Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

348 235 országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. Holló Lajos: Fel is izgatjuk az egész nemzetet, hogy ellenálljon! (Zaj.) Elnök: Kérem, hogy a képviselő urak jobbról és balról a közbeszólásoktól tartózkodjanak. Lengyel Zoltán: T. miniszterelnök ur, itt a hMatalos hatalommal való visszaélésnek olyan példáját láttuk, a milyen Magyarország, vagy az ujabb kor történetében legalább is példátlan. És mindez nem előzetes példák után, hogy a közönség legalább elő lett volna készülve, hanem orvul, minden előkészület nélkül. T. miniszterelnök ur, ön intézkedett, ezt mondják, ezt mondta ön is. El is hiszem; de kérdem akkor, mit csinált Rudnay főkapitány félnyoleztól egy óráig, mert addig folyt a vérengzés az utczákon ? Eltűri ön, hogy az ön alantas közege igy engedelmeskedjék a parancsnak és moshatja-e ön addig tisztára magát, mig a főkapitány és a többi rendőr eljárását meg nem torolta és a szolidaritást magától elhárítja ? Mert ha a miniszterelnök ur megbünteti a rendőrközegeket, akkor tudjuk, hogy azok voltak a hibásak, de ha nem, akkor önt kell vádolnunk érte, mert szolidárisnak vallja magát azokkal. Nem elégséges, hogy azokat a gaztetteket azzal torolják meg, hogy elkövetőik elveszitsék állásukat, hanem a büntetőtörvénykönyvet kell alkalmazni. Kérdem, adott-e már az igazságügyminiszter ur utasítást az ügyészségnek, hogy adja be a feljelentést a budapesti rendőrség mindazon tagjai ellen, a kik akkor ki voltak rendelve, adja be különösen a főkapitány ellen, a kinek az intézkedésére ezek történtek. Mi itt a közvéleményt hangoljuk, vezetjük oly hazafias irányban, a melyet mi ennek a nemzetnek évezredes történetéből a magunk részére mint kötelességet levontunk, de soha erőszakos eszközökhöz nem nyúltunk, nem is fogunk. Pedig erőszakot provokál a kormányzat és a rendőrség, ha ilyeneket csinál; mert azt kell mondanom, hogy ilyen vérengzéssel szemben, mely megtorolatlanul marad, minden eszkőz jogosult. Még egy kérdést intézek a miniszterelnök úrhoz. Tett-e ön őszintén jelentést arról, hogy a magyar nemzetnek egy kegyeletes ünnepén, mikor legnagyobb fia halálának az évfordulóját ünnepeltük, mikor a gyász és kegyelet nyilatkozott meg e nemzet minden igaz fiának szMéből, tett-e ön jelentést arról ő Felségének, az uralkodónak, hogy akkor a törvényes hatalomnak örve alatt itten vérengzést folytatott Budapestnek rendőrsége? Tett-e ön erről őszinte jelentést? Mert nem képzelem el az uralkodóról, hogy ha ön őszinte jelentést tett volna, megtűrné azt, hogy ilyen dolgok történjenek az ő uralkodása alatt. T. képviselőház! Ezrek és ezrek tanúskodnak a mellett, hogy ilyen erőszak Budapesten még nem volt, és azt kell mondanom, hogy szégyeljük magunkat, hogy magyarok vagyunk, hogyha Magyarország fővárosában ilyen dolgokat megtűr ez a nemzet. T. miniszterelnök ur! Egy jóságos uralkodó öreg napjaiban, nem hiszem azt, hogy kellemes perczeket szereztek volna neki azok a tudósítások, a melyekkel előállottak neki, hogy ennek a nemzetnek kegyeletes ünnepét igy megszentségtelenítették alávaló kezek. Nessi Pál: Megfertőztették magyar vérrel! Barabás Béla: Nem tud róla semmit! Lengyel Zoltán; Ha nem tud róla semmit, akkor tessék tudatni vele, az az ön alkotmányos kötelessége. Mert nem hiszem arról az uralkodóról azt, hogy ilyen vérengzésekből akarná a történelem lapjain az ő érdemeit bokrétába kötni. Én alkotmányos uralkodónak ismerem, a kiről nem képzelem, hogy öröm volna neki azt hallani, hogy Budapest utczáin vér folyik és hogy azt mondják neki üdvözletül: Ave Caesar, Ivorituri te salutant! (Elénk tetszés és éljenzés a szélsőhaloldalon.) Elnök: Következik Eitner Zsigmond. Előbb azonban Kubik Béla képviselő ur az imént lefolyt inczidens folytán a rávonatkozó megjegyzésre kMan nyilatkozni. Kubik Béla: T. képviselőház! Személyes kérdésben és félreértett szavaim megmagyarázása czéljából kérek szót. Az elébb a ház igen t. elnöke figyelmeztetett engem arra, hogy ő akar beszélni. Bocsánatot kérek a háztól és a ház igen t. elnökétől, ha e tekintetben talán vétettem, mert én mindenesetre az utolsók közé tartozom akkor, a mikor a ház elnökének tekintélyét itt bárki bármi módon kisebbíteni akarná. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Meg kell azonban magyaráznom azt, hogy mi indított engem akkor heves közbeszólásra. Az eset ugyanis az volt, hogy Lengyel Zoltán képviselőtársam épen azt a jelentős momentumot magyarázta, hogy a rendőrtisztviselő öt perczet adott arra, hogy rendet csináljon, s daczára annak egy pár másodpercz múlva belelovagolt a rendőrség az ott lévő embertömegbe ; és akkor Gajáry Géza t. képviselőtársam beszélt a miniszterelnök úrral, a ki hangosan kaczagott. Természetes dolog, hogy arra akartam a miniszterelnök urat felhívni, hogy olyan momentum forog épen fenn, a mikor nagyon kívánatos lenne, hogy a miniszterelnök ur idefigyeljen, nem pedig, nem tudom, miféle dolgokon hangosan kaczagjon. (Helyeslés a szélsőbaloldalion. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Következik Eitner Zsigmond. (FelIciáltásoJc a szélsőbaloldalon: Szünetet leérünkl) Gajáry Géza képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Gajáry Gé2a: T. képviselőház! Barabás Béla; Egy jó anekdotát kérünk!