Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-235
235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. 345 Lengye! Zoltán: Mikor ott kötözték a véres setéket a szemünk láttára, mi rettenetesen fel voltunk indulva, odamentünk a telefonhoz: Rátkay László, Pichler Győző és én, és Rátkay a miniszterelnök urnak telefonirozott háromnegyed kilencz előtt a szabadelvű pártkörbe. Azt mondotta, hogy: Ha a miniszterelnök ur elégtételt nem ad, mint tigrisek fogjuk széttépni a képviselőházban azt, a ki ezt az elégtételt meg nem adta. A miniszterelnök ur azt telefonálta vissza: Rögtön megyek Rudnay főkapitányhoz, intézkedem, minden rendben lesz. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondtam, hogy minden rendben lesz. Lengyel Zoltán: Rövid idő múlva újból azt telefonáltuk, hogy folyik az öldöklés ugy, mint azelőtt. Azt hiszem, Pichler Győző képviselő ur telefonált a főkapitányhoz, a kit arra kért, hogy legalább azokat engedjék elmenni, a kik a pártkörben vannak. Mihelyt ugyanis valaki kiment a pártkörből, a rendőrök rögtön megrohanták és ütötték, verték. Tovább megyek. Egynegyed tizenegykor mentünk el a pártkörből. Nem volt már ott senki, csak mi huszonötén képviselők. És kérem, Rátkay László t. képviselőtársam lement, hogy elvonulásunkat biztositsa. És mi történt? Az történt, hogy azok a gazemberek attakot vezettek 25 képviselő ellen, a ki nyugodtan ment az utczán. És Kovács Gyula t. képviselőtársamat megölték volna, ha Ráth Endre elébe nem ugrik és azt nem mondja, hogy képviselő, ne bántsák. Az történt, hogy Vázsonyi Vilmos, a ki szintén velünk volt, a Lánczy Leó kocsijába kellett, hogy beugorjék, hogy el ne gázolják. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Az egész rendőrség megőrült! Lengyel Zoltán: Hát, t. miniszterelnök ur, mit csinált ön háromnegyed kilencztől kezdve egynegyed tizenegyig, ha annyira sem tudott intézkedni, hogy a függetlenségi pártnak, az ott lévő képviselőknek szabad elvonulását biztosithassa? És micsoda tekintélye van a miniszterelnök urnak akkor, ha intézkedett és annak ellenére Magyarországon az ellenzéki képviselőkre éles karddal rálovagolnak az utczán, mikor ottan már egy lélek sincsen ? (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Mikor este a Pannónia szállodában összegyültünk és ott pártköri értekezletet tartottunk, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) egy küldöttség jelent meg előttünk, a mely Hevesi György joghallgató, Herczog Manó bádogos és Brüll Pál gépészmérnökből állott; — adatokkal szolgálok a t. miniszterelnök urnak, hogy lássa, mennyire hihet a rendőri jelentésnek — és ez a három úriember előadta a következőket, megkérve bennünket, hogy a képviselőházban hozzuk fel ezeket, s azért bátor vagyok ezt szintén elmondani. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elmondták, hogy 10 óra után számnélküli rendőrök az Alsó-erdősorutcza 36. szám alá a kapun betörtek, daczára EÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. XIII, KÖTET. annak, hogy az utczán nem volt senki, az udvaron pedig nem volt senki más, csak a házban lakók, és ott az udvaron Farkas Imrénét összevagdosták, egy Gratz nevű boltosnak a kezét megvágták, Gratz fiának pedig az ujját vágták le. (Mozgás a jobboldalon.) Igenis számnélküli lovasrendőrök törtek be az udvarba és ott az udvaron történt ez a három sebesülés. Ugyan micsoda veszedelmet hoztak ezek az emberek a közbiztonságra, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Örült marhák!) a kik saját házukban a zárt kajmn belül 10 óra után az udvaron beszélgettek, hogy egy magánházba a kaput betörve, lovasrendöröknek kellett behatolniok ? (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, miniszterelnök ur, jog, törvény, igazság ez, erőszak nélküli kormányzás ez, ha ön mindezt elégtétel nélkül megtűri ? — Le van, t. ház, még két esetem, a melyek a helyzet nagyszerűségét mutatják, és a melyek szintén 20-ikán történtek. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Tegnap este a »Gambrinus«-ban az ifjúság beszélte el, hogy a katonabandával a Himnuszt és a Szózatot húzatták, a banda el is húzta, és az egész közönség felállva énekelte velők együtt e dalokat . . . (Mozgás a jobboldalon.) Kubik Béla: Halljuk! Lengyel Zoltán: ... és akkor egy közös hadseregbeli kapitány, a kinek a nevét nem sikerült megtudni, odament, és leszidta a katonabandát, hogy ilyen gyalázatos nótákat hogy mer az ő füle hallatára játszani. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Hát nem gazember az ilyen? Lengyel Zoltán: Hát van a magyar államnak egy garas ára tekintélye, és van ebben a képviselőházban becsület, hogyha egy ilyen hadsereg részére, a melynek a tagjai igy járnak el, és igy éreznek, nem tagadja meg az olyan követeléseket, a minőkről most szó van? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pál: Hallatlan dolog; mi fizetjük az ellenségeinket! Polczner Jenő : Elég gyávaság tőlünk ! Lengyel Zoltán: A másik eset a következő: (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Várd meg. mig kibeSzéllk magukat odaát! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Kubik Béla: Lehetetlenség igy tárgyalni! Polczner Jenő: Menjenek a börzére, vagy a kaszinóba! (Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán: T. ház! A másik következő. (Halljuk! Halljuk!) Igen kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt türelemmel meghallgatni. Jó, hogy itt van a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is, mert ez az eset őt érdekli. Az eset nagyon súlyos; tiszta és világos tények vannak itt felsorolva, csak épen azt nem mondom meg, hogy ki hozta e dolgot nekem, 44
