Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

400 236. országos ülés 1903 márczius %-én, kedden. Vészi József: Az újságírónak is megfizetik a czikkeit, azért munkás! Épen ugy munkás, mint ön! Rakovszky István: Nem olyan munkás, nem igaz ! (Hosszantartó nagy zaj. Elnök csenget.) Ugron Gábor: Ne csavarjunk! Más az élősdi és más a munkás! Bartha Miklős: Én magamat szabatosan fejeztem ki. Én azt mondtam, hogy az a két meghívott nem munkás olyan értelemben, mint a minő értelemben itt felhozta a miniszterelnök ur. Ezt mondtam. Ugron Gábor: Élősdiek azok! fZaj.) Bartha Miklós: Hogy Vészi ur munkás, és hogy én is munkás vagyok, azt, remélem, nem lehet eltagadni, de azok élősdiek és nem munkások. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem munkások sem pennával, sem árral, sem gyaluval, sem tűvel ; azok teljesen felhasználják annak a szegény, mindennapi, félművelt és műveletlen munkásnak az értelmi és szívbeli állapotát különböző izgalmaknak előidézésére és arra, hogy azokat kiéljék. (Elénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Éljen, éljen! Bartha Miklós; És miért nem lehetek én azon a véleményen, és miért vagyok én azon megütődve, hogy a belügyminisztérium tanácskozásába meghívták ezeket az urakat? Azért, mert jól mondta a belügyminiszter ur az imént, hogy a gyermekvédelem nemzeti ügy. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) No hát akkor, ha az nemzeti ügy, akkor ezen ügy megvitatásához olyan embereket, a kik nálunk internaczionális, semmiházi felfogásnak a terjesztői ... (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Éljen Vészi, a sovinista! (Nagy zaj.) Vészi József: Majd erre is felelek! (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház, hogy a szónok ur befejezhesse előadását. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Még ne fejezze be!) Bartha Miklós:... a kik hirdetik az erkölcsi nihilizmust; a kik olyan röpiratokat adnak ki, mint a minőt b. Kaas Ivor t. barátom és képviselőtársam felolvasott; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a kiknek nincs hazájuk, nincs istenük, nincs vallásuk! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a kik a családi élet szentségét sem tartják magukra nézve törvénynek ! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) No hát én az ilyen sehonnai, bitang embereket a gyermekvédelemről való tanácskozásba a gyermekvédelem szemjxmtjából nem hMom meg. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen kifejezéseket ne használjon! Bartha Miklós: Ezért tartottam szükségesnek ezt a két közbeszólást. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljak!) Én a t. képviselő úrral a felett vitázni nem fogok, hogy mi az ő véleménye arról a két úrról, vagy a szocziáldemokrata párt vezetőiről? Bartha Miklós: Az egész irányról! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem hMatásom, . . de az ellen tiltakozom, hogy a t. képviselő ur jogot vett magának arról beszólni, hogy én megtévesztettem a házat egy kijelentésemmel. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha a t. képviselő ur annyiszor tévesztette és téveszti meg életében az országot és azokat, a kik őt olvassák, mint én, hát akkor a t. képviselő ur sohasem tévesztett meg senkit. (Tetszés jobb felöl.) Én most sem tévesztettem meg senkit, mert a t. képviselő ur elcsavarintotta, a mit mondottam. Rakovszky István: Az nem áll! (Zaj. Elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem azt mondtam, hogy Goldner és Bokányi urak munkások, hanem azt mondtam, hogy annál az ügynél, a gyermekvédelem ügyénél, a munkásokról is van szó. Már most én azt, a ki tűvel varr, és a ki kalapácscsal dolgozik, egy kodifikálandó szabályzatnak megállapítására, paragrafusoknak mcgbirálására nem hívhatom meg. (Jígy hang a szélsöbaloldalon: Ez megint csavarás. Ellenmondások jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem csavarás, hanem meghívtam egyszerűen . . . Ugron Gábor: Lincoln szabó volt! Vészi József: De nem minden szabó Lincoln ! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . azon egyleteknek vagy társulatoknak a képviselőit, a mely egyletek és társulatok azzal az ügygyei kapcsolatban vannak, és én, mint a munkások betegsegélyző egyleteinek elnökeit hMtam meg őket. Ha nem hMtam volna meg, akkor egyszerűen kizártam volna és mellőztem volna azokat az egyleteket. Ezt pedig nem akartam tenni. Bartha Miklós: Miért nem hMta meg a tanítókat és a papokat? (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ebben az értelemben, és meg is mondtam, hogy mint egyleteknek ós társulatoknak elnökeit hMtam meg őket és nem abban az értelemben, a mint Bartha Miklós képviselő ur rám fogni jónak látta. És azért, mert ez ráfogás volt, mert én nem tévesztettem meg senkit, hanem igenis most a t. képviselő ur akarta az én kijelentésem értelme iránt megtéveszteni" a közönséget: (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) alaptalan ráfogását visszautasítom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.)