Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ülés 1903 márczias 2^-én, kedden. 390 A másik tény, a melyre alapítottam közbeszólásomat, az, hogy valahányszor a szocziáldemokraták tüntető sétamenetet rendeztek bármiféle czélból, a rendőrség mindig nyiltan dédelgette őket; sohasem akadályozta meg tüntető körmeneteiket sem. (Ugy van! Ugy van! a a néppárton.) Hiszen tavaly történt meg a miniszterelnök ur belügyminisztersége alatt, hogy végigvonultak az Andrássy-utón, végig a Terézés Erzsébet-körutakon, majdnem valamennyi boltkirakatot betörtek, a vagyonbiztonságot folyton veszélyeztették, a rendőrök ott voltak, egyetlenegy mészárlás, egyetlenegy kaszabolás nem történt, hanem, a mint Vázsonyi t. képviselőtársam mondja, a rendőrök elbújtak. (Igaz! TJgy van! a haloldalon.) A harmadik, a mi okot adott nekem erre a közbeszólásra, az, hogy a t. képviselőház immár hetek óta tárgyal, a képviselőház kisebbsége hetek óta követeli a nemzeti jelvények érvényesülését az állam egyik legfontosabb szervénél és hetek óta, évek óta tagadja meg a kormány és a többség ezt a jogos követelést. S mikor ez történik, akkor látok az utczán ezer meg ezer embert vörös zászlóval felvonulni, a munkás marseillaise-t, a melynek teljesen internaczionális vonatkozása és értelme van, énekelni, és hallom őket kiabálni : le a nemzetiszínű pántlikával, le a nemzeti jelvényekkel! Ugron Gábor: Ki kell őket irtani, mint a patkányokat! Bartha Miklős: Az a rendőrség, ha van benne nemzeti érzület, ilyenkor menjen oda, ilyenkor szerezzen elégtételt a megsértett nemzeti érzelmeknek. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) De nem, a belügyminiszter ur rendőrsége akkor megy az utczára, akkor tapodja az utezán a járókat és mészárolja őket, akkor rendez vérengzéseket, mikor ezen állam ujjáalkotójának a sírjától jön vissza a művelt, hazafias, tanult ifjúság. (Elérik helyeslés a baloldalon.) Ezért szóltam közbe miniszter ur, ebből derMáltam azt a hitemet, hogy a miniszter urnak, a miniszter ur politikájának és a szocziáldemokrata irányának egy bizonyos szövetsége létezik itt az országban. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) És még egyet. Évről - évre látom, hogy a rendőrség ki szokta nyomatni mindazokat a silány, hazug, rágalmakkal, mocsokkal és piszokkal teljes beszédeket, — ki szokta nyomatni több példányban — a melyeket a szocziálisták különböző gyűléseken el szoktak mondani. Hát bocsánatot kérek, mi ez, ha nem propaganda azoknak a szocziálistáknak ? (Zajos helyeslés a baloldalon.) Rakovszky István: Ugy van! Ez propaganda! Bartha Miklós: Mi ez, ha nem szarvaiknak a növelése ? Ha már itt vagyok, kérdem, mi egyéb az, a mikor a miniszterelnök ur ezeknek a szocziálistáknak a vezéreit elhívja azokra a komoly tanácskozásokra, a hol grófnék is vannak jelen, meg ilyen-amolyan szakemberek? Széll Kálmán miniszterelnök: Ők is egyleteknek az elnökei! Bartha Miklós: Ugy látszik, a miniszter elnök ur nagy kedvét leli abban, hogy a hallgató közönséget, megtéveszsze. (Elénk helyeslés a baloldalon. Zajos ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Rendre!) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem szokásom ! Bartha Miklós : MMel argumentált a belügyminiszter ur ezen szocziálista vezérek meghívását illetőleg ? Azzal, hogy a munkásokat is meg kell hMni, . . . Rakovszky István: Minket gyűlöletessé kell tenni! Bartha Miklós: . . . mert a munkásoknak is vannak gyermekeik és azoknak az érdekét szintén szem előtt kell tartani. (Igás! JJgy van! a jobboldalon.) Hát ez megtévesztés, t. ház. (Folytonos nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Harmadszor is ismétlem, hogy megtévesztés. (Nagy zaj a jobboldalon.) Rosenberg Gyula: A márczíus 15-iki beszéd az a megtévesztés! (Nagy zaj a jobboldalon. Egy hang: Hőd a, munkásnak nincs joga beleszólani akkor, mikor gyermekeiről van szó?) Elnök: Csendet kérek! Bartha Miklós: Azért megtévesztés, mert mindnyájan tudjuk, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) hogy a meghívottak nem munkások . . . (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Ugron Gábor: Fehérebb a kezük, mint az enyém! Bartha Miklós: . . . nem munkások abban az értelemben, a mint róluk a miniszterelnök ur itt beszélt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) JSTem az a szegény, reggeltől estig saját kezével és saját testével dolgozó napszámos ember, iMozgás a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hanem keztyüben járó ... Ugron Gábor: Élősdiei a munkának! Bartha Miklós: . . . sétabottal járó, az igazi munkáson élősködő . . . (Elénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Ezt tanulja meg Vészi! Bartha Miklós: . . . azoktól fizetést húzó. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) Vészi József: Újságíró az ur is! Ugron Gábor: Hát akkor ne mondja, hogy munkás emberek! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Vészi József: Az ellen senkinek nem lehet kifogása. Az újságírónak is megfizetik a czikkeit! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. házi Bartha Miklós : Nem hallom, hogy mit mondanak a közbeszóló urak!