Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ülés 1903 márczius 24-én, kedden. 377 tetszését megnyerték s a melyeknek békés lefolyását biztosítani igyekeztek. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) HMatkozom, gróf Andrássy TMadar ur, a Holló Lajos t. barátom által rendezett tüntetésre, a midőn, ezelőtt két vagy három héttel, a szoczialisták ugyanazon időben és alkalommal kaptak engedélyt, hogy azután összekerüljenek azzal a tüntetéssel, a melyet a függetlenségi párt rendezett. A midőn ez az engedélyezés megtörtént s a midőn Holló Lajos képviselőtársunk itt felállott, és arra kérte a miniszterelnök urat, hogy tegye meg az intézkedéseket arra, hogy az a két ellentétes elem, a melyeknek plakátjaiból kitűnt, hogy most farkasszemet néznek egymással, össze ne keveredhessék. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Meg is tettem ! Zboray Miklós: Nem tette, miniszterelnök ur! (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Semmit sem tett ! Mozgás a jobboldalon.) . . . akkor is a függetlenségi párt volt mely az ülést nem tartotta meg, hogy vérengzés ne történhessék. Széll Kálmán miniszterelnök: De hiszen megtettem az intézkedést! Zboray Miklós: A miniszterelnök ur azt mondotta itt, hogy a felelőséget vállalja, de ugyan minő felelőséget vállalt volna akkor, ha ott vérontás történt volna? (Ugy van! Ugy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) Akkor összehúzta volna magán a felelőség köpönyegét és azt mondta volna, a mit most mond: »Vizsgálatot indítok és ha bűnösök lesznek, lakolni fognak,«—amiről jól tudjuk, hogy csak frázis, a mit a miniszterelnök ur most kijelent ugyan, de a minek olyan eredménye, a mely a kedélyeket megnyugtatni képes, sohasem volt, és ugy látszik, most sincs és nem is lesz, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Megtettem az intézkedéseket, és Holló Lajos kéjxviselő ur maga megköszönte; ne tessék ferdíteni! (Felkiáltások jobb felöl: No hát! Tessék! Zaj.) Zboray Miklós: Igenis Holló Lajos képviselőtársam volt ki a közönséget onnan elvezette, hogy a népgyűlés megtartható ne legyen, és hogy a dolog vérontásra ne kerüljön. A midőn pedig a szabadelvű pártkör előtt 50—60 ezer ember állott, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) és Tóth kapitány fel akarta oszlatni a tömeget, mert valamelyik zavargó, provokatív elem ablakot vert be: akkor ugyancsak Holló Lajos képviselő volt az, a ki azt mondotta a rendőrkapitánynak: »Uram, hisz ez lehetetlen; hiszen a Dunának szoritja a népet! Engedje, hogy elvonuljon!« És ha ő nincs ott, és ha meg nem győzi a rendőrkapitányt arról, hogy így kell történni a dolognak, akkor ismét a legnagyobb vérengzés történik; a népet a Dunába szorítják, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. szélsőbaloldalon.) s akkor mi történt volna? Az, hogy megindították volna a rendőrkapitány ellen a fegyelmi eljárást azért, mert volt annyi belátása és mérséklete, hogy hallgatott Holló Lajos képviselőtársam szavára, és átlátta azt, hogy kerülnie kell az olyan dolgot, a mi vérontásra vezet. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A lapok másnap hirül hozták, hogy megindították a fegyelmi eljárást Tóth kapitány ellen, hogy példát statuáljanak, hogy az a kapitány hogy mer eltérni attól a rendelettől és miért nem hajtotta azt végre, ha kell, vérbefürö8ztve a népet. (Ellenmondások a jobboldalon.) Most a másik esetnél ugyanaz a Tóth kapitány ugy gondolkozott: akkor engem fegyelmi alá vontak, nohát megmutatom, hogy tudok én erélyes is lenni, s erélyes volt olyan mértékben, hogy vérrózsák keltek a kövezeten az ő erélye után. (Zaj a jobboldalon. Egy hang a jobboldalon: Frázis!) Igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy frázis. Bocsánatot kérek, én nem tartom frázisnak azt, ha békés polgárok megsebesültek; nem kell, hogy mindjárt meghaljanak. Ugy látszik, t. képviselőtársam csak azt tekinti valóságnak, de hogyha valakinek a vére folyik, az csak frázis neki. Szeretném én tudni, ha családtagjai közül valaki, ha gyermeke, vagy hozzátartozói szenvedtek volna sérülést, akkor is frázisnak tartaná-e? Akkor a kaszinó talpra állana, és első volna, a ki elégtételt követelne, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) és felelőségre vonná a brutális rendőrt és azt a főkapitányt, a kik abban exczellálnak, hogy a razziákon önöknek mulatságot szerezzenek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Molnár Jenő: Véget kell vetni ezeknek a razziáknak. (Zaj. Elnök csenget.) Rakovszky István: A mit mi mondunk itt, az önöknek csak tréfa! Gabányi Miklós: Sodorna, romlott Sodorna! (Derültség.) Zboray Miklós: Én előrebocsátottam, hogy nem voltam jelen a tüntetésnél, nem avatkoztam bele sem most, sem máskor, nem voltam érdekelt, tehát nem lehet reámfogni azt, hogy ki akarom használni az ifjúság érzelmeit és befolyásolni akarom beszédemmel. Előttem csak az lebeg, hogy, midőn fiatalságunk végigvonult, a rendőrség brutálisan rárontott és véresre verte. Nem képviselőtársaim, hanem polgárok adták elő nekem, — meg is nevezhetem az illetőket — hogy hogyan történt az, midőn egy 12—13 éves leány térdre esett; a rendőr reárontott és a leány kérte, hogy ne bántsa, és akkor a rendőr kardjával a fejére vágott. Vagy a Lippert-vendéglő előtt egy szegény öreg ember behúzódott az ablakba; a rendőr rárMallt, távozzék innét, oszoljon. Hová menjek? Kérdezte az. Erre kirántotta a rendőr az ablakból és a másik végig vert rajta. 43