Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-236
380 236. országos ülés 1903 márczius 2k-én. kedden. hogy ebben a gyógyszertárban több orvosság az ön részére nem létezik. (Élénk tetszés és taps a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: Hanem szép temetést fog kapni! Lengyel Zoltán: Még Ballagi is a koporsó után fog ballagni! Ballagi Géza: De a nemzet is! Azt a koporsót sokan veszszük körül! (Zaj.) Lengyel Zoltán: ügy otthagyjátok, mint Bánffyt! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Folytonos zaj.) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni. Molnár Jenő: T. képviselőház ! A miniszterelnök ur tegnapi védekezésén mindig egy főmomentum vonul végig, nevezetesen az. hogy mindenütt a rendőröket bántalmazták. Erre eszembe jut nekem az a német tudós, a ki azt mondta, hogy nem a Borgiák mérgeztek, hanem a Borgiákat mérgezték. Soha nem volt sehol senki, mindenütt a rendőrök sebesültek meg. Rákosi Viktor: Gyűjtsünk a számukra! (Derültség a szélsobaloldalon.) Molnár Jenő: A mikor feláll 15 vagy 16 szem- és fültanu és állítja, hogy ezek megtörténtek, és a miniszterelnök ur ilyen kifogással áll elő a magyar parlamentben: no már azt hiszem, a ki valamennyire csak igazságszerető ember, az tisztán látja, hogy a miniszterelnök urnak nem áll érdekében az igazat kikaparni, (ügy van! TJgy van! a szäsobaloldalon.) és valami elmondhatatlan indok forog fenn arra, hogy az igazi tettest megnevezze, talán azért, mert ő inszczenálta az egészet. (TJgy van! a szélsöba loldalon.) Hiába nevetett az előbb a túloldal, mikor Pap Zoltán kifejtette a politikai felelőséget. Mert a politikai felelőség tényleg alkalmazandó arra a tényállásra, a melyet itt kifejtettek, mert be van bizonyítva, hogy még ha okot szolgáltatott volna is a közönség arra, hogy a rendőrség közbelépjen, azok a vérengzések nem álltak arányban azokkal az exczesszusokkal. Engedelmet kérek, a mikor valakit a balkonról egy széndarabbal megdobálnak, azért még nem szabad éles karddal megvágni egy harmadik személyt, a ki meg semmit sem csinált, (ügy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) mert a rendőrségnek nem a boszuállás a feladata, hanem az, hogy a tüntetést megakadályozza, vagy hogyha büntetendő cselekmény forog fenn, a tettest megfogja és bevigye, (ügy van! Úgy van! a szélsobaloldalon.) De mert a balkonról hajigálnak, hogy azért a földszinten szaladgáló embereket szurkálják, ez csak a budapesti rendőrségnek a preventM intézkedésekről alkotott fogalma, (ügy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) T^ képviselőház! A miniszterelnök ur azt is mondja, hogy egynémely rendőrnek kalapját beverték. Ezzel szemben én elhoztam annak, a kire a miniszterelnök ur hMatkozott, t. i. Verbovszky Bélának kalapját. (Felmutatja a kalapot. Élénk derültség.) Nevezetes a dologban az, hogy nemcsak elől van a kalap megvágva éles karddal, hanem hátulról is, tehát akkor is vágták, mikor szaladt. Hát az a széndobálás nem áll ezzel arányban. (Leteszi a kalapot a ház asztalára. Derültség.) Ha a miniszterelnök ur azt akarja, hogy annak a kék papirosnak, a melyből tegnap felolvasott és a melyről nem akarja megmondani, hogy ki előtt vétetett fel, hitelt tulajdonítsunk, akkor mondja meg, ki a szerzője, mondja meg, hogy ki vette fel: a bíróság vagy pedig a vádlott rendőrség? De ezzel szemben felolvasok itt egy levelet, a melyből megláthatja a t. miniszterelnök ur is, hogy maga ez az egy levél is megerőtleniti ezeket az állításokat. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Budapest, Király-utcza 72. Alá van irva Boska, (Olvassa): »Tegnap márczius 20-án este 9 x /2 órakor sietve igyekeztem szűk családi körömbe, melynek fentartója vagyok, a Ferencz-körutról Izabella-utczai lakásomra. Gyanútlanul haladok tovább a rendes utamon, de alig értem a Barcsay-utczához, midőn egyszerre öt, számnélküli lovasrendó'r kMont, villogó kardokkal rohant sebesen vágtatva a járda felé. Mindössze hárman-négyen lehettünk arrafelé haladók. Mikor láttam, hogy a rohanó lépésben felém közeledő lovasrendó'röknek nincsen szándékuk engem kikerülni, lesiettem a járdáról. Ez volt a vesztem. Körülfogtak és minden figyelmeztetés nélkül, a melyre különben sem adtam okot, kardlapozni kezdtek. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Egyik csapás a másikat érte. Vértől borult arczczal estem a földre, honnan néhány perez múlva ismét felkeltem. Mintegy pihenőül szolgált ez a kis idő ezen vérszopó hiénáknak, a kik uj erővel fogtak i=mét hozzá a hóhérmunkához. 19 sebtől vérzik a fejem, négy erős hasítás van arezomon és egy erős vágás a balkezemen, (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Hallják ezt! Ez is jő! Folytonos zaj.) a melyet akkor kaptam, midőn az első^ ütéstől leesett kalapomat helyeztem vissza. És miért történt mindez velem? Vagy ez dukál minden adófizető állampolgárnak, a ki szegénysége miatt hátra marad annak megfizetésével? Kit panaszoljak? És kihez forduljak panaszszal ? A rendőrséget panaszoljam ? A tegnap történtek arra késztetnek, hogy a rendőrséget egy csőcselék, csürhe, csirkefogó bandának ismerjem el . . . (Helyeslés a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Elnök (csenget): T. képviselőház! Figyelmeztetem a képviselő urat (Folytonos zaj a szélsobaloldalon és felkiáltások: Csak levelet olvas fel! Folytonos zaj. Felkiáltások a szélsobaloldalon: 19 sebtől vérzett az az illető, hát mondhat ilyent! Folytonos zaj. Felkiáltások a szélsobaloldalon : Levelet csak fel lehet olvasni! Elnök csenget. Hosszantartó zaj.)
