Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

352 235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. ber, azután 1500, azután 1000 ember, utoljára két három ember találkozik, a ki együtt megy, és azt hiszem, Eitner igen t. képviselőtársam mondja, hogy akkor is azt mondta az a kapitány, hogy ne csoportosuljanak. (Derültség. TJgy van! a szélsöbalóldálon.) Mi ez? Ez nem a rendőrség dolga, t. miniszterelnök ur, ez azoknak a dolga volt, a kik nem akarják tűrni, hogy Kossuthra emlékezzünk. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbalóldálon.) Pap Zoltán : És ennek nem képes ellenállani a kormány! (Mozgás a szélsöbalóldálon.) Nagy dolog az, t. miniszterelnök ur! Mánka Oszkár; Ezt még Bánffy nevelte be a rendőrségbe! (Zaj és mozgás.) Rakovszky István: Ez igaz! (Folytonos zaj balról.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak, ne méltóztassanak folytonosan közbeszólani. Pap Zoltán: És mindazok Bánffy módjára el fognak pusztulni! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviBelő urak! Eötvös Károly: Hiszen kérem, Bánffynak sok kreatúrája van, de a legrosszabb kreatúrája a t. miniszterelnök ur. (Tetszés a szélsöbalóldálon. Folytonos zaj.) Hát várjuk meg, t. képviselőház, azt a hírneves vizsgálatot, hogy ki kezdeményezte. Hanem azzal a Kossuth nevéhez kötött nemzeti iránynyal szemben áll egy másik irány, t. miniszterelnök ur, a melynek az iránya az, hogy ne legyen nemzeti hadsereg, hogy ne legyen a hadsereg magyar, de töredékeiben se legyen magyar vezényszó, ne legyen önálló magyar nemzeti gazdaság, ne legyen a nemzetnek önállósága, ne legyen boldogulása, ne legyen jóléte, (Helyeslés a szélsöbalóldálon.) hanem mindezt alkudjuk el, szerződjük el, kötözzük le Ausztaiával szemben. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez az a másik irány, a mely most uralmon van és a melynek most szót fogad az a rendőrség és még az a főkapitány is, a kit, mint hallom, Bánffy teremtett oda, arra a helyre. Ámbár ismertem már egynehány főkapitányt, t. ház, ós megjegyzem, hogy a szemeszája más mindegyiknek, de bizonyos távolságban én köztük külömbséget nem látok. (Altalános derültség.) Rakovszky István: Ez igaz! Eötvös Károly: Már most itt valaki közbeszólt t. képviselőtársam szavaiba, midőn itt a saját tapasztalatait elmondta és midőn egy szavahihető embernek hozzátett jelentéséről is referált, valaki közbeszólt: »Hát igaz-e ez?« Ezt a közbeszólást én helyeslem, mert hiszen végre is az a kérdés, hogy mi igaz hát mindezekből. Hát a t. miniszterelnök ur meg biztosított bennünket arra nézve, de nemcsak minket, mindenkit az egész világon, ifjúságot, küldöttséget, sajtót, hogy ő meg fogja tartani a vizsgálatot. A hMatalos élet rendszere szerint azt a vizsgálatot talán meg kell tartani. De szinte merném azt mondani, hogy ne vesződjék vele a miniszterelnök ur; (Derültség a szélsőbaloldalon.) a hamisságok irtóztató tömegét ne foglalja irásba, nem fog az érni semmit, mert az a legfőbb, az az igazi, az a valóságos ok, a mely mindezt előidézte, az nem fog kiderülni. (Tetszés a szélsöbalóldálon.) Csak az fog kiderülni, hogy Pítli Jankó, Fajankó közrendőr, vagy Pitli Jankó, Fajankó kapitány, (Derültség.) itt vagy ott túlbuzgóságot követett el. Azonban a czél érdekében ez semmi; ilyen tekintetek, olyan tekintetek, egyéb tekintetek, olyanok is, a melyeket mi nem láthatunk, azt okozzák, hogy egyiket fegyelmi útra, a másikat bűnvádi útra tereljük, egyiknek az ügye igy intéztetik el, a másiké meg amúgy, majd máskor, más minisztérium alatt esztendők múlva, a hogy szoktak már az ilyen hMatalos vizsgálatok történni. A hamisságok nagy halmaza gyűlik össze azokban az adatokban. Talán kihallgatnak minden embert, kihallgatnak talán 1500 rendőrt, kihallgatnak talán 5000 tüntetőt; hiszen ha a t. miniszterelnök ur igazságát fogadjuk el abszolút igazságnak, hogy majd megvizsgálja, akkor ezt mind meg kell tenni. Mikor lesz ennek vége? És kik azok, a kik a kihallgatásokat teljesitik ? A kik terhelve lesznek ? (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalóldálon.) de a fő ok ellen és a fő ok tényezői ellen a vizsgálat nem fog megtartatni. Kik azok, a kik Kossuth nevének tiszteletében köztéren, temetőben, uton-utfélen hazafiúi érzelmeiknek hangot adnak? Kik azok, a kik ezt akarják meggátolni és ezt az érzést a nemzet szMében elfojtani ? Azok ellen vizsgálatot nem lehet teljesíteni, legalább a t. miniszterelnök ur nem fog teljesíteni. Én tehát sem a vizsgálatban, sem annak végkövetkezéseiben meg nem bizom, mert a tény tisztán áll előttem: Kossuth nevének üldözése volt az márczius 20-dikán. (Tetszés a szélsöbalóldálon.) T. ház! Nem állítom, hogy itt nem lesz tárgyalás egyéb dolgokban, míg ez a dolog kellő megoldást nem nyer. Én a magam részéről és ezáltal különbözöm igen sok elvtársamtól, nem találom a megoldást abban, hogy az egyik vagy másik rendőri közeg ellen vagy ilyen vagy olyan hMatalos eljárás követtetik. Zboray Miklós: Éljen Rudnay! (Mozgás.) Eötvös Károly: Ha a főkapitánynak a nyaka beletörik, én örülni fogok neki. Ha valaha megérem én azt, hogy a ki Kossuth nevének tisztelőit üldözi, a magyar hatóság, a magyar miniszterelnök, a magyar belügyminiszter egyszer igazán példásan megfenyíti, annak örülök. De ha a t. miniszterelnök ur ide jön azzal, hogy egy alkapitányt, vagy egy alfogalmazót elbocsátott, vagy fegyelmi^ eljárás alá vont. . . Rakovszky István: És a főkapitányt! Eötvös Károly: . . . vagy a főkapitányt is, azt én elégtételnek nem fogadom el. A miniszterelnöknek a jogát el nem ismerem soha, — és senkinek a jogát — hogy a Kossuth-kegyelet