Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

342 235. országos ülés 1903 utcza és az Erzsébet-körut sarkán levő korcsmában, mikor egyszerre berohantak hozzánk, hogy menjünk a segítségükre, mert a rendőrök elgázolják és vagdalják őket. Erre kimentünk a meglehetős sötét Wesselényi-utczába és ekkor megtörtént az a jelenet a hatalomnak és a dühnek paroxizmusában szenvedő Tóth Lajos rendőr kapitány úrral szemben. Mikor mi felajánlottuk neki azt, hogy öt perez alatt az egész tömeget, a mely nagyon csekély volt különben, szétoszlatjuk, és kértük, engedje meg ezt nekünk, akkor mellére ütve, a legmagasabb C-ből, a milyenről valaha egy tenorista is álmodott, (Derültség.) azt vágta vissza : én ma már ezreket szétoszlattam és még ezreket szét fogok oszlatni és az urak távozzanak innen! Ilyen körülmények között mi vissza akartunk menni a vendéglőbe, de egypár ember, 30—40, maximum 50 ember tódult utánunk, és akkor többek között én is megálltam és azt mondtam nekik: »Uraim, a kinek egy csepp esze van, baza megy erről a helyről; mit állnak itt, hogy legázolják önöket? Menjenek azonnal haza.« Alig szóltam 5—6 szót, 30 lovasrendőr kMont karddal megrohanta azt a kis tömeget, a mely ott volt, s összevissza ütötte és vagdalta azt. Én, a ki sok tüntetést láttam már nemcsak itt, hanem külföldön is, megálltam és a legközelebbi rendőrnek megmondottam, hogy országgyűlési képviselő vagyok. Sokan felemelték rám kardjukat, de tartozom annak kijelentésével, hogy engem nem bántottak. Erre odajött egy rendőrkáplár, azt kérdezte: Ki az ur, mit keres itt? Azt mondtam neki

3 hogy országgyűlési képviselő vagyok. Akkor ez odafordult legényeihez, és a következőket mondta — az érdekes, hogy a rendőrség a képviselői immunitásról hogy gondolkozik, legalább az altiszti körök: — ezt ne üssétek, ez képviselő, de taszigálhatjátok. (Zajos derültség.) Mostanában jelent meg, t. képviselőház, Laky Imre ur szerkesztésében, a ki szintén rendőrfelügyelő, egy rendőrlexikon. No igazán kíváncsi volnék tudni, hogy ez a meghatározás benne van-e, hogy mi a képviselői immunitás, mert a rendőri immunitásról, a mely szintén nincsen benne, igen jól tudom, hogy ez az,- a mikor a rendőr leveszi a számát. Ez a rendőri immunitás. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! A tegnapelőtti tüntetéseknek legsúlyosabb sebesültje egy rendőrtiszt és talán a t. túloldalnak nagy fájdalrpára ezt nem az ifjúság sebesítette meg, egy ujjal sem nyúltak hozzá, ellenben annyira meg voltak vadulva a rendőrök, hogy önmagukat is legázolták, (Derültség a jobboldalon.) saját tisztjüket is legázolták, és az a legsúlyosabban sebesült. Boda rendőrkapitány urnak sebesülése is állítólag attól származik, hogy egy ló hasba rúgta. (Ellenmondásolt a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! márczius 23-án, hétfőn. Rákosi Viktor: És minthogy lóháton nem az ifjúság, hanem a rendőrség volt, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Ezért nem szabad mindent elhinni. Rákosi Viktor: Én így hallottam. (Zaj a jobboldalon.) Hentaller Lajos: Honnan tudja Ballagi meg Rosenberg? Ott voltak ők? (Zaj.) Rákosi Viktor: De én megmondtam, hogy ezt hallottam és nem láttam. Széll Kálmán miniszterelnök: Én meg a múltkor megmondtam, hogy nekem közvetlen mondta Boda. és pedig Lukáts képviselő jelenlétében. Rákosi Vikior: Én elhiszem, hogy Boda kapitány ezt mondta a miniszterelnök, urnak, . . , Széll Kálmán miniszterelnök: Ő csak tudja, hogy ló rúgta-e meg? Rákosi Viktor: ... de a kapitány uraknak mindig az a törekvésük, hogy olyan dolgot mondjanak, a mi a miniszterelnök urnak tetszik. (Zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! (Zaj a szélsobaloldalon.) Rosenberg Gyula: Az egy humánus, tisztességes úri ember. Rákosi Viktor: Azt is mondta a miniszterelnök urnak, hogy lövöldöztek, pedig egy puskát sem sütöttek el. (Igaz! ügy van ! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Hazudott! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen kifejezést használni. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Lehetetlen ezt magyarul meg nem mondani. (Zaj.) Rákosi Viktor: T. képviselőház! Láttam a függetlenségi pártkör ablakából egy lovasrohamot is. Hát én nagyon szeretném, ha a legközelebbi nagy ütközeteinkben, a melyek Ausztriának és Magyarországnak lesznek, olyan ádáz dühvel, és olyan kemény, u. n. snájdig és stramm modorban rohannának az ellenséges táborokra, talán a maczedonokra, vagy a mikor Szalonikit leszünk szerencsétlenek okkupálhatni. Nagyon örülnék, ha akkor azzal a soájdigsággal rohannának az ellenségre, (Tetszés a szélsobaloldalon.) mert pl. a saját szememmel láttam, hogy egy rendőr annyira benn volt a vagdalkozásban, hogy mikor már egy tüntető sem volt ott, hisz nagyon kevés, busz tüntetőre átlag 30 lovasrendőr jutott, akkor az utczai lámpást ütötte le dübében. (Általános derültség.) Sajnos, gr. Andrássy TMadar nem volt ott és nem látta ezt. (Derültség.) Nem a lámpán, hanem az utczán. (Élénk derültség.) T. képviselőház! Nagyon örülök, hogy a pénteki tüntetések óta már két nap telt el, és pedig azért örülök, mert a szombati és vasárnapi események megmutatták, hogy a pénteki zavargást a rendőrség okozta. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha nincsen rendőrség, nincsen tüntetés, és hogyha a mi rendőrségünk ismerné a budapesti közönséget, annak tüntetési psycho-