Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

235. országos ülés 1903 márczüis 23-án, hétfőn. 339 san villamos kocsin jártam egyszer fel, egyszer le, de soha egyetlenegy kődobást sem láttam és ki is van zárva, hogy ott kó'dobás történhetett volna, mert csak nem lehet feltételezni arról az egyetemi fiatalságról, hogy annak minden egyes tagja egy-egy Teli Vilmos, a ki a sötétben egyetlenegy üvegtáblát sem dobott volna be, hanem egész pontosan ugy czélozott, hogy a kő mindig rendőrt találjon. (Ugy van! Ugy van! a szäsöbaloldalon.) Hogy ha kővel dobálnak a sötétben 3—4 órán keresztül, lehetetlen, hogy egy üveglámpát, vagy egy ablaktáblát be ne törtek volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A dolog lényege, t. miniszterelnök ur, abban áll, hogy a miniszterelnök ur itt a ház előtt kijelentette, és nekem egy szemernyi okom sincsen, hogy a miniszter ur szavahihetőségében kételkedjem, — de kijelentette több képviselőtársamnak is, hogy utasította Rudnay főkapitány urat, hogy a fiatalsággal humánusan bánjon el. Már most kérdés, t. miniszterelnök ur, hogy Rudnay a miniszterelnök úrtól, mint felettes hatóságtól kapott parancsot továbbadta-e alantosainak ? Széll Kálmán miniszterelnök: Igen! Mezőssy Béla: Erre kérünk mi választ. (Zaj a szäsöbaloldalon.) Mi nem akarunk statáriumot, nagyon téved az, ha valaki azt állítja rólunk, hogy mi valakit ártatlanul akarunk hMatalától megfosztani, mert mi csak azt követeljük, hogy az, a ki a maga hMatalos hatalmával visszaél, megkapja büntetését. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Valaki visszaéli!) Ballagj Géza: Ebben egyetértünk! (Zaj a szäsöbaloldalon.) Mezőssy Béla: Valakinek vissza kellett élnie hMatalos hatalmával, hiszen a miniszterelnök ur itt a ház szine előtt jelentette ki, hogy ő mélyen sajnálja és fájlalja azokat a vérengzéseket és nem volt szándékában, hogy azok megtörténjenek. Az a kérdés tehát, hogy nem volt-e czélzatosan inscenirozva az egész dolog, nem volt-e ez egy háló, a melyben a t. miniszterelnök ur a legkönnyebben megfogható. Ha Rudnay főkapitány ur a kapott parancsokat ugy és olyan formában, a mint ő közvetlen felettes hatóságától kapta, alantas rendőrkapitányainak kiadta parancs alakjában, akkor az én nézetem szerint — a magam nevében beszélve — ő szalválva van. De ha ő ezt meg nem tette, akkor számára nincsen mentség, őrá nézve a felfüggesztés és a hMatalától való előmozditás csak a legenyhébb büntetés, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert neki számolnia kell ezenkívül a törvényszék előtt is, mint büntető hatóság előtt a mulasztásért. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én bevárom, hogy a t. miniszterelnök ur nyilatkozzék. A t. miniszterelnök urnak bizonyára tudomása van arról, hogy Rudnay főkapitány ur kiadta-e ezen rendeletet vagy sem; elég ideje volt, hogy tájékozódjék. Ha nem tette, várunk; hiszen a vita tovább is fog tartani; ezen fordul meg a dolog lényege. És most, t. ház, nem engedhetem el magamnak azt a kötelességet, hogy a t. miniszterelnök urnak tegnapelőtti beszédével is egy kissé ne foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Foglalkoznom kell ezzel azért, mert abban egyenesen oly vádak és támadások voltak ezzel a párttal szemben egyrészt, és másrészt az egyetemi fiatalsággal szemben is, a melyet szó nélkül nem hagyhatok. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur onnan vezeti le az egész dolgot, hogy a zavargásoknak fó'oka az volt... (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem is volt zavargás!) zavargás volt, csakhogy nem a fiatalság, de a rendőrség csinálta; de szerinte a zavargásoknak főoka az volt, mert az egyetemi fiatalság a tudományegyetemre és a műegyetemre a fekete zászlót erőszakkal kitűzte. Széll Kálmán miniszterelnök: Kezdték délelőtt ! Rátkay László : Hát nem volt joguk hozzá? Széll Kálmán miniszterelnök: Erőszakossághoz nincs joga senkinek! Mezőssy Béla: Erőszakról, t. miniszterelnök ur, szó egyáltalában nem lehet! (Ugy van! Jjgy van! a szélsöbaloldalon. Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Halljuk Halljuk!) Mezőssy Béla: Erőszakról szó egyáltalában nem lehet. Mert ha ott abban a tudományos egyetemben arra tanítják a magyar fiatalságot, hogy kötelessége a nagy idők nagy embereinek megszentelt emlékéhez törhetetlen hűséggel ragaszkodni, hogy ha ilyen szellemben nevelik azt a fiatalságot pro foro interno, és nem lehet, nem is szabad más szellemben nevelni, akkor mi gátolhatta őket abban, hogy a külvilággal szemben is ezen érzelmeiknek kifejezést adhassanak ? (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) De nem is ez az, a miről szólani akartam; hanem az, hogy itt van a kormánynak a hMatalos, vagy félhMatalos lapja, a »Magyar Nemzet«, a melyben meg van irva, hogy máskor a fekete zászló mindig ki volt tűzve a tudományegyetemen és a műegyetemen. Miért feledkeztek meg épen most arról, hogy kitűzzék? (Igaz! Ugy van! a szäsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az sem áll! Mezőssy Béla: Itt van az újságban! Méltóztassék elolvasni! Széll Kálmán minisztereinők: Ez a rektornak a dolga! Mezőssy Béla: Nézetem szerint a fiatalságnak nem az volt a bűne, hogy ezt a zászlót ott kitűzte, hanem igenis az lett volna a bűne, hogy ha ki nem tűzi. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De erőszakkal nem lehet! 43*