Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

235, országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. 351 retném a t. miniszterelnök úrral szemben tisztába hozni. Márczius 20-ika Kossuth Lajos halálának emlékezetét idézte fel az ország népének, minden jó hazafinak lelkében és az emlékezet dicső hatása alatt nemzetünk ifjúsága kegyeletes, hazafikötelességet teljesített, kMonult a temetőbe. Ott maradnia nem lehetett, haza kellett neki vonulnia és mikor hazafelé ment, útjában a rendőrség megtámadta. Volt-e a rendőrségnek oka vagy nem, én nem keresem, volt-e ürügye vagy nem, én nem vitatom, az ifjúság vonult haza a maga békés utján és összetalálkozott a rendőrséggel. Miért találkozott össze? A jelentésekben, a melyeket a t. miniszterelnök ur már felhozott és a melyeket még fel fog hozni, majd vizsgálati adatok lesznek és ezek igazolni fogják majd, hogy itt volt egy csomó rendőr, amott egy másik csomó rendőr, egy-egy alkapitány, egy fogalmazó, egy kerületi kapitány és az ifjúság a rendőröket bántalmazta. Azt derítse ki nekem a miniszterelnök ur, hogy miért kellett a rendőrségnek az ifjúság hazamenő utján ott lenni ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Miért nincs ott olyan napon, a mely nem Kossuth halálának a napja? Miért van azokon a napokon mindenütt, a hol embert látnak? Lássa, t. miniszterelnök ur, azt mondotta, míg ön azon a helyen lesz, addig nem engedi meg, hogy ez a ház konventté alakuljon át. Hát én nem tudom, e szava alatt mit ért, mit jelent az ő felfogása szerint a konvent, és mit jelent az ő felfogása szerint az, a meddig ő ott lesz. Meglehet, egy kalendáriumot, meglehet egy kalendáriumnak 12-ed részét, de mindenesetre velünk szemben ez bizonyos fenyegető kijelentés volt. Pedig erre oka nem volt a t. miniszterelnök urnak, tehát joga sem. Kossuth napján történt ez a szoIvorú cselekmény, a melynek talán öntudatlan, talán öntudatos, mindenesetre szerencsétlen közege volt a fővárosi rendőrség. Parancsolója, rendezője, no majd meglátjuk, a vizsgálatból mi sül ki, hogy az ki volt. De Kossuth napján volt. T. miniszterelnök ur, egy dolog bizonyos: hogy Kossuth halálának napját, születésének napját, nagy cselekményeinek napját a naptárakból kitörülni nem lehet, sőt ha valami csodálatos, valami megfoghatatlan hatalomnál fogva a miniszterelnök ur meg tudná tenni, hogy a naptárakból kitörülje, mig magyar ember lesz itt mi körülöttünk ebben a konventben, addig azoknak gondolkozásából, lelkéből kitörülni nem tudja. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az a név és mindaz a nagy nemzeti dolog, a mi ahhoz a névhez van kötve, megvan. De hát mi van ahhoz kötve? Mánka Oszkár: Ezt mind tudjuk mi is! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Eötvös Károly: Mind tudjuk, nem uj dolgot mondok, de ha módomban van, minden alkalmat felhasználok arra, hogy ismételve ismételjem. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. miniszterelnök ur, Kossuth nevéhez egy nagy nemzeti múlt, egy nagy és — meg vagyok róla győződve — egy örökké tartó nemzeti irány van kötve, (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) addig is, mig elérjük a czélt, azon túl is, mikor már elértük a czélt. Én nem részletezem azt az egészet, a mi ehhez a névhez van kötve, az iránynak és a végczélnak egészét nem tartom szükségesnek fejtegetni, de bizonyos, hogy ahhoz a névhez oda van kapcsolva a nemzeti hadsereg, oda van kapcsolva a magyar vezénylet a katonaságnál, oda van kapcsolva önálló nemzeti gazdaságunk, hogy a magyar nemzet csak önmagáért dolgozzék, ne másért, és a mit keres, önmaga élvezze, és ne más, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és ahhoz a névhez oda van kapcsolva ennek a fajnak állami léte, önállósága, dicsősége, boldogulása, gazdagsága. (TJgy van! Vay van! a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Ezt az érzést nem lehet eltiporni ! Eötvös Károly: Ez van oda kötve. Mikor azok a különben nagyon szelid lelkű egyetemi ifjak mégis Kossuth napján fekete lobogó alatt egy emlékező koszorúval kimennek ahhoz a sirhoz, a melynek fejfáján ez a név van felirva, akkor ők ennek az iránynak hMei, ennek az iránynak akarnak szolgálatot tenni, és mintegy fogadást tenni arra, hogy a mit ifjúkorukban éreznek, a mit ifjúi szMük lelkesülése eléjük tár, ahhoz, majd ha erőhöz és férfiképességekhez jutnak, hMek maradnak, dolgoznak abban az irányban, a mely Kossuth nevéhez van kötve, és a mely örökkön örökké nemzeti irány fog lenni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Már most a temetőbe be engedik őket menni, mert a temető kőfallal van körülvéve, be van zárva, oda be lehet az ifjaknak menni. De mikor ki akarnak onnan jönni, akkor rájuk fogják, hogy tömegben jönnek. Tömegben! Égy kapu vezet ki, tízezer ember van ott, az a kapu nem olyan széles, ott kell kijönni minden embernek. Mindszentek napján ötvenszer annyi ember jön ki a kapun és nem lovagol ki a rendőrség. De Kossuth napján, a mikor halála emlékezetének tisztelői ki akarnak jönni a kapun, akkor odamegy a rendőrség és beléjük lovagol (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és azt mondja, hogy ne csoportosuljanak. Magyarázza meg nekem a t. miniszter ur, hogyha egy pár ezer ember a kerepesi uti temetőből egyetlenegy kapun ki akar jönni, hogyan jöhet ki, hogyha nem csoportosul ? (Derültség a szélsöbaloldalon.) Magyarázza meg ezt nekem a t. miniszterelnök ur. Léghajón, vagy hogy, miként? (Derültség..) 8 a mikor kijön, onnan egy-két utcza vezet el, tehát egy tömegben indul meg hazafelé, addig a mig erre vagy arra el nem oszlik és meg nem találja a maga helyét, addig tömegben megy, először 2000 em-