Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

3?6 236. országos ülés 1903 márczius 24-én, kedden. a mit akar, olvashat fel hMatalos jelentéseket, mint a hogy azt tegnap tenni méltóztatott . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Egyet sem olvastam fel! Pap Zoltán: Jól ismeri a pártját és tudja, hogy ilyen alkalmakkor a dicshimnuszt, a virágot és az éljent kifakasztani igenis módjában van. Mond ilyenkor egy öndicshimnuszt és azzal dokumentáltatja, hogy az egész párt a háta mögött van. Széll Kálmán miniszterelnök: Én öndicshimnuszt ? Egry Béla: Primadonna ! Pap Zoltán: így volt ez mindig minden alkalommal, minden miniszterelnöknél. Csak a miniszterelnöki székre van szükség és egy alakra, a ki oda beül. S épen olyan tapsot kap minden utóda, a mint hogy kapott minden előde. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egry Béla: Bánffynak is igy tapsoltak három nappal a bukása előtt! Pap Zoltán : Hogy ezek a titkos kezek igenis működnek, arra legyen szabad egy bizonyítékot felhoznom. (Halljuk! Halljuk!) Badeni kormányzása alatt Bécsben történt az eset. Nem tudom, okozati összefüggésben állott-e Badeni bukásával az a tüntetés, a melyről szólani akarok, de mindnyájan emlékezhetünk rá, körülbelül 5—6 esztendeje annak, hogy történt. Mikor a rendőrség nem tudott rendet csinálni, s mikor azután később mégis lecsendesült minden, egy udvari ebéd alkalmával azt a nyilatkozatot tette ő Eelsége: »Wenn ich den Rudnay in Wien habén könnte!« Hát'ott neki igenis nagy tekintélye van, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azonban el kell ismernie a törvényhozásnak és a kormánynak, hogy a ki márczius 20-án ilyen botrányt tud provokálni, abból kihalt minden nemzeti érzés, abban nincsen alkotmányos érzés, nincsen felelőségtudat, nincsen továbbá képesség, hogy ilyen fontos poziczióban, a minő a főkapitányi szék, helyet foglalhasson. Épen a magyar állameszme szempontjából — eltekintek itt a vagyon- és testi épség biztonságától — követeli az ellenzék Rudnay főkapitány felfüggesztését, követeli ellene a fegyelmi eljárás megindítását. A vizsgálat eredményéhez képest méltóztassék azután a miniszterelnök urnak nyilatkozni ; r addig azonban az ellenzék tágítani nem fog. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Zboray Miklós! Zboray Miklós: T. ház! Én nem vagyok a szemtanuk sorából való. Nem. voltam jelen a tüntetésnél, nem tudom, hogy ott mi történt, de nem is megyek annak taglalásába, hogy kétség fér-e ahhoz, a mit t. képviselőtársaim előadnak, mert nézetem szerint tartozom nekik annyMal, hogy feltétlenül hitelt adjak annak, a mit mondanak. Nem taglalom azt sem, hogyan, miképen jött létre az a jegyzőkönyv, vagy nem tudom miféle nyilatkozat, a melyet a t. miniszterelnök ur felolvasott, mert ismerem, hogy a rendőrségnél hogyan szokták a jegyzőkönyveket gyártani, A miniszterelnök ur maga sem mondotta, ki vette fel a jegyzőkönyvet, a biróság-e vagy a vádlott rendőrség? Ezt ő elhallgatta nagybölcsen. Mindezen kérdésekkel nem foglalkozom, hanem tisztán abból a szempontból indulok ki, hogy nálunk, a hol a tüntetések sohasem fajultak el odáig, hogy pl. a tüntetők barrikádokat emeljenek, hogy megkövezzék a népet, hogy lőjjenek, hogy terrorizáljanak nagy mértékben, hogy vérontás legyen, nálunk, a hol a tüntetések maximuma abban kulminál, hogy egypár ablakot betörnek, vagy éljeneznek, a rendőrség mégis minden tüntetés alkalmával, — eltekintve néhány tüntetéstől, a mely kegyben áll, — nekiront a védtelen tömegnek, nem nézi, tüntető-e, nem-e, békés polgár-e, színházból jövő közönség-e, dolgozó munkás-e, — mondom — mindezt nem, nézi, hanem letipor és összevagdal mindenkit. Én ugy fogom fel a dolgot, hogy minden országban, de különösen nálunk, a hol a közszellem, az önérzet, a nézetek nyilt, őszinte bevallása vajmi ritka, nem szabad a közszellemet elhomályosítani, elnyomni azzal, hogy, ha akad egy csoport, egy tömeg, a mely nézeteinek kifejezést akar adni a törvényes formák keretén belül, az megakadályoztassák, elfojtassék, elnyomassák. Ha az egyetemi ifjúság intelligencziájänál fogva, ifjúságánál fogva, vérénél, természeténél fogva, akár a Kossuth-ünnepély, akár más ünnepély, vagy halálozási évforduló, vagy nem tudom mi alkalomból tüntet, én ugy vélem, a rendőrség akkor teljesiti helyesen a kötelességét, ha a tüntetést figyelemmel kiséri, igyekszik azt megszabadítani az esetleges provokatív, zavaró elemektől, és igyekszik előkészíteni azt a medert, a melyben az a tüntetés a törvényes formák között nyugodtan, mérsékelten, a tisztességnek és törvénynek megfelelő lefolyást nyerhessen. T. ház, az ifjúság egy része Kossuth Lajos halálának évfordulója napján tüntetett, Elismerem, megtörtént az, hogy valaki, talán nem is az ifjúság közül, de talán az ifjúságnak valamely zavargó, vehemensebb, gondatlanabb, könynyelmübb eleme követ vagy széndarabot is hajított. Mondjuk, hogy még ez is megtörtént; de akkor is ugy vélem, hogy az a rendőrség mindenkinek tiszteletét, becsülését érdemelte volna ki, ha erre sem reagált volna olyan módon, mint a hogy reagált: hogy délelőtt betört az aulába, délután pedig végigkardlapozta a békés polgárokat. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt kellene várnunk a mi rendőrségünktől, t. ház, hogy a humanizmus, a tapintat magaslatán álljon; és ha végigtekintünk a tüntetések sorozatán, a melyek a fővárosban voltak, meggyőződhetünk arról, hogy az a brutalitás, a mely az emberben csak akkor fejlődhetik ki, ha vért lát, a mi rendőrségünkben igenis minden tüntetésnél exczellál, (Gróf Andrássy TMadar tagadólag int.) kMéve azon tüntetéseket, gróf ur, a melyek a rendőrségnek, vagy a kormánynak