Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

346 235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. nehogy bántódása legyen. Tessék vizsgálatot indítani és meg fog róla győződni a t. miniszter ur, igaz-e vagy nem? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Különben, t. ház, nem első ember mondta el nekem az esetet, de hát akkor, a midőn a küldöttség ma előttem megjelent és lejegyeztem azt, a mit előadtak, akkor már eléggé hangolva voltam arra, hogy elhigyjem nekik. Az eset a következő: A Kereskedelmi Akadémián Budapesten, márczius 15-én bejelentette az ifjúság az igazgatónak, hogy 20-án Koltay tanár vezetése alatt Kossuth sírjára koszorút akarnak helyezni. Szuppán Vilmos igazgató ezt megtudva, azt mondotta az ifjúságnak, hogy nem engedi meg ezt a dolgot, hogy ezzel az intézet nívóját lerontsák. (Zaj és nyugtalanság a szélsobaloläalon. Felkiáltások: Hallatlan! Gyalázat!) Az ifjúság, mMel nem engedték meg ezt nekik, 20-ikán elénekelte az épületben a Kossuth-nótát, erre az igazgató^ a miniszteri biztos, valami Schack tudtával, dühtől tajtékozva felrohant, és leszidta az ifjakat ezért a neveletlen magaviseletért. (Zaj a szélsobaloläalon.) Bartha Ferencz : És ez mind Magyarországon történik ! (Zaj a szélsobaloläalon.) Lengyel Zoltán: És, kérem szépen, a tanáraik rávették az ifjúságot, hogy e miatt két fiatal ember felmenjen az igazgatóhoz, és tőle a Kossuth-nóta énekelése miatt bocsánatot kérjen. Erre az igazgató kegyesen megengedte, hogy az ifjak közül osztályonkint három-három fiatal ember a Baross-szobornál össszegyülekezzék, és onnét elindulva, a koszorút Kossuth Lajos sírhantjára letehesse. Ez nem tartoznék ide, de az esettel szoros konnexusban van, mert ha azt látja ez az igazgató, hogy az egyetemi ifjúságot kardlappal szétverik a rendőrök, mikor Kossuth Lajos sirhantjához jön, akkor nagyon jól tudja, hogy a kormánynak kedves intézkedés kell, hogy legyen, a mit tett, hogy ezzel felfelé érdemeket szerez, esetleg valami keresztet kap a nyakára és nem a hátára. Nessi Pál: Gomblyukfájdalmai vannak ! Lengye! Zoltán: Még egy esetet jelentettek be nekem. (Halljuk ! Halljuk!) A sebesülések alkalmával egy dr. Kende nevű orvost hMtak egy ilyen beteghez. Ez oda ment a házhoz, hiszen hMatták, és ott igazolta magát, hogy ő dr. Kende, és azért jött oda, mert egy beteghez hMatták, és a rendőr mégsem engedte be a házba, hanem ott a kapunál megkardlapozta. (Felkiáltások a szélsobaloläalon : Ez is helyes, ez is nevetséges az uraknak ?!) Mánka Oszkár: Igaz-e? (Zaj a szélsobaloläalon) Lengyel Zoltán: Ha nem igaz, akkor én visszavonom ezt a dolgot. (Félkiáltások a jobboldalon : Ahá! Zaj és mozgás a szélsobaloläalon.) Bocsánatot kérek, azért neveztem meg az illetőt, hogy az a doktor nyilatkozhassak, mert szavahihető emberek mondották nekem, olyanok, a kiknek közvetítésével ment oda. Nessi Pál: Nem vele történt, csak hallotta! Polczner Jenő: A szabadelvüpárti képviselőket kellett volna jól megkardlapozni. (Zaj a szélsobaloläalon.) Holló Lajos: Az összes ifjak, a kik itt állottak a parlament előtt, az a négyezer ember, az mind hazudott? A kik idejöttek a képviselőház elé ? Az a felháborodás mind nem igaz ? Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy hazudott ! De rosszul voltak informálva! Halottakról is tettek jelentést, az sem volt igaz! Holló Lajos: Az nem volt, de a vérengzés igaz volt! Kubik Béla: A ki elbújik a nyilvánosság elől. (Zaj a szélsobaloläalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ne méltóztassanak a szónokot zavarni. Holló Lajos: Az a kérdés . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Természetesen az a kérdés! Molnár Jenő: De oda nem mennek! Az a terrorizmus, hogy kétségbevonják, hogy igazat mondanak. (Zaj a szélsobaloläalon. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk a szónokot!) Az a terrorizmus ! (Felkiáltások jobbfelöl: Bendre! Halljuk a szónokot!) Várady Károly: A miniszterelnököt utasitsa rendre! (Felkiáltások a szélsobaloläalon: A rendőrséget kell rendreutasítani !) Széll Kálmán miniszterelnök: Engem ? (Felkiáltások: Utasitsa rendre a zajongókat! Zaj.) Elnök (csenget): Az a baj! Megtenném, de nem hallgatnak reám. Várady Károly: Ne hígyjen a miniszterelnök ur a hamis jelentéseknek! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Én, a mire felkérettem, a mit láttam, és a mit szavahihető emberek elbeszélése alapján mint súlyos dolgokat megvizsgálás végett ide a t. kormány és a nyilvánosság elé hoztam, elmondottam. De egy kissé tovább is kell mennem és pedig annál a szerepnél fogva, a melyet én az ifjúságnál betöltöttem ezen tüntetések alkalmával. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Az egyetemi ifjúság élete jó hosszú idő óta olyan volt, hogy — általánosságban beszélek — sem az egyetemen nem felel meg tanulásbeli kötelességének, de a közélet tekintetében is oly közönyösség uralkodott az egyetemen, a milyen még azelőtt sohasem. (Ugy van! Úgy van! a szélsobaloläalon.) Az egyetemi kör, a mely azelőtt vezető intézmény volt, teljesen tönkre van téve, miután a kormány éveken keresztül nem engedte meg, hogy ott választás legyen. Anyagilag a kör annyira rosszul állott és nincsenek tagjai, ugy, hogy a kormány . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az: hogy nincsenek tagjai!