Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ülés 1903 T. képviselőház! Azt hiszem, hogy még felolvasásképen sem lehet egy intézmény tagjait ilyen kifejezésekkel illetni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Ez az egyik, a mit megjegyezni kívántam. A másik az, hogy a házszabályok szerint az elnöki figyelmeztetés ellen felszólalni, vagy azt vita tárgyává tenni nem szabad. (ÉlénJc helyeslés a jobboldalon.) Rákosi Viktor: A maga vérével irta azt a levelet! (Folytonos zaj.) Molnár Jenő {olvassa): . . • a legelsőtől a legutolsóig. De megfogadtam magamban, hogy ha netalán a véletlen ismét összehozna ilyen pribékekkel, golyót futtatok azoknak a fejeikbe, hogy megemlékezzenek rólam is.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Folytonos zaj jobb felöl.) T. képviselőház! A mélyen t. elnök ur megjegyzésére reflektálni nem akarok. Csak azt jegyzem meg, hogy a szóbeli inzultus nagyon távol áll az ilyen súlyos testi sértésektől. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt igyekezzenek megakadályozni és akkor nem lesz ok arra, hogy itt ilyen leveleket kelljen felolvasni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vaszilievits kúriai biró akkor este családjával ment haza. Ott volt Beőthy Zsolt, ott volt Lánczy Leo t. képviselőtársam, mindezek tanuk voltak, (Mozgás a, szélsöbaloldalon. Zaj.) Ezek után, t. képviselőház, hMatkozik a miniszterelnök ur egy kék árkus papirosra^ a melyet a rendőrség vett föl jegyzőkönyvnek. Én ebből azt látom, hogy a miniszterelnök ur a végét érezvén, a rendőrséggel akarja az ő ingó poziczióját megerősíteni, azzal a rendőrséggel, a mely immár hatalmi őrjöngésben szenved, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és az egyik inzultust a másik után akarja elkövetni a polgárokon csak azért, hogy szolgálatot tegyen a miniszterelnök urnak és segítsen neki megerősíteni poziczióját. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én azt tartom, t. ház, hogy ezek az inczidensek nem alkalmasak arra, hogy azokkal a kormányelnök a maga poziczióját megerősítse és hogy ha a miniszterelnök urnak a pozicziója már annyira gyenge, hogy ilyenekre támaszkodik, akkor igaza van Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamnak, a mikor azt mondotta, hogy Szolimán ő, inert tényleg már halott és nem lehet őt már sem inzultusokkal, sem jogsérelmekkel, nem lehet az önök részéről mesterségesen készült hangulattal, tapsokkal föltámasztani. Ezt kívántam megmondani. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A nyilatkozás sora Holló Lajos képviselő úron van. márczius 2í-én, kedden. 381 Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez a téma mindenesetre alkalmas arra, hogy különösen azok, a kik az eseményeket főbb részleteiben látták, a legerősebb szenvedély hangján kezeljék, és itt érzelmeiket és gondolataikat túláradó erővel és temperamentummal adják elő. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én azonban ezt a hangnemet nem választom, azért, mert jórészt ezekben a dolgokban személyesen nem vettem részt, de azért sem, mert t. barátaim a tényállást eléggé kifejtették, ugy, hogy én inkább a konklúziót és az egésznek végösszegezését óhajtanám a magam részéről megtenni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az az eljárás, a melyet a t. miniszterelnök ur ebben az egész tárgyban követ, szerintem nem megfelelő. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem megfelelő, mert lehetetlenség arra a bázisra állni, hogy ő az egészből egyes tényeket, egyes nyúlványokat kika.p, azokat jelentések alapján és más dolgok alapján leczáfolja, és ennekutána az egész tény nem a maga egészében és részleteiben domborodik ki, hanem csak az egyes tények megezáfolása alapján. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez olyan dolog, mintha előttünk egy nagy ház összeomlik, és az első nagy ijedelemben sok mindenféle hir verődik fel, egyik-másik utóbb nem bizonyul valónak, és akkor elfordulunk a rémes képtől, a melyet a nagy ház összeomlása okoz, mert egyes tények a rémület megszűnése után, a mint mondám, valótlanoknak bizonyultak. Ilyen körülmény az, a melyre a miniszterelnök ur nagy súlyt fektet, és a melyre rávetette magát, hogy a halálozások nem következtek be. Hála Istennek, mert csakugyan nem volna kívánatos és nem lett volna kívánatos, hogy az izgalmakba az ily vértanuk temetése is belejátszott volna, a melynek következményeit és szoIvorú jelentőségét előzetesen kiszámítani sem lehet. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De ha a halálozások nem következtek be, ez nem teszi még meg nem történtekké a sebesüléseket, a súlyos sérüléseket, a vérhullást, a melyek mégis bekövetkeztek, a melyek tehát az eset jellemzésénél a legnagyobb fontossággal birnak. A másik, a mit a t. miniszterelnök ilyen tényként felhozott az, hogy a rendőrséget érték inzultusok, kődobálás, széndobálás, és erre felhozta egy berezegnek a tanúbizonyságát is. Pap Zoltán: Mi lesz Rudnayval? Holló Lajos: Ez mind oly tény, a melyeket nem von kétségbe senki, de a melyek ezen eset jelentőségének megállapításánál figyelembe alig vehetők. Kérem a t. túloldalt, tekintsenek el minden pártpolitikától, hiszen politikai czélzatokat egy ilyen esetnél nem szabad és nem kell keresni; mi sem keresünk. A jogvédelem és a jogbiztonság ép annyira érdeke a t. túloldalnak,