Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-224

4(5 Ü24. országos ülés 1903 márczius 10-én, kedden. adatokból jön világosságra azon alacsony összeesküvés, a mely Bécsben a népnek nagyszerű felkelése s Latournak érdemlett megbüntetésével száműzött kamarillának terve szerint Magyarország alkotmányos szabadsága ellen , . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kérem világosabban, liangosabban, mert nem értem! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kecskeméthy Ferencz:... többoldalú katonai betörésekkel akarta az önkénynek uralmát ismét ránk erőszakolni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék!) Ezen alacsony erőszakoskodásnak legújabb jele azon tény, hogy egy bizonyos Simunits nevű ember, a ki magát generálisnak nevezi, hMatkozva valami rendeletre, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! Kecskeméthy Ferencz: . . . a melyet a magyar kormánytól sohasem kapott, a nélkül, hogy a legdurvább népek közt is tiszteletben tartott azon népjogot tisztelte volna, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! (Derültség jobbfelöl.) Kecskeméthy Ferencz: . . . hogy ha mint ellenség jő, felmondja a barátságot, és becsületes, műveit ember módjára előbb hadat üzen, Sárosmegyébe betört, miért is ezen Simunits semmi esetre se mint becsületes ellenség, de mint haramia és rabló tekintetvén, közhírré tétetik, hogy mindezen rabló maga, mind minden társai és minden vagyona közprédául jelentetnek ki, ós meghagyatik Magyarország minden lakosainak, hogy ezen rablócsapatot minden utón és módon agyonverni, kizsákmányolni, s neki mindenképen ártani mindenki hazafiúi kötelességének tartsa, sőt hazaárulásnak vétke s bűne alatt tiltatík bárkinek ezen rablókat bármMel ellátni, bármMel élelmezni, vagy segiteni; és Sáros, Abauj, Zemplén, Borsod, Torna, Szepes, Máramaros, Ugocsa, TJng és Gömör megyék főispánjainak és ezek távollétében az alispánoknak ezennel legszorosabb felelet terhe alatt meghagyatik, hogy ők a megyéjükbeli népfelkelést, mint a megyék főkapitányai rögtön tettleg felállítsák mindazon helyeken, hol politikai okok nem állanak ellent, semmi fáradságot nem kímélvén; egyszersmind tudtul adatik az is, hogy ezen népfölkelés alkalmazása iránt egyenesen ezen rablócsoport ellen fővezérré, parancsnokká kinevezett Pulszky Sándor alezredes urnak rendelkezése alá rendeltetnek, kinek parancsától fog függni, merre menjenek, és hova kelljen menni és mit cselekedni. Egyszersmind az is közhírré tétetni rendeltetik, hogy magának a rabló Simunitsnak fejére 100 ezüst forint.. .« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De nem kapták meg! Kecskeméthy Ferencz: Kérem, most jön a java. (Halljuk. Olvassa): »És ezen rablócsoport minden egyes tagjának fejére 20 ezüst forint jutalmak tétettek, akár élve. akár halva kerítse valaki birtokába, — és az állomány ezeknek rögtöni kifizetéséről intézkedend. Melyeknek pontos és szigorú teljesítése hazaárulásnak vétke alatt mindenkinek szent kötelességévé tétetik. Budapest, 1848. október 14-én. Az országos honvédelmi bizottmány.« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A normbergiek csak azt akasztják fel, a kit megfognak. Kecskeméthy Ferencz: A fentebbi rendelet tartalma a képviselőház október 15-diki ülésén Pálffy János elnök bejelentésére általános helyesléssel fogadtatott, aznap délután 5 órakor pedig a délelőtti ülés jegyzőkönyve sürgősen hitelesíttetett. T. képviselőház! Ezt kiegészíti egy másik dolog, (Halljuk!) a mely szintén Simunits altábornagygyal kezdődik, de mással végződik. Simunits altábornagy csapatai, melyek ellen ez a rendelet szólott, 5 zászlóalj gyalogságból, két lovas századból és 12 ágyú legénységéből állottak, összesen 4273 emberből. A gyalogság legnagyobb részét alkotta a 20-dik számú galicziai Glraf Hohenegg gyalogezred, a melynek első őrnagya volt Josef von Fejérváry de Komlós-Keresztes, Inhaber des oesterreichischen Leopold-Ordens, Bittér, Ehrenbürger der Stadt Neu-Sandec, Honorar Gerichtstafel-Beisitzer. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mondja angolul, talán jobban megy! Kecskeméthy Ferencz: Bővebben ir erről az expediczióról egy J. Strack nevű iró »Beitrag zur Gí-eschichte des Winterfeldzuges von 1848 u. 49.« czimü művében, 1858-ban, melynek második és harmadik lapján ugy a Simunits haderejét, mint az egész vállalkozását jellemzőleg ezt irja (olvassa): »Az utóbbi napon a gácsországi vezénylő tábornok által okt. 13-ról kelt rendeletben a hadrész — Golonne — parancsnokához erősítésül küldött csapatok is megérkeztek Saybuschba, ós pedig TJj Sandeczből a gr. Hohenegg ezred 3-ik zászlóalja Fejérváry őrnagy parancsnoksága alatt.« B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hát mit akar ezzel mondani? (Halljuk!) Kecskeméthy Ferencz: Én érdeklődtem ez iránt a Joseph Báron von Fejérváry de KomlósKeresztes iránt, és kutattam a könyvekben, hogy találok-e ilyen valami uri embert 1848-ból. És a mint véletlenül a t. miniszter urnak az életrajza került a kezembe . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt is olvasta? Kecskeméthy Ferencz: Igen! És azt is olvastam, hogy a t. miniszter urnak az édesapját is épugy hívták, hogy Joseph Báron von Fejérváry de Komlós-Keresztes. No, t. honvédelmi miniszter ur, meglehet, hogy midőn a feketesárga zászló alatt harczoló katonáról oly magasztalólag nyilatkozott, talán épen ez a reminiszczenczia tette azt, hogy olyan nagyon magasztalólag nyilatkozzék.