Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-224

38 224. országos ülés 1903 márczius iO-én, kedden. gunkat arra érdemessé nem tehetjük, mert állásfoglalásunk azt merőben kizárja. Megvallom, kissé meglepett, a mikor a napokban Benedek János képviselőtársam erről az oldalról ezt a törvényjavaslatot valláserkölcsi szempontból is bírálat alá vette; nem rossz gongolat a valláserkölcsi szempontokat behozni a politikába is. B. Kaas Mor: Sőt szükséges! Kecskeméthy Ferencz: Ha én őt ezen az utón követni akarnám, akkor rámutatnék az ótestámentomi időkből a zsidó nemzet egyik -nagy hősére. Gedeonra. . . B. Kaas Mor: Vészi Gedeon! Kecskeméthy Ferencz:... aki már 3000 esztendővel ezelőtt tudta, hogy a háborúban nem a numerus a fődolog, hanem az ügyesség, a bátorság és a lelkesedés, és ezért hadseregének legnagyobb részét hazakergette és csupán 300 bátor embert tartott vissza, azokkal ment a Midianiták ellen és megverte őket. Az osztrák vezetők, mikor nem a harczi ügyesség és a lövési kéj>esség fejlesztésén dolgoznak, másfelől pedig a lelkesedésre mit sem adnak, hanem csupán csak a numerusra, és a quantitásra dolgoznak, 32 századdal maradnak el hadügyi téren. Azután az uj testámentomi álláspontra helyezkedve, rámutathatnék arra, hogy az európai nemzetek mint büszkélkedtek kereszténységükkel és ezzel szemben mint fejlesztik hadseregüket folytonosan, mint fenekednek barbár módon egymás ellen, a mi azt mutatja, mily kevés mértékben érintette a kereszténység a napjainkban is a legműveltebb nemzeteket. Azután támadást intézhetnék a hadseregben uralkodó párbajkényszer ellen és rámutathatnék arra, hogy mennyire elmaradtunk e részben a művelt nemzetektől, a melyek ezt a barbár, őskori intézményt már kiküszöbölték és nagyon szépen el tudnak nála nélkül lenni. Humanitárius szempontból pedig méltatnom kellene a humanistákat, a kik azon dolgoznak, hogy a közvéleményt informálják, a kik azon munkálkodnak, hogy a háború rettenetességeinek elejét vegyék, a kik sürgetik az időleges lefegyverkezést, a nemzetközi bíráskodást, és ennek kapcsán meg kellene emlékeznem a hágai békekonferencziáról is. (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsobaloldalon.) Sokat irtak és beszéltek erről; nagyon sokat is élczelőcltek felette ós kétségtelen, hogy nagyon sokat is lehetne róla mondani és bírálat tárgyává lehetne tenni a nagyhatalmak következetességét is. Azonban mindezen élczelődések daczára én a szóbanforgó dolgot kis dolognak nem tartom; én az eszmét nagynak és nemesnek tartom. ÜSTem tartom kis dolognak már magában véve azt sem, hogy megtörténhetett, hogy a hatalmasságok képviselői összegyülekezhettek azon czélból, hogy a béke felett tanácskozzanak. Ha arra gondolok, hogy a jövőben ennek kétségtelenül fontossága lesz, ugy azt tartom, hogy az a kongresszus az elmúlt századnak egyik legnagyobb eseménye volt. E kongresszusra vonatkozólag egyébként csatlakozom a Veres József és Benedek János t. képviselőtársaim által mondottakhoz (Éljenzés a szélsobaloldalon.) és óhajtanám, hogy azt az eszmét, melyet a hágai konferenczia szolgált, a mi hatalmon levő kormányférfiaink is felkarolnák és azt elaludni nem engednék. Kívánatos volna, ha kormányférfiaink is tudomásul vennék a társadalom mozgalmait, a hangoztatott tudományos eszméket, ós a társadalom törekvéseit. Ha az orosz czár tudomást szerez ezekről, foglalkozik ezekkel és kezdeményezésre vállalkozik, akkor nem szégyen ez senkinek sem. Ha az orosz czár foglalkozik e kérdéssel, foglalkoznia kellene azzal mindenkinek, mert ehhez nem csupán az orosz czárnak van joga, de másnak is, Németországtól és Francziaországtól e részben kezdeményező lépést nem igen várhatunk, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) talán épen a mi uralkodónk volna azon helyzetben, hogy ez irányban kezdeményező lépéseket tehetne, illetőleg a megkezdett mozgalmat folytathatná. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Ezek után, t, képviselőház, magyar nemzeti szempontból kívánok egy-két megjegyzést tenni a szőnyegen levő törvényjavaslatra nézve. (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Az a hadsereg, a melynek számára az ujonczjutalék és a költségek emelését kérik, nem felel meg hazánk államiságának, nem felel meg a magyar nemzet dicsőséges múltjának (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) sem pedig jövendő magasztos hMatásának; és nem felel meg, t. képviselőház, még törvényben biztosított közjogi állásának sem, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) hanem annak a nemzetellenes politikai rendszernek a kifejezője és eszköze ez, a mely hazánkat egy meghódított tartomány színvonalára akarja sülyeszteni, és nemzetünket koldussá teszi. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha van nemzet Európában, a mely nagy és szép múlttal bír: a magyar nemzet mögött fényes és dicsőséges múlt áll. A magyar nemzet a világtörténelemben egykor nagyszerű szerepet játszott; abban igazi tényezőt alkotott, és a magyar hadsereg fegyvertényei fényes betűkkel vannak fölírva a történelem lapjaira. Az idegen népek is elismerték ennek a nemzetnek vitézségét, derekasságát, nemességét, és becsülték érte. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt, a hol nemzetünk hazát alkotott, nemcsak a mongol-tatár hordákkal vMta meg élethalál-harczát, védbástyául szolgálva Európának ; nemcsak a török hatalomnak szabott határt, védgátjául szolgálva az európai czMilizácziónak, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) hanem a németség és szlávság világuralmi törekvéseinek is utjában állott. Hol van ma, t. ház, a magyar nemzet világtörténelmi jelentőségű szerepe? Mi ma a magyar nemzet hatása? Mi