Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

235 országos ülés 1903 Lengyel Zoltán: . . . hogy a kormány úgyszólván maga tartja fenn az üres egyetemi kört. Az ifjúsági életnek nem tartom egyedüli hMatásának azt, hogy tanuljon, hanem azt is, hogy mint magyar honpolgár az ő nagy nemzeti hMatására előkészüljön, (ügy van! TJqy van! a szélsöbaloläalon.) Nem elég, hogy az utczán ott tüntessen, hanem a mikor tüntetni kell, akkor tüntessen. (Zaj jobbfelöl.) Én, t. ház, az ébresztő szóval mentem oda közéjök akkor, mikor meghívtam őket a legelső alkalommal és beszéltem nekik az ő hazafias és nemzeti kötelességükről. Az ifjúság nekem szót fogadott és én ezzel az ifjúsággal már több tüntetést csináltam Budapest fővárosában; olyant is, a hol 20.000 embert vezettem a főváros utczáin és soha még előállítás nem történt; annyira nem volt rendetlenség és mondhatom, hogy az ifjúság, a melyből a lélek már úgyszólván ki volt halva annyi időn keresztül, oly szépen viselte magát és oly példát mutatott, hogy én nem tudom, hogy az egyetem történetében van-e példa, hogy lett volna ilyen emelkedett szellemű, fegyelmezett és hazafias ifjúság. (ügy van! ügy van! a szäsöbaloldalon.) Én mindenféle csordának nem állok az élére, hogy én azt rendbontó czélokra vezessem Budapest utczáin, hanem igenis derék magyar fiatalemberek mellé mindig oda állok, hogy a rendőrség ellen őket megvédelmezzem és hogy a közvélemény hazafias irányú megnyilatkozásának segítségére legyek. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Alíom minden következményeit annak, a mi addig történik, a mig én ott vagyok (Mozgás jobbfelöl.) ott maradok mindig, a mikor bajban van az ifjúság. De ha én egyszer megkérem őket, hogy oszoljanak szét, a további dolgokért, ha rendbontás lesz — csak erre az egy esetre — nem állhatok jót. Nem mutattam eddig példáját annak, mintha kMontam volna magamat a következmények alól. Garantirozom azt, a mit mondok, és nem tűröm, hogy a fiatalságot az ilyennel vádolják. Itt van 23 t. képviselőtársam; szem- és fültanúi voltak, hogy az ifjúság pénteken reggel rendbontást nem akart csinálni. Hogy a kaszinóhoz mentek és háromtagú küldöttséget küldtek fel, és a koIvornyikkal beszéltek, tűzné ki a zászlót, és a mikor nem tűzte ki, elvonultak: ez csak nem baj ? Mánka Oszkár: Beőthy Ákost kérték! Lengyel Zoltán: Bocsánatot kérek, megkérték-e, nem-e, azt nem tudom; én csak arról értesültem, hogy a mikor odamentek, más nem volt ott csak a koIvornyik. (Felkiáltások: A titkár!) Vagy a titkár. (Egy hang a baloldalon: A kártyaszobában sem voltak?) Ez nem ok a vérontásra. Ez inkább arra ok, hogy az ifjúságot becsülje meg mindenki és kalapot emeljen előtte. Az egyetem épületén nem tűzték ki a zászlót, a mit pedig mindenkor meg szoktak márczius 23-án, hétfőn. 347 tenni. Hogy most a fiatalok maguk kitűzték, ezért az ifjúságot megdicséri minden magyar hazafi. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Jól tették!) Mikor aztán a kegyelet adóját leróják a temetőben és mint a rabokat kiséri őket négy sor rendőr, a mikor aztán kijönnek, fele még kinn sincs, máris felszólítás nélkül éles karddal nekik lovagolnak a rendőrök: ezt tűri a miniszterelnök ur ? És tűri, hogy alantasai az ő beleegyezése nélkül ilyeneket csináljanak ? Hazafias cselekedetnek mondja, hogy az ifjúságot így inzultálják? Nem elég azt mondani, hogy én tűröm, hogy oda menjenek, de a rendőrök, ha oda mentek, védelméül legyenek az ifjúságnak akkor is, a mikor az visszatér, nem pedig azért legyenek ott, hogy aztán megtámadják. Olyan az, mint a mikor a kormánypárti választókat beszállítják az urnához. Gyönyörűen őrzik őket, a mikor odamennek, de ha aztán leadták a szavazatukat, engedik, hogy az ellenzék agybafőbe verje őket. (Nagy mozgás a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások: Elég szégyen! Tapasztalunk! Ez igy van!) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek i Gajáry Géza: Ez sikerült! Lengyel Zoltán: Kérem, csak hagyja, hogy megverjék; nem azt mondtam, hogy meg is verik. (Derültség a jobb- és baloldalon.) Mánka Oszkár: Visszaszívja! Lengyel Zoltán: A mi megtörténik, azt nem lehet tagadni, a mi nem történik, azt nem állítom. Egyik-másik választáson történnek ilyenek. Eseteket tudok, hogy a kormánypárti választókat igy bevitték és a mikor a csőcselék jött, nem védelmezték. (Zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: Még egy elnököt sem vertek meg! Az is kár! Lengyel Zoltán: Ne tessék egy nyelvbotlásból ily nagy dolgot csinálni. (Derültség a jobboldalon.! Hertelendy Ferencz : Egész mondat-botlás volt! Gondolat-ficzam volt. (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Hogy az ifjúság mily szellemmel van megtelve és hogy viselkedik, azt megmutatta a szombati nap, mikor nem volt rendőr az utczán és egyetlenegy kihágás sem történt. A miniszterelnök ur nagyon jól tudja, mert közvetlenül jelentést tettünk neki, (Zaj.) hogy egyetlenegy szóra a tömeg szétoszlott és semmi rendzavarást nem csinált. De, t. miniszterelnök ur, ezzel a ténynyel, hogy ön a vérengzés után megengedte, hogy az ifjak békésen nyilatkozzanak, nincs expiálva az, a mi azelőtt történt, mig a közvéleménynek, a közszabadságnak, mig nekünk, megsértett képviselőknek is elégtételt nem ad azért, a mi történt ott a hMatalos hatalom örve alatt. Addig hiába mondja ön, hogy rend van Budapest utczáin, a történtek expiálva nem lesznek. Borbély György: Hát a ki izgat, avval mit kell csinálni? 44*