Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-224
224. országos ülés 1903 inárczins 10-én, kedden. 45 Gyula akkori miniszterelnök és honvédelmi miniszter igen ügyes sakkkuzást tett; felment ugyanis Bécsbe és onnan visszajött a honvédesküvel. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az is Bécsből származik? Ráth Endre: Mint minden rossz! Kecskeméthy Ferencz: Majd rátérek! Mindig a lionvédehni miniszter úron ,'csattan az ostor! Visszajött gróf Andrássy Gyula a honvédesküvel Bécsből, és mMel a nemzet biztosítva volt arról, hogy a honvédség legalább az alkotmányra fel fog eskettetni, abban megnyugodott, sőt annyira ment, hogy még azt sem, követelte, hogy ez az eskü törvénybe iktattassák. És — a min méltóztatnak tudni — a honvédség esküje még ma sincs törvénybe iktatva. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Meg van mondva, hogy mire eskettessék! Kecskeméthy Ferencz: Mikor azután a katonai reakczió ébredezni kezdett, mindjárt bolygatni kezdték a kérdést, hogy az összes véderőnek zászló-esküje miért is nem egyforma, miért is különbözik a honvédség esküje a közös hadsereg zászló-esküjétől, és jelszó lett az egyformává tétel, természetesen nem abban az értelemben, hogy a rendes hadsereget is fel fogják majd esketni a magyar törvényekre ós a magyar alkotmányra, hanem abban az értelemben, hogy a honvédség esküjéből is kihagyják az alkotmányra vonatkozó passzust, és ily módon teszik majd egyöntetűvé az összes véderő esküjét. Ez azonban nem könnyen sikerült. Megkísérelték az 1886. évi népfelkelésről szóló törvényben is azt, hogy teljesen mellőzzék az eskünek, a népfelkelők jelvényeinek, zászlajának és szabályainak kérdését, azonban az akkori kormánypárt egy kissé figyelmesebb volt, mint a mai, észrevette a dolgot és követelte ezeknek törvénybe foglalását, a minek az lett a következménye, hogy— a mint méltóztatnak tudni — ezek a népfelkelésről szóló törvénybe tényleg bele is vétettek, és e törvényben kimondatott, hogy a népfelkelőknek jelvényei, zászlaja, esküje és szabályzata nem a közösnek nevezett hadsereg jelvényeihez, zászlajához, esküjéhez és szabályzatához lesz hasonló, hanem a honvédségnek törvényben megállapitott jelvényeihez, zászlajához, esküjéhez és szabályzataihoz. A katonai reakczió azonban, t. képviselőház, nem szokott megnyugodni a kudarczban; nem nyugodott meg könnyen itt sem. Minthogy ugyanis a t. honvédelmi miniszter ur 1889-ben olyan nagyszerű diadalt aratott itt benn a törvényhozásban, a milyenről talán nem is álmodott, a katonai reakczió ismét kísérletet tett olyan irányban, hogy a hadsereg, illetőleg a honvédség esküjének kérdése megbolygattassék. Ennek azután az lett az eredménye, hogy — ha jól emlékszem — 1896-ban e kérdés szóvá is tétetett, és pedig talán Ugron Gábor t. képviselőtársam részéről. Szó volt ugyanis akkor egy bizonyos sürgönyről, a mely Bécsből érkezett, a melyet azután nem találtak sehol, a melynek nem akadt gazdája. Akkor a képviselőház megelégedett a honvédelmi miniszter ur azon nyilatkozatával, hogy ő nem találja azt a sürgönyt, hogy ő olyanról nem is hallott. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mert nincs! Nem találhatok olyat, a mi nincs! Kecskeméthy Ferencz: Azonban a t. honvédelmi miniszter ur nem mondotta azt, hogy nem látott olyan sürgönyt. Tehát — szerintem — mulasztást követett el az országgyűlés akkor, a mikor e kérdést alaposabban meg nem vizsgáltatta. Az ügynek közvetlen tanúi különben még ma is élnek. íme, t. ház, ezekből kitűnik, hogy a katonai reakczió sohasem nyugszik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A katonai reakczió folytonosan a régi utón halad és folytonosan ujabb és ujabb kísérleteket tesz az érvényesülésre. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! Kecskeméthy Ferencz: Erre, t. ház, a felelet Magyarország részéről az lehetne, hogy kívánná — ha a hadsereg mai állapota tovább is fenmaradna, — hogy az egész hadsereg eskettessék fel a magyar alkotmányra és a magyar törvényekre. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ilyen misszióra, t. ház, minden magyar ember nem lett volna kapható. Erre a czélra egy »gondviselésszerű ember«-re volt szükség, és ezt a gondviselésszerű férfiút megtalálták Bécsben a jelenlegi t. honvédelmi miniszter úrban,... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! Ugy van ! (Éljenzés jobb felöl.) Kecskeméthy Ferencz.... a ki már születésére nézve is csehországi, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! (Derültség.) Kecskeméthy Ferencz: . . . neveltetésére nézve pedig osztrák. (Mozgás jobb felöl.) A mi a családi hagyományokat illeti, nekem jogom van most erre is kitérni, és majd megmondom mindjárt, hogy mi jogosít fel engem erre. (HalljuJc! HalljuJc! a szélsőbaloldalon) A honvédelmi bizottmánynak 1848. október 14-én kelt proklamácziója jutott a kezemhez, (HalljuJc! HalljuJc! a szélsőbalaldalon.) a melyben bizonyos Siirmnits nevű uri emberről van szó, a ki, mint az 1848-iki honvédelmi bizottmány mondja, generálisnak nevezi magát. (HalljuJc! a szélsobaloldalon.) Nagyon érdekes az egész, sha kívánják, felolvasom, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) máskülönben csak egyikmásik passzusára szorítkozom. (HalljuJc! HalljuJc ! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »Simunits és társai fejére jutalmat tűz a honvédelmi bizottmány 1848. október 14-ón. Naponkint ujabb