Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. 343 logiáját, akkor sohasem volna zavargás Budapesten. Csatlakozom tehát mindenben ahhoz, a mit t. képviselőtársam, Mezőssy Béla mondott, de arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogyha majdan azok a nagy kihallgatások megtörténnek, — remélem, hogy azokat nem titokban a rendőrség pinezéjében fogják eszközölni — akkor minket is szíveskedjék meghallgatni, annak az elvnek az alapján, hogy audiatur et altéra pars, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert a rendőr természetes, hogy a maga javára vall, mert ha nem azt teszi, elcsapják. Én azonban, mint képviselő, egészen elfogulatlanul vallhatok, mert az én képviselői állásomat ezzel nem veszélyeztetem. Egyébként ismétlem, hogy a Mezőssy t. barátom által mondottakhoz csatlakozom. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Kötelességem felszólalni, t. képviselőház, mint a történi események egyik szem- és fültanujának és mint annak, a kinek az ifjúság vezetésében jórészem volt, és abban a felelőséget is viselem, hogy tiltakozzam az ellen, mintha az ifjúság részéről valami történt volna. Épen azért igen kérem a t. házat, méltóztassék engem kellő nyugalommal és türelemmel meghallgatni, annyMal is inkább, mert be vagyok rekedve és igy a kellő hanggal nem rendelkezem. T. képviselőház! Engem Rátkay László, Kovács Gyula, Mezőssy Béla, Reich Aladár és Eitner Zsigmond t. képviselőtársaimmal az egyetemre hMattak, mert a rendőrség brutálisan lépett fel az ifjúság ellen és szétverte őket. Mi tehát az ifjúság közé siettünk, hogy őket a rendőrség ellen megvédelmezzük. Mikor a Kerepesiutra értünk, rendőrök lovagoltak közénk, és akkor Rátkay t. képviselőtársam az ott levő rendőrkapitánynyal, gondolom, Krecsányi kapitánynyal, szóváltásba ereszkedett és megállapodtak abban fülünk hallatára, hogy a rendőrség semmi akadályt nem gördit az elé, hogyha mi békésen, nyugodtan, ének nélkül a járdán menve a pártkör elé vonulunk, és ott elmondjuk az ifjúságnak azt, hogy a rendőri brutalitásokért nekik a házban elégtételt fogunk szerezni. Sőt a rendőrség segíteni fog nekünk, hogy mi ezt megtehessük és békésen szétoszlathassuk őket. így mentünk mi addig, a mig az Erzsébet-körutra befordultunk; akkor minden előzetes bejelentés nélkül é3 a megállapodások daczára belénk lovagoltak kMont karddal a rendőrök. T. képviselőház! A midőn a pártkör elé értünk, én oda mentem, gondolom, Schmidt felügyelőhöz és azt mondtam neki: hogy micsoda gyalázatos disznóság ilyet csinálni a békés polgárokkal ? Én, mint eddig is tettem, ezúttal is felelőséget vállalok érte, hogy öt perez alatt szétválasztom az ifjúságot, a mely velünk idejött, hogyha szóhoz engednek jutni, és a rendőrök békésen visszavonulnak az utczáról az útszélre. Miközben igy beszélgetünk, megjegyzem, hogy ebbe beleegyezett és azt mondotta, kihúzva az óráját, hogy »5 perczet adok a képviselő urnak« ; de alig telt el két-három másodper ez, már jött az attak és szétverték az ifjúságot. Kubik Béla: Nagyon mulatságos ez, miniszterelnök ur? Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy is mulatságos, hanem nekem más emberrel is van dolgom. (Nagi/ zaj.) HMatalos dolgaim vannak. Elnök: Én azt tapasztaltam . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Itt ülök 10től 3-ig .. . (Elnök csenget.) Gr. Hadik János: Kubik ur terrorizál! (Zaj.) Kubik Béla: Nem terrorizál senki, de figyeljenek ide! Elnök (csenget): Kérem Kubik képviselő urat, bizonyára nem vette észre, hogy szólani akartam .... Kubik Béla: Nem! Elnök: Az elnököt mindig meg kell hallgatni, hogyha beszélni akar . . . Kubik Béla: Kérem alásan ! Elnök: Én tehát felteszem, hogy nem vette észre a képviselő ur. Arra kell egy észrevételt tennem, a mi az imént történt. Gyakran előfordul, hogy a t. képviselő urak azért türelmetlenkednek, vagy azt nehezményezik, ha valaki a miniszterekhez megy és nekik valamit jelent. A dolog természetében fekszik, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) hogy ha a miniszter urak itt vannak, kénytelenek hMatalos jelentéseket itt fogadni, különben nem lehetnének mindig itt. Hát ne méltóztassék abban figyelmetlenséget látni. Ha valami történik, a mi egy képviselőt előadásában zavarná, arra én mindig észrevételt teszek. Széll Kálmán miniszterelnök: Kubik ur nem parancsol nekem itt a házban! Rákosi Viktor: Nagyon sikerült népgyűlés volt tegnap Váczott, arról tesznek neki jelentést ! Elnök (csenget): Méltóztassék a szónokot meghallgatni. Lengyel Zoltán: Ezután történt az az eset, talán több is még, a mire én a zavarban nem emlékszem, mert oly brutális dolgok folytak ott a szemünk láttára, hogy igazán képtelenek voltunk mindent emlékünkben megőrizni . . . (Zaj jobbról.) Kubik Béla: Engedelmet kérek, nem lehet ilyen hangos diskurzus mellett tárgyalni! Elnök (csenget): Ne méltóztassék az elnökséget figyelmeztetni. Csendet kérek a ház minden oldalán. Lengyel Zoltán: Nem tudok hangosan beszélni, hát legyenek annyi kollegialitással, hogy hallgassanak igy meg.