Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-224

44 224-. országos ülés 1903 márczius 10-én, kedden. Gabányi Miklós: Sem előadó, sem miniszter, mert Vészi nem előadó! Vészi József (az előadói székről): Kérem, én hMatalosan kijelölt előadó vagyok! Kecskeméthy Ferencz: Kérem, én nem a miniszter urnak, hanem az országnak beszélek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és az ország ezt hallja. Az eddigiekben a rendes hadsereggel foglalkozva, igyekeztem kimutatni, hogy az ujonczjutalékot felemelni sem nem szükséges, sem nem érdemes, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) sőt hogy ezt törvényeink által egyenesen kizártnak tartom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és felhívtam a t. ház figyelmét arra a kísérletre, a melyet most a t. kormány tenni akar: t. i. miután az 1889-diki véderő-törvényből a hadilétszám maximumát eliminálták, kihagyták, most már vigan menjenek tovább és vigan emeljék tovább a hadilétszámot és azzal együtt a hadi terheket. Méltóztassanak most megengedni, hogy átmenjek a honvédségre és azzal is foglalkozzam egy kevéssé. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Igen érdekes és igen tanulságos a honvédségnek statisztikájára egy pillantást vetni. (TJgy van! a szélsőbaloldalon) A magyar honvédség anyakönyvi állománya azl881-i kimutatás szerint volt összesen 225.034. MMel nem akarok obstrukcziós beszédet tartani, (Helyeslés és derültség. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) a közbeeső számokat, a melyek mellőzhetők, mellőzöm. Az 1895 diki kimutatás szerint volt a magyar honvédségnek anyakönyvi állománva 281.095, a hadi állomány pedig 1881-ben volt 209.000, 1891-ben pedig 206.148. Ebből azt látjuk, t. képviselőház, hogy a honvédség anyakönyvi létszáma a papiroson szaporodott 56.000-rel, a hadi létszáma pedig, tehát a tulajdonképeni létszám fogyott 3000-rel. Megjegyzem, *kogy ez az állapot a jelenlegi honvédelmi miniszter urnak a hMataloskodása alatt állott be. Eeltünhetik, hogy én a statisztikában épen csak 1895-ig megyek, hát ennek egy igen furcsa oka van (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy a magyar honvédségnek anyakönyvi állományára vonatkozó kimutatást 1895 után egyszerűen beszüntették. És most abban a komikus helyzetben vagyunk, hogy, ha tudni akarjuk az osztrák honvédségnek a létszámát, azt megtudhatjuk, mert az osztrák hMatalos »8tatistisches Jahrbuch« szerint 1901-ben 392.653 osztrák honvéd volt, ha pedig azt kérdezik önök tőlem, hogy a magyar honvédség összes száma mennyi, azt nem tudom megmondani, mert azt sem kimutatásban, sem pedig a költségvetésben meg nem találom. Épen ez történt, t. képviselőház, a népfelkelők számának a kimutatásával is. Ezt 1893-ban és 1895-ben már nem közölhetőnek jelezték, 1895-ben pedig a közlést egyszerűen megszüntették és sajátságos, hogy az osztrák népfelkelők száma az utolsó osztrák hMatalos statisztikai évkönyvből megtudható; ez az 1901. év végén 3,753.068 főt tett ki, a melyből katonailag ki van képezve 737.000. De ha azt kérdezik önök, hogy mennyi a magyar népfelkelők száma, akár a kiképzetteké, akár a nem kiképzetteké, azt megmondani nem tudom, mert 1895-ben egészen megszüntették a népfelkelésről szóló kimutatások közlését is. Ez igen sajátságos, t. képviselőház, és az ember alig érti ezt. Hogy ez nem katonai érdekből történik, azt mutatja az, hogy az osztrák honvédelmi miniszter nem szüntette be, közli és nem titkolódzik, nálunk pedig meg van szüntetve, mi ezt nem tudhatjuk, és ily módon a statisztika képviselőkre nézve különösen semmit érővé van téve. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helyes! Az a helyes! (Derültség jobbfelöl.) Kecskeméthy Ferencz: Itt, t. képviselőház, valami furfangnak kell lenni és jó lenne vigyázni és megnézni, hogy mi történik a sötétben. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk! Halljuk mi történik a sötétben!? (Derültség.) Kecskeméthy Ferencz: Azt látjuk, t. képviselőház, hogy a honvédelmi miniszter urnak a minisztersége alatt, a mely pedig, Isten kegyelméből közel 20 esztendőre terjed, (éljenzés a jobboldalon.) a honvédség száma nem szaporodott, hanem, a meddig a statisztikai kimutatásokat követhetjük, inkább fogyott. Ha erről a négy esztendőről láthatnék a kimutatásokat, valószínű, hogy érdekes fölfedezésekre bukkannánk, ugy a honvédség hadi, mint annak békelétszámát tekintve. Annyit azonban a kezünk közt lévő statisztikai kimutatásokból látunk, hogy a miniszter ur keze alatt a honvédség összezsugorodik. A mint kimutattam, az 1868. véderőtörvény egyik alapgondolata az volt, hogy kontingentálta a hadsereg létszámát és kimondotta azt is, hogy a felesleges ujonczjutalék a honvédséghez osztandó be. Annak akarták elejét venni, hogy a magyar honvédség önálló hatalmas nemzeti hadsereggé fejlődjék ki és ez volt a honvédelmi miniszter ur missziója. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T, ház! Érdekes lesz egy pillantást vetni a honvédség esküjének kérdésére is. (Halljuk! Halljuk!) A hadseregnek az alkotmányra és az alkotmányos törvényekre való megesküvése igen fontos dolog, mert ez garancziát képez arra nézve, hogy a véderő holmi abszolutisztikus czélzatu államcsínyekre felhasználtatni nem fog és még az 1849. márcziusi pátensben oktrojált alkotmány is kimondja, hogy a hadsereg esküje a zászlóeskübe felvétetik. Tehát még az ifjú autokrata uralkodó is szükségesnek tartotta a hadsereg esküjét a zászlóeskübe felvenni. 1868-ban, a mikor a védtörvényt tárgyalták, hatalmasan követelték a hadseregnek az alkotmányra való felesketését. Ekkor gr. Andrássy