Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

350 235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. ton kívül van, nem tehet semmit. Erre kértem, hogy legyen szMes megnevezni azt az urat, a ki ott vezető szerepet játszik. Azt mondta, hogy az Tóth kapitány ur, majd el fogom hozzá az urakat vezetni. (FéÜcáltások balfelöl: Az a hires!) És ekkor történt az, hogy a mint ketten Grál Sándor t. képviselőtársammal ott a járdán magunk mentünk, előttünk kMont karddal egy lovasrendőr ugratott fel; és szerencsém volt, hogy odaszólhattunk a kapitánynak: tessék a rendőrök brutalitását nézni, láthatja, hogy majdnem levágtak, pedig szó nélkül mentünk a járdán. Odaértünk Tóth Lajos kapitányhoz és kértük, hogy a rendőrséget csak öt perezre vezényeltesse vissza, és azt a kevés tüntetőt, a ki még ott van, szép szóval el fogjuk tävolitani. Erre a kapitány ur, a mint Mezőssy Béla t. képviselőtársam is hallotta, a következőket mondotta : Ha az uraknak valami bajuk van velem, jöjjenek fel a rendőri hMatalba. Én tudom kötelességemet, ma már több tüntetőt is széjjelvertem, széjjelverem ezeket is. A széjjelveretés jól sikerült, és ha az a kapitány érdemeket szerzett, ugy látszik, a főkapitány, a belügyminiszter és Bécs előtt. Zboray Miklós: Nem csapják el. A múltkor fegyelmit kapott, ma ki akarta magát tüntetni. Beőthy Ákos : Belügyminiszter lesz Rudnay! Rákosi Viktor: Tóth Lajos államtitkár! Új kombináczió! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Akkor történt, hogy egy négyöt főből álló csoportot a rendőrség az Erzsébet-körúton megtámadott, egyik felől ütötték, verték, másik oldalról szorították a kirakatokhoz, és nem engedték elmenni őket, hanem jobbról is balról is ütötték az illetőket. Szétoszolni ott nem lehetstt, mert elől is, hátul is rendőrség volt, ós a mellékutczákban is rendőrség szorította össze a népet. Pichler Győző: Kelepcze volt! Eitner Zsigmond: Igenis, kelepcze volt. Azt a brutalitást, a melyet a rendőrség a békés polgárok ellen elkövetett, máskép nem lehet magyarázni, csak azt a benyomást tette, hogy pálinkagőztől és vérszagtól voltak felbőszítve. Ugron Gábor: Kozákok! Eitner Zsigmond : A t. miniszterelnök urnak kötelessége lett volna t. képviselőtársaim felszólalására a nép közé menni, hogy saját tapasztalást szerezzen a brutalitásokról, a melyeket a rendőrség elkövetett. De nem tette, mert egyáltalán a népre nem ad semmit. Hogy röviden befejezzem beszédemet, elmondok egy esetet. Ferencz József királyunk 1854-ben Magyarországot meglátogatta. Akkor történt, hogy Albrecht főherczeg, az akkori kormányzó, felhMatta magához Budapest polgármesterét és azt mondta neki, hogy ő Felsége fogadtatására csináljon valami olcsó dolgot, valami meglepő dolgot, a min a nép örülhet. Erre Rottenbiller polgármester az akkori hires kapitányra vonatkoztatva azt mondta: »Akasztassa fel Eottmannt, ez olcsó is lesz, a nép is örülni fog neki, és meglepetést is fog kelteni.« (Derültség és tetszés, taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én a t. miniszterelnök urnak nem ajánlom ugyan, hogy Rudnayt felakasztassa, de függesztesse fel, ez olcsó mulatság lesz, Budapest fővárosának örömet okoz, (Igaz ! Úgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és igazságos eljárást fog maga után vonni. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Következik Eötvös Károly! (Halljuk ! Halljuk!) Eötvös Károly: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én azokat az indokokat, melyeket Eitner Zsigmond felhozott, azokat is, a melyeket előtte t. képviselőtársaim felhoztak, helyeseknek elfogadom. Mind a mellett nagyon meg kell gondolnom, hogy megelégedjem-e azzal a javaslattal, melyet Eitner t. képviselőtársam épen most tett, hogy t. i. a főkapitány függesztessék fel. Gondolkodnom kell, hogy elég-e ez abban a helyzetben, a melyben vagyunk. Közvetlen szemléletből én nem sokat tudok abból, a mi márczius 20-án történt. Későcskén mentem haza, egy küldöttség várt a lakásomon és felhívott arra, hogy győződjem meg magam is személyesen, — akkor lehetett éjféli 1 óra után negyed, vagy félórával — hogy még akkor láthatok jeleneteket, a melyek szoIvorúak, sajnálatosak, a melyekben a törvény végrehajtására hívatott közegek épen a törvényt tapossák és az emberek jogát, szabadságát és testi épségét bántalmazzák. {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem volt alkalmam látni, legalább már ott, a hol én megjelentem, hanem azért gondolkozom azon, vájjon Eitner t. képviselőtársam javaslata elégséges-e itt, mert én voltaképen abban a nézetben vagyok, hogy hiszen nem azokról a rendőrökről van itt szó elsősorban, {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nem is arról a még szerencsétlenebb kapitányról és főkapitányról, . . . Rakovszky István: Aha! Eötvös Károly: ... a kik oda vannak állítva és a kik rendelkezés alatt állanak, és a kiknek oly rendelkezések adatnak ki gyakran . . . Rakovszky István: Bánffy nevezte ki! Eötvös Károly: . . . a melyeknek igazi okát és végczélját ők sem tudják. Nekik el kell követni a jogtalanságot, az erőszakot, el kell követni az összes alkotmányos és polgári jogok legsúlyosabb megsértését, holott ők arra volnának hMatva, hogy ha egyes ember tenné, ők ezt gátolják meg. Feltűnő azonban előttem az, a mit előttem már t. képviselőtársaim többen elmondottak, hogy ily dolgoknak oly napon kell megtörténni, a mely napon Kossuth Lajos neve van az emberek ajkán és szMében. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Miért van ez hát igy? Engem ez a kérdés bánt, én ezt a kérdést sze-