Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-236
372 236. országos ülés 1903 Molnár Ákos: Ne akarjon most ebben az izgatott hangulatban a miniszterelnök nr szónoki babérokat aratni a többség előtt, hanem cselekedjék már egyszer Magyarország miniszterelnöke, (Egy hang a jobboldalon: Szokása!) és állítsa elő nekünk a bűnösöket és nyugtassa meg az ország felzavart kedélyállapotát. Ezt követeli, t % miniszterelnök ur, a jog, törvény és igazság. (Élénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) Mindaddig, míg Magyarország miniszterelnöke ezt nem teszi, én jogosnak és helyesnek tartom, a t. képviselőtársaim által kimondott jelszót, mert az nem is lehet, hogy ebben a parlamentben addig nyugodt, higgadt, a nemzet érdekeit ezélzó tárgyalások folyjanak. Ezt kMántam megjegyezni. (Elénk helyenlés. éljenzés a bal- és a szélsöbaloläalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Pap Zoltán képviselő ur következik. Pap Zoltán: T. képviselőház ! Ennek a napirend előtti vitának legelején egy közbeszólással éltem és azt mondtam egyik képviselőtársamnak, a ki itt szólásra jelentkezett, hogy ne beszéljen addig, mig ott el nem végzik a diskussziót, mert ugyanakkor az igen t. miniszterelnök ur lázas sietséggel rendőri hMatalos jelentéseket olvasott, és ugyanazzal a közbeszólásommal kifejeztem azt az aggodalmamat, hogy a magyar parlamentben a jog, törvény és igazság korszakában egy ujabb agyonütött igazsággal fogunk találkozni. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloläalon.) Molnár Jenő: Hagyjuk el azt az unalmas frázist! (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Frázis! Lejárt annak az ideje már régen!) Pap Zoltán: Most már tisztázódtak az eszmék. A mit akkor sejtettünk, ime, bebizonyosodott, Hogy az állam rendezetlen és rendszertelen, mutatják a márczius 20-iki események. Hogy alkotmányunk, közszabadságunk csak papirosalkotmány és papirosszabadság, szintén ezen események mutatják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Hogy ugyanaz a szőrös kéz idézte elő a márczius 20-ki botrányos eseményeket, mint a mely szőrös kéznek működése ellen Bocskay, Bethlen, Rákóczy, Kossuth feltámasztották a nemzeti érzéseket, arról is tanúbizonyságot tesznek a márczius 20-iki események. Mert, valahányszor Magyarországon akár az ifjúság, akár a felnőttek rétegeiben, akár a törvényhozók közt, akármi okból a nemzeti érzés felbuzdul, mindig készen áll, mint egység, a policzáj. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) És ez történt Széll Kálmánnak a jog, törvény és igazság jelszava alatt elkövetett uralma alatt. Gabányi Miklós : Zsarnok uralma alatt! Pap Zoltán: Azért szólalok fel, t. képviselőház, hogy tanúbizonyságot tegyek én is azokról, a mik az egyetem aulájában történtek márczius 20-ikán este. Nem kerestük ottani szereplésünket, értünk jöttek, hogy mentsük meg az ifjúságot a rendőri brutalitástól. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A miniszterelnök márczius 2k-én, kedden. ur tegnap tett nyilatkozata folytán és az itteni hMatalos jelentések következtében nézzünk kissé szemébe a történteknek. Mik történtek tulajdonképen ? A miniszterelnök ur ugy nyilatkozik, hogy az egyetemi ifjúság adott okot arra, hogy a rendőrség beleavatkozzék a márczius 20-iki tüntetésekbe. MMel adott okot? Okot adott azzal, hogy nemzeti érzésében felbuzdulva, kérelemmel járult egyes középületek intézőihez, tulajdonosaihoz, hogy a fekete zászlót, a gyászzászlót Kossuth Lajos apánk halálának évfordulóján tűzzék ki. Bocsánatot kérek, ez nem erőszak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Kubik Béla: Kérni csak szabad! (Egy hang jobb felöl: Hát a vasdorong!) Pap Zoltán: A jelenlegi miniszterelnök urnak más fogalmai vannak a hazafias felbuzdulásról, mint egyik elődjének volt. Wekerle Sándor volt miniszterelnök ugyanily alkalommal következőleg nyilatkozott: » Előttem sokkal becsesebb és drágább az ifjúság testi épsége, s ezennel elrendelem azt, hogy a Nemzeti Színházra a fekete zászló kitétessék.« (Tetszés a szélsöbaloläalon.) Kubik Béla: Ez a helyes eljárás! Pap Zoltán: Magyarország jelenlegi miniszterelnöke máskép gondolkodik. (Élénk felkiáltások jobbról: Helyre! Helyre!) Elnök; Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Pap Zoltán: Nem becsüli többre az ifjúság testi épségét, hanem rámutat az ifjúság hazafias érzésére, mint okra, hogy az jsrovokálta a rendőrök közbelépését. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem arra, hanem a kődobálásokra. Pap Zoltán: Azt hiszem, a miniszterelnök ur megczáfolására nem szükséges, hogy én álljak fel; őt az egész magyar közvélemény megczáfolja. (Derültség a jobboldalon. Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Molnár Jenő: Nem is az a közvélemény, a mely ott nyilatkozik. Háromszáz ember nem közvélemény, hanem a sok millió odakinn. Manaszy György: Molnár Jenő ur a közvélemény ! Molnár Jenő: Az, az! Nem krassói románokat képviselek, hanem szentesi magyarokat. (Zaj.) Manaszy György: Irigylem őket érte! Boldogok ! (Zaj.) Elnök: Csendek kérek! Pap Zoltán: T. képviselőház! Elejétől végig per longum et latum elmondták a dolgokat, de nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy a rendőri brutalitás még tüntetéseknél soha Magyarországon olyan ékesszólóan meg nem nyilatkozott, mint márczius 20-án, mert az az egyetemi ifjúság semmit nem tett, a mi miatt ez alkalommal rendőri beavatkozásra lett volna szükség. Széll Kálmán miniszterelnök: Bodát ki dobta meg?
