Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

354 . 235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. Rakovszky István : Bánffy megszökött Kossuth temetése elől! Széll Kálmán miniszterelnök: Jogom van erre hMatkozni nekem, a kinek kormánya alatt csak öt-hat hónappal előbb folyt le Kossuth Lajos születése századik évfordulójának ünnepe. (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hát történt az én részemről bármi, a mi Eötvös Károly képviselőtársamnak jogot adna arra, hogy ellenem ezt a vádat intézze ? (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés jobbról.) A törvényhatóságok az én főispánjaimnak az elnöklete alatt, ] (Ugy van! Ugy van! jobbról.) az én főispánjaimnak ünnepi beszédei mellett, az egész adminisztráczió részvétele mellett tartották meg ezt az ünnepet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én alattam történt, hogy a főispánok — és tanúságot tehetnek erről azok, kik az ünnepet rendezték . . . Rákosi Viktor: Annál nagyobb kérdés, hogy most ki csinálta ezt! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . eljöttek hozzám és megkérdezték: milyen módon fogok egyik vagy, másik konkrét esetben viselkedni. És megelégedéssel távoztak tőlem, mert biztosítottam őket arról, hogy semmit sem fogok tenni, a mi azon emlékünnepen a kegyelet legitim megnyilatkozásának gátat vetne. Gabányi Miklós: Ez a legújabb formula! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem fogadom el, hogy a történt sajnos események, vagy az utczai zavargás, vagy a rendőrségnek az a benyulása bármi néven nevezendő összeköttetésben lenne Kossuth Lajosnak akár múltjával, akár irányával, akár a kegyelettel, vagy akármMel. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Kossuth Lajos irányzatának én igenis politikai ellenfele voltam és vagyok. (Felkiáltások a szélsőbal-oldalon: Elég szórnom! Zajos Halljuk ! Halljuk! kiáltások a jobboldalon.) A mióta gondolkozni tudok, igy éreztem. És volt idő, a midőn együtt harczoltunk Eötvös Károly t. képviselőtársammal azon irány mellett, a melyet én ma is képviselek. Nem teszek neki szemrehányást ; ő legjobb meggyőződése, legjobb tudása, legjobb hite szerint megváltoztatta a maga nézeteit. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Tetszés jobbról.) Nem teszek szemrehányást, jogosítva volt rá. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) De engedelmet kérek, jól tudja ő azt, hogy politikai irányzatom nem az, hogy Kossuth Lajosnak 1848 előtti nagy nemzeti műveit és munkálkodását el nem ismerném; nem az akkor hirdetett eszméknek vagyok én ellenese. Én az 1867-iki alkotásoknak alapján állok, annak a politikának alapjára helyezkedtem, a melylyel szembeállította magát Kossuth Lajos, a mely irányzattal meg is ütközött 1867-ben és a mely megnyerte a nemzet többségének akaratát és meggyőződését. (Élénk helyeslés és tetszés a jobbóldalon. Nagy zaj ! a szélsőbaloldalon.) Ennek az iránynak vagyok én igenis szószólója (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) és rendíthetetlen hMe. Mert azt tartom, hogy ez az irány az ország igazi érdekeit képviseli, az ország, a magyar nemzet és a magyar állam igazi érdekeit szolgálja. (Hosszantartó lelkesült éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Rákosi Viktor: Nem erről van szó, hanem arról, hogy mi történt márczius 20-án! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Az elnök csenget.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak engedjék meg, hogy kimagyarázzam magamat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Ennek az iránynak vagyok én tántoríthatatlan hMe; (Éljenzés jobb felöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) a kiengesztelődés irányának és politikájának, a kiengesztelődésnek, mely megtörtént és az ennek alapján létesült alkotásoknak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem arról van most szó! Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Hát csak meg kell magyaráznom Eötvös Károly t. képviselő urnak, hogy ő miben téved. Abban téved, (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) hogy ő azt hiszi, hogy a mi irányunk, hogy az 1867-iki politika, a mely a nemzetet az uralkodóval kibékítette, a mely Magyarországot alkotmányos, koronás királyával kibékítette; (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem arról van most szó! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) a mely megcsinálta azt a törvényt . . . (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: .... a mely hitem szerint . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felöl és, a középen. Az elnök többször csenget!) alkalmas volt arra, hogy a nemzet azokból a szoIvorú időkből kMezettessék és az ország fejlődésének és a magyar állam rekonstruálásának alapjai lerakassanak ; mondom, abban téved Eötvös képviselő ur, hogy ő azt hiszi, hogy ez a politika kizárja azt, hogy a nemzet kegyelettel legyen azok iránt, a kik a negyvennyolezadiki átalakulásnak főtényezői voltak. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem erről van most szó. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Az elnök többször csenget.) Rákosi Viktor: Hiszen a szabadelvű párt programmját már ismerjük!, (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, ez az irány nem zárja ki azt — és ebben van ezen iránynak és politikának a szMekben és elmékben a maga szabadelvű jellege; — (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem arról van szó! Halljuk! Halljuk! jobbról.) és ez az irány a nemzet javára szolgál. (Lelkesült éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ez az én irányom és azért nem történt semmi most