Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

340 235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. Mezőssy Béla: Hiszen sajátságos egy dolog az, hogy nemzeti ünnepélyek alkalmával a kormány valóságosan szégyenletes bujósdi játékot űz. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Ellenben ott látjuk felvonulni Magyarország kormányát mindenütt és minden alkalommal, a hol úgynevezett lojális halotti-ünnepekről van szó. Akkor felhúzzák a miniszter urak a díszruhát és elzarándokolnak még Bécsbe is a hatalom forrásához, hogy ha kidől annak a törzsnek egy-egy sarja, talán épen az, a ki nemzetünknek elnyomója volt. (Élénk helyeslés a balés ~a szélsőbaloldalon. Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet! Mezőssy Béla: Akkor igenis ott vannak a magyar miniszterek közönyös érzésekkel a szMükben, de mély gyászszal az ajkukon. Azt kívánnák talán, hogy a magyar fiatalság, a helyett, hogy Kossuth Lajos sírjához megy honszerelmet és hazafiságot tanulni, máshová menjen ? Széll Kálmán miniszterelnök: Nem gátolták! (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. FelMáltások a szélsöbalóldalon: Láttuk!) Gál Sándor: Ott vagdalták össze! Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy! Rákosi Viktor: A sírnál nem! Mezőssy Béla: Nem gátolták, csak összevagdalták. Egyről bizonyos vagyok: abban nem gátolták volna semmi körülmények közt és a visszajövetelnél nem szenvedtek volna sérelmeket, ha Bécsbe mentek volna ők is, hogy a kapuczinusok sírboltjában tanuljanak hazafiságot. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbalóldalon.) De erre a szerepre ráér az a fiatalság majd akkor, a mikor miniszterek és valóságos belső titkos tanácsosok lesznek. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Erős hitem és erős meggyőződésem, hogy valakinek érdekében állott ezeknek a vérengzéseknek az inscenirpzása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Érdekében állott pedig azért, hogy megmutassa felfelé a hatalmi köröknek, hogy Magyarországon még oly emberek is kaphatók, a kik nem restelik még a Kossuth Lajos gyászünnepélyét is ily brutalitásokkal megzavarni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És ez nem oly nevetséges, Hieronymi t. képviselő ur. (Zaj a szélsöbalóldalon.) Molnár Jenő: Majd Szatmárt ráolvassák! Rákosi Viktor: Szatmárt máskép gondolkoznak. Mezőssy Béla: Van már nekünk példánk, hogy Magyarország miniszterelnöki székébe jutott valaki csak azért, mert nem volt ott a Kossuth Lajos temetésén. Könnyen megeshetik, hogy valaki érdemeket akart szerezni azon a réven, hogy igy juthasson el a hatalom kegyeihez! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter; Mert ez olyan kellemes hely. Mezőssy Béla: Nem értem, mit mondott a miniszter ur? Gabányi Miklós: Eenhangon tessék közbeszólni, vagy sehogyse! Rákosi Viktor: Mindig akad pályázó! Mezőssy Béla: Pedig nagy tévedés forog itt fenn. A magyar néphit azt tartja, hogy az az épület, a melynek alkotásába vér vegyül, soha nem lesz tartós. A vér, az sohasem államfentartó, hanem mindig állambontó elem. A vér a szabadság harmatja, a mint Kossuth Lajos mondotta, és minden cseppnyi kiontott vér megtermékenyíti a szabadság és függetlenség mezejét. Nos, ha a most előfordult események a szabadság és függetlenségnek csak egy szemernyi hasznot tettek, akkor a magyar fiatalságnak nincs min bánkódnia, dicsőség ez, mert a történelem évkönyvei azt tanítják, hogy mindig a kis dolgok szülik a nagy eseményeket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És ugy lehet, hogy a fiatalság érző lelke a jövő méhébe iát és sejti az eseményeket, a melyek ellenállhatatlan erővel előbb vagy utóbb, de be fognak következni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A. t. miniszterelnök ur hozzánk, az ellenzékhez is fordult egy váddal, a mely határozottan erős és méltatlan vád. Ezt mondotta: Én a jogkörök és hatalmi körök összezavarásának ellene vagyok, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) és ebből a parlamentből konventet csinálni nem engedik. (Élénk helyeslés a. jobboldalon és a középen. Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Ki akarja ezt?) Örömmel konstatálom, (Zaj. Elnök csenget.) hogy a helyeslés és örömzaj nem olyan nagy már, mint tegnapelőtt volt. (Felkiáltások a jobb- és baloldalon : Épen akkora !) Molnár Jenő: Akkor nagyobb volt a baj és a szorultság, mint ma! Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor volt még halottja Molnár Jenőnek! Mezőssy Béla: Elkésett a miniszterelnök ur e nyilatkozattal.Rosenberg Gyula: Még nem temette el Molnár a halottjait! Mezőssy Béla: Hát azt szerette volna, t. képviselőtársam, hogy lett volna halott? (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Még lehet!) Hiszen az a szerencséje az egész eseménynek, hogy nincs halott, hála Istennek. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Hála Istennek !) A t. miniszter ur azt mondja, hogy nem tűri, hogy a magyar parlamentből konvent legyen. Elkésett ezen elhatározásával, mert a magyar parlament régóta nem parlament már, régóta nem a magyar nép akarata, régóta konvent, (Tetszés és taps a szélsöbalóldalon.) csakhogy nem a kisebbség, hanem a többség konventje. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem sikerült ! Mezőssy Béla: Ha nem sikerült is, minden esetre van benne annyi igazság, mint a