Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-235
235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. 341 miniszterelnök ur szavaiban. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De én igyekszem beigazolni, hogy a mit mondok, annak megvan a maga reális alapja. Az államok életében két dolog van, a mit rettenetesnek neveznek. Az egyik az anarchia, a másik a szolgaság. A miniszterelnök ur ez előbbire célzott és jelezni kMánta talán azt, hogy mi ellenzék voltakép anarchikus állapotokat akarunk előidézni. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem mondtam, csak az lesz a következése! Mezőssy Béla: Egyebet nem jelent ez, különben nem volna értelme a nyilatkozatának. (Zaj. Elnök csenget.) Magyarországon anarchikus állapotokról beszélni tiszta képtelenség. Nincs béketűrőbb, szelídebb és józanabb nép, mint a magyar. Rakovszky István : És tisztességtudóbb ! Mezőssy Béla: ... és tisztességtudóbb. Kinek vannak itt forradalmi törekvései? (Felkiáltások jobbfelöl: Lengyel Zoltánnak. 1 ) Hát olyan hatalmas embernek képzelik az urak Lengyel Zoltánt, hogy az általa csinálandó forradalomtól már most előre megijednek? (Tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Köszönöm, én nem képzeltem ilyen nagynak magamat, (Derültség a szélsőbaloldalon.) Mezőssy Béla: Hiszen a magyar nép béketürésének nincs fényesebb bizonyítéka, mint az, hogy már három évtizeden keresztül megtűri azt a pártot a nyakán. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy neki kötelessége az egyéni jogokat biztosítani és megvédeni. KMel szemben akarja megvédeni ? Talán velünk, ellenzékkel szemben? Hiszen évtizedeken keresztül az egész egyöntetű ellenzéknek az volt a főtörekvése, hogy az egyéni jogok kiterjesztessenek és biztosíttassanak épen abból a czélból, mert ott, a hol az egyéni jogok szentsége és sérthetetlensége erős várakkal van körülbástyázva, csak ott lehet állami függetlenség és szabadság. Mit tett ennek a czélnak az elérésére és biztosítására a t. szabadelvű párt? Évtizedeken keresztül semmi egyebet, mint hatalmi monopóliumot gyakorolt. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha van Magyarországon konvent, miniszterelnök ur, ez a konvent a szolgaság konventje, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a mely azt jelenti, hogy meghunyászkodni mindennel szemben, a mit felülről követelnek és nem engedni semmit sem, a mi a nemzet igazi vágyait és aspirácziót képezi. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Várom, t. miniszterelnök ur, ezekre a kérdésekre szíves nyilatkozatát. (Zaj jobbfélöl. Egy hang a jobboldalon: Hogyne!) Kérem, ezekre nyilatkozni kell. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ki az?) Sajátságos dolog, hogy épen akkor, mikor én be akarom fejezni szavaimat és épen akkor. a mikor módot és lehetőséget akarok nyújtani a t. miniszterelnök urnak arra nézve, hogy ezt a kérdést tisztázhassa és nyílt szinen láthassuk azt, ki volt ezen vérengzéseknek az értelmi szerzője, ilyen türelmetlenséggel találkozom a túloldalon. (Ellenmondások jobbfelöl. Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Én bevégzem beszédemet; bevégzem azzal, hogy ha Rudnay főkapitány ur a miniszterelnök úrtól vett parancsot és rendeletet a maga alantos közegeinek rögtön tovább nem adta, akkor ő ezen összes véregzések előidézésében a főbünös és akkor neki pusztulnia kell. (Élénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Elnök: Rákosi Viktor képviselő urat illeti a szó. Rákosi Viktor: T. képviselőház! Mezőssy Béla t. barátomnak igazán kimerítő és nyugodt hangú beszéde után talán felesleges is volna, hogy felszólaljak, (Felkiáltások jobbfelöl: Igaz!) de én tudom azt, hogy kötelességem felszólalni, mert én is szem- és fültanu vagyok. S minthogy én attól félek, hogy ezekben a zavargásokban minket tanukul megidézni nem fognak, kénytelenek vagyunk itt tanúságot tenni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az illetékes fórum a mi általunk látottakra ugy sem fog reflektálni és inkább elhiszi a közrendőröknek eskü alatt tett vallomását. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Igen sajátságos az, hogy közéletünk ilyen hazugságok közt tapos végig, hogy valahányszor mi valami nemzeti ünnepet ülünk, a hatóságok és a kormány t. tagjai távollétükkel tündökölnek, ha ugyan ez tündöklésnek nevezhető. Az egyik főkarakterisztikuma a magyar nemzeti ünnepeknek, hogy ha gyászolunk, akkor a gyászt nem mutatják, ha örömünnepünk van, ők nem örülnek az örvendezőkkel. A másik jellemvonása a mi nemzeti ünnepeinknek, még a legnagyobb örömünnepeknek is az, hogy akkor készenlétben van a kórház, készenlétben van a katonaság és készenlétben vannak a mentők, mintha valami nagy nemzeti katasztrófára készülnének. Ebben az esetben is az ifjúság körülbelül délután 3 és 4 óra tájban vonult a temetőbe, s a mentők, a derék mentők, a kik, ugy látszik, politikailag igen jól iskolázott urak, már egy órával előbb a Baross-szobornál állottak. Lehet, hogy egy jószívű rendőrkapitány, a ki tudta, hogy mi készül itten és igen jól tudta, hogy a telefondrótok a miniszterelnök és a főkapitány közt, és a főkapitány és alkapitány közt el szoktak néha szakadozni, szíves volt azt izenni a mentőknek, hogy legyenek szívesek kirukkolni, mert itt történni fog valami. r És most áttérek arra, a mit saját szemeimmel láttam, és a mit saját füleimmel hallottam. Én is ott voltam Mezőssy Béla és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársaimmal a Wesselényi-
