Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-234
328 2.34. országos ülés 1903 n Kossuth Ferencz: ... a mely lelkesedésre, akármennyire vizsgálom a körülményeket, méltó okot nem találok. (Derültség jobbfelöl.) A t. urak nevetségesnek találhatják ezt a kijelentést, de én ezt mégis megteszem. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mi történt tegnap? A hazafias fiatalság egy nagy eszme iránt lelkesült. (Felkiáltások: Jól tette.') Mindnyájunknak szívből-lélekből kellene bánkódnunk a felett, ha oda jutott volna az ország, hogy a fiatalság többé lelkesülni nem tudna. (Általános helyeslés.) A lelkesülni tudó fiatalság . . . Gr. Batthyány Lajos: Kövekkel lelkesedett! (Ugy van! Ügy van! jobbról. Zaj.) Kossuth Ferencz: Azt a t. barátom saját tudomásából nem tudja, mert nem volt jelen, mint a hogy én sem. Mondom tehát, hogy a fiatalság, miután egy kegyeleti aktust végzett, a melyről, mindenki fogja tudni, hogy én miért nem nyilatkozhatom, egészen nyugodtan indult hazafelé. Lukáts Gyula : Nyugodtan! Minden más alávaló hazugság! Kossuth Ferencz: Igaz, hogy tömegesen mentek, mert tömegesen voltak a temetőben, az is igaz, hogy ők e tömeges hazatérésre az előzetes rendőri engedélyt nem nyerték meg, de az is bizonyos, hogy az ő tömeges hazatérésükkel sem rendet, sem csendet nem bontottak. Ekkor rohanták meg őket először a rendőrök. De én nem azért szólalok fel, hogy a szoIvorú nap részleteit ismételjem, hanem azért, mert mindig örömmel látom a lelkesülésnek kitörését, akár az utczán, akár e házban, minthogy az a meggyőződés él bennem, hogy hazánknak szüksége lehet még arra, hogy mindnyájan tudjunk lelkesedni, ne legyen tehát senki képtelenné közülünk arra, hogy kellő alkalmakkor lelkesülni tudjon. (Helyeslés jobbfelöl. Éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) De mert ez igy van, válogassuk meg azt, hogy mi felett lelkesedjünk. (Taps a szélsobaloldalon.) A felett, hogy tegnap a rendőrség és a mélyen érző és érzésének kifejezést adó fiatalság között összeütközés történt, e felett ne lelkesedjünk. (Felkiáltások a jobboldalon: A felett nem!) Azért szólaltam fel tehát, hogy a t. túloldaltól egész tisztelettel megkérdezzem, hogy miért lelkesült? és, hogy arra kérjem a t. túloldalt, hogy tartsák fenn lelkesedésüket akkorára, a mikor talán az egész ház együtt fog lelkesedhetni azért, hogy magyar hazánk jogait megvédelmezzük az osztrák támadások ellen. (Hoszszantartő éljenzés és taps a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur személyes kérdésben kMan szólani. (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Eláll!) Lengyel képviselő urnak a házszabályok értelmében joga van szólani. Lengyel Zoltán: Én a vitához nem szólok, csak a miniszterelnök ur által hMatkozott tényt akarom a maga valóságában előadni. rczius 21-én, szombaton. Mikor a pártkör elé érkeztünk, az ifjúságnak többféle brutális megtámadtatásban volt része a rendőrség részéről. Én akkor odamentem . . . (A jobboldalról a képviselők kMonulnak.) Holló Lajos: A klákk megtette kötelességét, a klakk mehet! Lengyel Zoltán: Odamentem egy rendőrtiszthez, a ki közvetlenül a kapu előtt állott, s azt modtam neki, hogy megkövetelem a rendőrségtől, hogy a békés polgároknak hagyjon békét s én jótállok azért, hogy ez a tömeg, ez a fiatalság, a mely idejött, egyetlen szavamra szét fog menni, és semmi bajt nem fog csinálni, (Ellenmondások a jobboldalon.) ha azt mondom nekik, hogy menjenek békén haza. S akkor az az ur azt mondta nekem, — feljegyeztem, szórói-szóra idézem, többen is hallották — hogy: » Felsőbb parancsunk van, hogy békés csoportosulást is szétverjünk.« Széll Kálmán miniszterelnök: Mindenkinek van felebbvalója, a rendőrnek is! Lengyel Zoltán: A miniszterelnök ur azt mondja, hogy erőszakoskodtam. Én azt csináltam, hogy erre megragadtam azt a rendőrtisztviselőt, s azt kérdeztem tőle: Kicsoda az ur, nevezze meg magát! (Zaj jobbfelöl.) A harmadik felszólításra aztán megnevezte magát, hogy ő Gyertyánffy fogalmazó. Én erre elengedtem. (Derültség.) Hát mikor ilyen súlyos nyilatkozatot mond nekem egy rendőrtiszt 500 ember füle hallatára,akkor csak jogom van tőle megkérdezni, hogy hívják, és nem fogom azt a bizonyítékot elengedni a kezemből. De a rendőrtiszttel szemben nem csináltam semmit. O akkor mérgében odament a lovassághoz és jóllehet előzőleg bemutatkoztam és megneveztem magam neki, jól tudta tehát, hogy ki vagyok, attakot vezetett ellenem, a ki a járdán voltam. (Zaj a szélsobaloldalon.) Akkor igenis nekem rontottak a rendőrök kMont karddal és meg akartak ölni. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Honnan tudja? Derültség.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lengyel Zoltán: Igaz, én akkor azt a rendőrt, a ki felém sújtott a karddal,^ fejbe vágtam a bottal, a hogy csak tudtam, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és meg fogom tenni máskor is, ha a rendőrség oda szemtelenkedik, hogy egy képviselő mentelmi jogát nem tekintve, az életére pályázik. (Zaj a jobboldalon.) Nyíltan megmondom, hogy igy történt ; a mit ezzel szemben ellenkezőt állítanak, az közönséges szemtelen rendőri hazugság. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék ilyen kifejezéseket használni. Következik Krasznay Ferencz képviselő ur. (Több hang a jobboldalon: Eláll! Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem áll el! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.)
