Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

"235. országos ülés 1903 sem, a mi ezért idézte elő ezen eseményeket, hogy Kossuth Lajos emlékét ünnepelték meg. Ha kérdi Eötvös Károly t. képviselőtársam, hogy miért hát e napon, és ha azt kérdi, hogy miért voltak hát ott rendőrök és miért nem eresztették szét az ifjúságot, hát igenis megadom erre a válaszomat. (Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélsőbalon: Erről beszéljünk!) Minden felhozott kérdésre jogom van nyilatkozni. (Elénk helyeslés jobbról.) A mint válaszoltam a másik felhozott dologra, ugy válaszolok most erre is. (Halljuk! halljuk!) Hogj miért ezen a napon ? Hát azért, mert ezen a napon délelőtt kezdődött meg az, hogy a fiatalság kijelentette éé tényleg meg is cselekedte azt, hogy mindenüvé, a hol középület, vagy középülettermészetü helyiség volt — mert a kaszinókat is bevették ide — erőszakkal kitüzeti a lobogót. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Helyesen tették') Engedelmet kérek, hogy ezt helyesnek tartsa, ahhoz mindenkinek joga van; de ahhoz aztán nincsen joga, hogy ezt mással is elfogadtassa, a ki ezt nem akarja (Élénk helyeslés jobb felöl. Zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Ralijuk! jobbfelöl) és akkor történt az a délelőtti csoportosulás és azon délelőtti csoportosulás alatt történt. .. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Provokálták az ifjúságot!) Ezt nem provokálta a rendőrség, Lukáts Gyula: Gazembereknek nevezték őket! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd arra is rá fogok térni, ha meghallgatnak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Akkor történt, hogy a fiatalság odament az Egyetem-térre és odamentek több ezren is és azt mondják, — ezt hMatalosan nem konstatálták — hogy az aula vaskapuját vasdorongokkal feszitették be. De az mindegy, az nem tartozik ide, de tanuk állítják, hogy ott Schmidt kapitány állott három lovas rendőrrel. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mit keresett ott?) Ott az utczai nyugalmat zavarták és a rendőrségnek, különösen ilyen csekély számmal, igenis joga van jelen lenni. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Azt mondják már most, hogy nem bántották a rendőröket, hanem a rendőrség bántotta a fiatalságot. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Gyalázta őket!) Nem is gyalázta! Lukáts Gyula: Taknyos gazembereknek mondotta az ifjúságot! Széll Kálmán miniszterelnök: Valószínűleg, mikor már bántalmazva lettek! (Ellenmondások a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Azt állították a képviselő urak, hogy ott senkinek nem történt bántódása; ime előttem fekszik egy tanúvallomás, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) nem rendőré, nem rendőrtisztviselőé, sem nem közrendőré, hanem egy elfogulatlan nézőé... (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A nevét! Egy hang a szélsöbaloldalon: Az jobban szavahihető-, mint a képviselők? Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) márczias 23-án, hétfőn. 355 Visontai Soma: Az 50-es években sokkal több ilyen tanú akadt! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök:... a ki látta ott a rendőröket és a közönséget s a tömeget is, vallotta és eskü alatt kész bizonyítani, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hogy hívják ?) hogy egy rendőrtisztviselőt, mikor azon fiatalemberek hozzáfordultak és ő meg viszont hozzájuk, hogy oszoljanak, azon kezdte, hogy nekik előzőleg szalutált és aztán a beszélgetés közben az aula alól dobáltak ki a rendőrségre, — hogy mit, azt ő nem tudja — de azt már látta egy ablakból nézve, hogy Schmidtet egy ott tartózkodó, a ki ugy látszik, egyetemi hallgató volt, pár lépésről egy kőszéndarabbal fejbe dobta ugy, hogy a sipkája leesett. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az persze semmi; akkor Schmidtet, mielőtt még bárkit is az ottani közönség közül inzultáltak volna, vagy bárkit bántalmaztak volna, ez a kőszéndobás érte és megsebesült. 0 maga utána ment az illetőnek, elfogta az aulánál, de a rektor közbelépése folytán eleresztette. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Mikor volt ez ?) Ez történt délben. Ez a tanú pedig, a ki azt vallja, hogy sohasem látott valakit illendőbben, korrektebben, de nagyobb bátorsággal és tisztességgel eljárni, mint azt a rendőrtisztet, herczeg Odescalchi Géza volt. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Lukáts Gyula: Milyen hamar megtalálták ezt a tanút, minket nem találtak meg! Széll Kálmán miniszterelnök: Ilyen előzmények után a rendőrség kötelességet mulasztott volna, hogyha minden óvintézkedés nélkül hagyta volna az utczán a tömeges csoportosulást, annyMal inkább, mert délelőtt fenyegetések történtek, hogy mindenütt kitűzik a zászlót. Azt mondja Eötvös Károly képviselő ur, hogy egy csapat egy kapun nem mehet ki négyesben ; azt mondja, hogy miért nem engedték őket elmenni és hogyan történt az, hogy ott, a mint az a csoport összejött, a rendőrség nem engedte őket elmenni. Hát egészen másképpen áll a dolog. Azt mondja, mit csinált ott a rendőrség ? Hát a rendőrséget a menetet rendező urak kérték és mikor a rendőrséget nekik megadták, ezt azzal a feltétellel adták meg, hogy kimennek a temetőbe és azután szétosztanak. Az illető fiatalsági vezetőt felkérte a rendőrkapitány, hogy — mint már Írásban is kézbesítve lett, — a mini, a temetőből visszajönnek, oszlassa fel a tömeget, ő azonban azt felelte, hogy ő nem illetékes arra, hogy feloszlassa a tömeget. így történt azután, hogy kénytelen volt a rendőrség feloszlatni a tömeget. De itt nem történt semmi olyan dolog, a mi sérelemre szolgáltatott volna okot. Akkor történt, hogy a rendőrség beavatkozott, mert a rendőrségnek teljes joga és kötelessége volt, hogy ügyeljen arra, vájjon bekövetkezik-e a feltétel teljesítése, a mely feltétel mellett a menet meg lett engedve. 45*