Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-234

312 234. országos ülés 1903 márczius 21-én, szombaton: Lehet, hogy igy van, lehet, hogy nincs igy, majd meglátjuk; akkor, ha megtudjuk, van-e még a miniszterelnök urnak annyi hatalma, hogy Szolimán él-e, hogy lovon ül-e még, és mint élő lovagolja-e a kormányzat lovát, van-e még ereje arra, hogy elmozdítsa ezt a főkapitányt. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mint Budapest egyik képviselője, mint a törvényhatósági közgyűlés tagja, mondhatom, hogy mi odabenn a törvényhatósági közgyűlésben is szóvá fogjuk ezt tenni. Szóvá teszszük, hogy minekünk olyan rendőrségünk van, a melyiktől az asszonyok és a gyermekek, ha este kimennek az utczára, nincsenek biztonságban, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) és remélem, hogy Budapest törvényhatósága közgyűlésében lesz annyi jogszeretet és tisztesség, hogy kimondja, még pedig egyhangúlag — biztosithatom az urakat erről — hogy mig ez a férfiú áll a rendőrség élén, a kinek a felelősége alatt ezek a vérlázító dolgok elkövettettek, nem állunk szóba hMatalosan a rendőrséggel. Vadállatokkal nincs dolgunk, csak tisztviselőkkel. (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! En nem tudom, ki rendezte ezeket a tegnapi dolgokat, kinek tellett abban öröme? Hiszen vannak őrjöngök, a kiknek örömük telik a gyilkolásban, a bánatban, a könyben, a gyujtogatásban Nérótól kezdve Jack, a hasfelmetszőig, és a rendőri portentumokig, vannak ilyen alakok, a kiknek az őrjöngésben, rombolásban, mások szenvedéseiben, kínjában és könyeiben gyönyörűségük telik. Az, a ki tegnap ezen dolgokat rendezte, vagy őrjöngő, vagy elvetemült. Ha őrjöngő, akkor nem rendőri uniformist, hanem kényszerzubbonyt kell reá adni, ha pedig elvetemült, akkor ne ő gyakorolja azt a jogot, hogy másokat csukjon tömlöczbe, hanem a tömlöczbe vele! (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Elnök: Bauer Antal képviselő ur személyes kérdésben kíván szólani. (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Az elnök többször csenget.) Bauer Antal: Személyes kérdésben kérek szót. (Folytonos nagy zaj halról. Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Vázsonyi képviselő ur azt mondta, hogy csak ugy tudott védekezni a rendőrök támadása ellen, hogy egy polgártársa védte őt. (Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem azt mondta! Szűnni nem akaró nagy zaj. Az elnök többször csenget. Halljuk! Halljuk I jobbról.) Azt mondta a képviselő ur, hogy ő polgártársa mögé állt és az védte őt. (Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem igaz! Nem azt mondta! Szakadatlan nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem hallgatjuk! Gyávaságot akar ráfogni! Le véle!) Barabás Béla: Értse meg előbb, mit mondanak ! Nem azt mondta! (Szakadatlan nagy zaj.) Elnök (többször csenget): Magam sem értem a képviselő ur szavait a nagy zaj miatt. Méltóztassanak csendben lenni és a képviselő urat meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! jobbról. FelMáltások a szélsőbaloldalon: Kezdje élűiről! Semmit sem hallottunk! Az elnök ismételten csönget. Ralijuk ! Halljuk !) Bauer Antal: A képviselő ur azt mondta, hogy csak ugy tudott védekezni a rendőrség brutalitása ellen, hogy egy polgártársa elébe állt. (Zajos félkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Nem ezt mondta! Az elnök többször csenget.) Én erre azt mondtam, hogy: minek engedte ezt? Nem tudom, mit beszéltek titkos közbeszólásról és hogy Vázsonyi képviselő ur nem reflektál pecsétes borítékban levő közbeszólásokra. Erre csak azt mondom, hogy nyíltan szoktam fellépni, s a mit valakinek a háta mögött mondok, azt szemébe is meg merem mondani. (Folytonos nagy zaj balról.) Elnök: Vázsonyi képviselő ur félremagyarázott szavai helyreigazítására kér szót! Vázsonyi Vilmos: T. ház! A t. képviselő ur teljesen félremagyarázta szavaimat. Én szórólszóra ezt mondtam: Hogy engem nem ért egy kardvágás, azt annak köszönhetem, hogy egy polgártársam karjával felfogta a vágást. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Beőthy Ákos: Ugy yan! Ugy mondta! Vázsonyi Vilmos: Én Visontai barátomat hMliatom fel annak tanujául, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is kell!) vagy bárkit is felhMhatok, hogy tegnap az én hátamat nem látta a rendőrség, csak az arezomat szemtőlszembe. Nekem tehát ne méltóztassék azt imputálni, mintha én bárki mögé elbújtam volna. Barátom és választóm volt, a ki azt értem megtette, a ki akaratom ellen áldozatra kész volt, mert engem szeret, és én gratulálni fogok önnek, ha önnek is lesznek olyan választói, a kik önért erre képesek. (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Krasznay Ferencz: Azt pénzért nem lehet megszerezni! Rátkay László jegyző: Lukáts Gyula! (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni ! Lukáts Gyula: T. képviselőhz! (Halljuk! Halljuk!) Már a hangomnál fogva is rövidre fogom felszólalásomat és tisztelettel kérem a t. házat, hogy némi kis csenddel legalább ez alkalommal kegyeskedjék megajándékozni. (Halljuk ! Halljuk!) Csak néhány momentumot akarok a t. ház elé hozni a tegnapi igazán szoIvorú esetről. Mi minden történt, nem tudom, csak azokról felelek, a miknek szem- és fültanuja voltam. Öt óra tájban a Kossuth-lakomán értesítettek az egyetemi polgárok, hogy a temetőből visszatérő egyetemi ifjúságot a rendőrség a Kerepesi-uton kaszabolja, egyúttal szMes intervencziót kértek. Két barátommal kocsiba ültem, elébük siettem; akkor már az aulában voltak; én is elmentem tehát barátommal oda. Az