedett. Vessünk egy pillantást az ország gazdasági állapotára s nézzük, mennyiben igaz ez. Az egyenes adók 1881-ben 175"4 milliót tettek, 1901-ben 227 millióra emelkedtek. Az emelkedés 52 millió korona. A fogyasztási és italadók, melyek a legszegényebb nép-