Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-234

23b. országos ülés 1903 márczins 21-én, szombaton. 309 összes utak el voltak állva rendőrökkel, egy nagyszerű haditerv szerint minden utcza bejárata el volt rekesztve lovas- és gyalogos rendőrök sokaságával, — mondom, kerestük a parancsnokot, de az szerényen félrevonult, és nem találhattuk meg. B helyett épen abban a pillanatban, (Halljuk! Halljuk!) a midőn az aulából kiléptünk, láttuk azt, — és ezért mind a ketten szavunkkal kezeskedünk — hogy a gyalogos rendőrök minden előzetes felszólítás nélkül (Mozgás a szélsöbaloldalon.) néhány lézengő embert — hisz az egész téren csak néhány ember volt, az ifjak benn voltak az aulában — kMont karddal, éles vágásokkal üldöztek. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ott bukdácsoltak az emberek, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) asszonyok és gyermekek buktak fel ott a téren és a rendőrök kMont karddal kaszabolták a kövezeten heverő asszonyokat és gyermekeket. (Felkiáltások balfelöl: Szégyen! Gyalázat!) Visontai Soma : Magam láttam, saját szememmel ! Vázsonyi Vilmos: Ezt, t. ház, mindketten láttuk és én azon czimeket, a melyeket az ilyen rendőrség megérdemel, ott a helyszínén elég hangosan és elég érthetően megadtam, ezeknek az u. n. rendőröknek. {Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ez történt az egyetem előtt. Védtelen nőket, gyermekeket, védtelen járókelőket kaszaboltak ott le, (Folytontartó nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon.) ugy, hogy mint a főváros egyik képviselője, kell azt kéi-nem, hogy ettől a rendőrségtől, mely a főváros közbiztonságát veszélyezteti, szabadítsanak meg bennünket. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezt láttuk az egyetem előtt. Es hogy milyen kevés szükség volt erre, az kiderült akkor, miden találkoztunk egy rendőrközeggel, a kiben, ugy látszik, volt emberség, Krecsányi detektMfőnökkel, a ki megszólított minket és azt mondta: (Halljak! Halljuk!) Képviselő urak, ezt a helyzetet nem lehet tovább fentartani, csináljunk valamit. Erre mi arra kértük őt mindketten, hogy távolítsa el a rendőrséget, vagy vonultassa félre őket egy utczába, és az ifjúság rendben el fog vonulni. Ez meg is történt. Krecsányi detektMfőnök ur bejött az aulába, ezt kihirdette, a rendőrség félrevonult és az ifjúság rendben elment. Én ott maradtam addig, míg az utolsó ember is eltávozott a helyről. (Halljuk! Halljuk!) A rendőrségnek ez a félrevonulása azonban, ugy látszik, csak kelepcze volt az ifjúság számára. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon: Felkiáltásuk: Gyalázat! Disznóság!) Csak kelepcze volt, mert mikor az ifjúság elvonult, a múzeum körül . . . {Nagy zaj a 'szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán-: A miniszterelnök ur beszédeket javít! A miniszterelnök ur majd megkapja a hMatalos jelentést, neki csak arra van szüksége! (Nagy nyugtalanság és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Még nem vagyunk benn az abszolutizmusban! Vázsonyi Vilmos: A t. miniszterelnök urnak, ugy látszik, az én tanúskodásom csak akkor tetszik, ha javára van, de akkor nem, ha hátrányára van. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mit akarnak ? Hallok én. mindent! Vázsonyi Vilmos: Ugy látszik, hogy a biztosított elvonulás csak kelepcze volt az ifjúság számára, mert a nemzet müintézetének, a Nemzeti Színháznak udvaráról és különböző utczákból lovasrendőrök vágtattak elő, és bekövetkeztek azok a jelenetek, a melyeket ismételni nem akarok, mert azokat Rátkay László t. képviselőtársam, mint szemtanú már előadta. Elmondotta ő azt is, hogy mi történt a függetlenségi kör előtt. Ezeket nem láttam, mert akkor nem voltam a helyszínén, de később, midőn megérkeztem, akkor Ilákosi Viktor és Mezőssy Béla, valamint Eitner Zsigmond képviselőtársaimmal együtt volt szerencsénk hallani az utóhangjait annak a tapintatnak, annak a tisztességnek és annak a rendszeretetnek, a mely a budapesti rendőrséget jellemzi. Hozzánk jöttek fiatal emberek segítséget kérni, mert egy házat ostrom alá vett a rendőrség a Wesselényi-utczában azzal a szándékkal, hogy mindazokat, a kik abba a házba menekültek, elfogja. (Nagy zaj és nyugtalanság^ a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Komiszság!) És midőn képviselőtársaimmal együtt (Halljuk! Halljuk!) odamentünk a kapuhoz, hát bepálinkázott hőslegényeket találtunk ott, mert azok az emberek vagy be voltak pálinkázva vagy pedig a vérszomj őrjöngése volt bennük, más lehetetlen. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Közre akartunk működni ismét abban, hogy álljon végre ott a körúton helyre a rend, hiszen alig 100—200 ember volt ott. Felkértük Tóth Lajos kapitányt, a kit végre nagynehezen sikerült megtalálni. T. ház! Én soha még egy emberben a czézári őrjöogésnek oly komikus jeleit nem láttam, mint ebben a szerencsétlen kapitányban, (Zaj a szélsöbaloldalon.) a kinek a nagy szellemét az jellemzi, hogy egy népgyűlésen, a melyet a quóta felemelése ellen tartottunk, midőn Ugron Gábor arról beszélt, hogy a kormánynak van egy kősczinczére, ő közbeszólott és azt mondotta ; Nem engedhetem meg, hogy a kormány tagjait sértegesse. (Elénk derültség a szélsöbaloldalon.) Midőn a népgyűlésnek elnöke, Holló Lajos, megkérdezte tőle, hogy ki ez a hős czinczér, azt mondotta: Wlassics Gyula. (Zajos derültség.) Nevetséges dolog ugy-e, mert azt hiszem, azon méltóztatnak nevetni, hogy egy ilyen szellemű férfiút olyan felelős állásba tesznek, mint a rendőrkapitányság, JFélkiáltások a jobboldalon:Nem mi nevetünk! Önök nevetnek!) hogy egy ilyen czézári őrjöngésben szenvedő eni-