Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ülés Í903 általában történt rendőri brutalitásokat, hallva azt, hogy az ifjúságot valósággal üldözték, ma egész nap minden helyen, látva itt a rendőröknek készenlétét, szándékosan a megfigyelésre készen vonultunk meg az Almásj-térnek sarkán, hogy lássuk, mi fog itt történni. És mi ott a rendőrség legvadabb, legigazságtalanabb és legjogtalanabb beavatkozásának voltunk szemtanúi. Mit gondolnak önök, mit tett erre a rendőrtisztviselő ? Egy hangos kiáltást hallottunk a Wesselényi-utczában, hogy »rendőrök vissza.« Nos hát én ebben most már meglátom az összefüggést és czélzatosságot. T. i. az a rendőrkészenlét nem annak a színházból kijövő publikumnak volt szánva, hanem a színház előtt kMonuló fiatalságnak, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbahldalon.) annak az ifjúságnak volt szánva, azt akarták szétverni, de talán túlbuzgalomból továbbmentek és a színházból hazafelé menő és az Almásitér felé lakó publikumra, a mely 100 — 150 emberből állott, rohantak rá, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbahldalon.) és a rendőrtisztviselő csak figyelmeztetésre, észrevéve a helytelen szituácziót, vonta vissza a csapatait. De ez nem menti azt, hogy ez a tény megtörtént és ez jellemzi a helyzetet, jellemzi a kormányzati szellemet, azért én Eötvös Károly t. képviselőtársam érvelései után haladok, mert Kossuth gyásznapjának a rendőrség önkénykedésével való összefüggését és ezzel a kormánymányzati szellemnek az irányát látom szoros összefüggésben és kapcsolatban állani. Széll Kálmán miniszterelnök: Rosszul látja. (Elénk ellenmondások a szélsöbahldalon.) Molnár Ákos: Kénytelen vagyok ezt igy felállítani, mert ha az egész napot összegezem, és látom, hogy a rendőrség megtámadta a fiatalságot reggel az aulában . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Mikor főbe dobták a rendőrfelügyelőt! Ez kormányzati szellem ? Molnár Jenő: Azt a balkonról dobták főbe, a mészárlás pedig a földszinten történt. Molnár Ákos: Délután megtámadták a fiatalságot a kegyeletes cselekmény lerovása után . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Miután kővel dobáltak! Molnár Ákos: . . . a temetőből való visszajövetel alkalmával, ezen cselekménye után a fiatalságnak lesbe állították a rendőrséget, tudván azt, hogy a fiatalság a Magyar Színházban van és én ebben szakadatlan, lánczolatos, tendencziózus kormányzati politikát látok. Széll Kálmán miniszterelnök: Egyszerűen nem áll! Kubik Béla: És tőrbe csalták az ifjúságot. Molnár Ákos: Ellendemonstráczió kellett a kormánynak azon a napon. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem áll! Molnár Ákos: Határozottan a legmesszebbmenő ellendemonstráczió kellett és ez a hatalom számára volt kicsinálva! márczins 24-én, kedden. 371 Széll Kálmán miniszterelnök : Hát Schmidtet miért dobták fejbe? Kubik Béla: Az nem is volt helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ki kezdte? Kubik Béla: Nem volt helyes, de azért nem kellett volna gyilkolni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbahldalon.) Molnár Ákos: És miután ez sem törvényes intézkedés nem volt, sem jogos nem volt, sem pedig ahhoz a szent naphoz nem illett, a mely a magyar emberben a legmélyebb és a legszentebb hazafias érzések felkeltésére szolgáló nap, tehát sem nemzeti nem volt, én ujabban elitélem a miniszterelnök urnak kormányzati rendszerét. (Elénk helyeslés a szélsöbahldalon.) Azt látom, hogy nem ugy áll a dolog, a mint a kormányelnök ur mondja, hogy a kisebbség uralmának bekövetkezésével lenne veszélyeztetve a közszabadság, hanem igenis a végrehajtó hatalom túlkapásaiban van az igazi veszély. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbahldalon.) Azt látom, t. ház, hogy Budapest közbiztonsága és közázabadsága jelenleg nincs helyes kezekbe letéve. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Mi lesz Rudnayval? Molnár Ákos : Eszembe jut egy szoIvorú kép, t. ház. A Magyar Színház előadásán a »Gotterhalte« czimü hazafias darabban az utolsó felvonás képe egy koporsó, a mikor egy koporsót hoznak a színpadra, mellette pedig egy sirhely és a gyászoló közönség. Tudjuk mindnyájan, t. ház, hogy a színházi publikumnak nem kell a színpadon az elesett hős holttestét látnia, s nem is kívánja a színházi publikum, hogy benne legyen abban a koporsóban a színpadon elesett hős. De a rendőrségnek ezen a napon több kellett. Abba a koporsóba valóságos halottakat akart a rendőrség eltemetni és azon a napon állította fel a rendőrség Magyarország közszabadságának ravatalát. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbahldalon.) Én tiltakozom az ellen, hogy Magyarország miniszterelnöke álljon oda és adja oda magát a közszabadság pompe funébrejének. Tiltakozom az ellen, hogy Magyarország miniszterelnöke a rendőröknek itt e házban, a parlamentben védőügyvédje legyen akkor, mikor itt ezen az oldalon becsületes, szavukra fogadó képviselők, tehát törvényhozók panaszaikkal és tapasztalataikkal állanak elő és a bűnösök megbüntetését kérik. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbáloldalon.) Ne ingerelje a miniszterelnök ur az ellenzéket a tegnapihoz hasonló rendőri jelentések felolvasásával. (Élénk helyeslés a szélsöbahldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én? Egy rendőri jelentést sem olvastam fel! Kubik Béla: Az csak rossz papiros! Széll Kálmán miniszterelnök: Egyet sem olvastam fel tegnap! (Nagy zaj a szélsöbahldalon. Felkiáltások: Ki hallgatta ki őket?) 47*