Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-234
308 23b. országos ülés 1903 márczius 2i-én, szombaton. Bartha Miklós: Ezeket a fenevadakat tartják rendőröknek! Rátkay László: Levonom a következményeket az egészből és felálbtom azt a tételt, felállítom a függetlenségi pártnak nem kérelmét — és ezt méltóztassék a t. belügyminiszter urnak jól megjegyezni — felállítom ennek a pártnak a feltétlen követelését! (Elénk helyeslés és taps a szélsobaloläálon.) Mi nem fogjuk azt tűrni, hogy benn a kormány a szabadság, a jog, törvény ós igazság jelszavaMal játszszék, odakint pedig az ifjúságot a rendőrséggel letiportassa. (Élénk helyeslés és taps a hal- és a szélsőbaloldalon.) Bartha Miklós: Le az álarczczal! Rátkay László: Követeljük azt, t. belügyminszter ur intézkedjék azonnal, hogy Rudnay főkapitányt (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloläálon.) állásától még ma függeszsze fel! (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Nagy mozgás jobbfelöl.) Mindaddig pedig, a míg a t. belügyminiszter ur ezen feltételünket és követelésünket nem teljesiti, ebben a parlamentben vele alkotmányos tárgyalásba nem bocsátkozunk! (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloläálon. Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Vérlázító dologról higgadtan és nyugodtan akarok szólani, mert még nem vesztettem el azt a reményemet, hogy ha a való tényállást a szemtanú képviselők előadásából a t. ház megismeri, akkor a felháborodás Ivoraja nemcsak az ellenzéken fog végigzúgni, hanem végig fog zúgni azon a többségen is ott velünk szemben, ha van abban a többségben érzék a jogbiztonság, a polgárok szabadsága, r becsülete és testi éj>ségének védelme iránt. (Élénk helyeslés a balés a szélsobaloläálon.) A tények konstatálására akarok csak előzetesen szorítkozni, a melyeket mint szemtanú néztem végig. Méltóztatnak tudni, hogy a tegnapi szoIvorú nap délelőttje egy egész jelentéktelen csetepatéval kezdődött. Az első jelentéktelen összetűzés az ifjúság és a rendőrség között, a fekete zászló kitűzése körül forgott. Midőn délelőtt több képviselőtársammal egyetemben megjelentem az egyetemen, rábírtuk az ifjúságot a rektor ur segítségével arra, (Halljuk! Halljuk !) hogy csendben oszoljék széjjel. Miért sikerült, ez t. ház ? Mert a rendőrséget a rektor ur közbenjárásával sikerült eltávolítani. Nem volt egy rendőr sem délelőtt az egyetem táján a rektor ur közbenjárására és a mi közbelépésünk után, s ennek következménye az volt, hogy délelőtt az ifjak csendesen szétoszlottak, hazamentek, és felkérésünkre elálltak attól, hogy egyes helyeken terrorizmussal tűzzék ki a fekete zászlót. Egyedül ez volt a mi közbelépésünk czélja; az ifjúság személyi biztonságának szempontja vezetett minket; az a czél vitt minket az aulába, hogy a rendet fentartsuk a rendőrség helyett, a mely arra képtelen, mert a rendőrség Budapesten politikai mozgalmak alkalmával sohasem volt a rendnek őre, (Ugy van! a bal- és a szélsobaloläálon.) hanem mindig csak a rendetlenségnek és erőszaknak volt előmozdítója. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloläálon.) Délelőtt teljes sikerrel járt a mi küldetésünk ; (Halljuk! Halljuk!) az ifjak délután 3 órakor kMonultak a temetőbe, hogy letegyék koszorúikat Kossuth Lajos sirhalmára. Midőn a temetőből távozóban voltak, a Boda Dezső kapitány urnak — a ki ugylátszik avanzsirozni akar — (Derültség és mozgás a szélsobaloläálon.) vezetése alatt álló lovas- és gyalogos-rendőrcsapat felszólította az ifjúságot, hogy oszoljék szét. Ott a köztemetői utón szétoszolni nagyon nehéz, hiszen az a városon kMül van, az pedig csak természetes, hogy azoknak, a kik a városból oda kimentek, a városba vissza is kellett térniök. Az ifjak azt mondották tehát: Engedje meg nekünk az ur, (Halljuk! Halljuk!) hogy mi visszavonuljunk oda, a honnan jöttünk; hogy visszamehessünk csendben-rendben az egyetemre. Erre az volt az intézkedés, hogy Boda urnak emberei kMont karddal belerugtattak a tömegbe. Pap Zoltán: Minden ok nélkül! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos: ... a gyalogosok is kMonták kardjukat; elkezdtek kaszabolni és kergették az ifjúságot egészen az Egyetem-térig. (Ugy van! a szélsobaloläálon.) A mit eddig előadtam, azt az egyetemi ifjak előadásából tudom. (Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloläálon.) A mi ezután következik, azt tudom a magam tapasztalatából és azért helyt állok nemcsak itt, az immunitás védelme alatt, hanem helyt állok bárhol; megismétlem szóval; megismétlem a sajtóban, ha kell; állok bármely bíróság elé teljes felelőséggel mindazért, a mit itt mondani fogok. (Élénk helyeslés a szélsobaloläálon.) A Kossuth-lakomára jött az ifjaknak egy küldöttsége, hírül adni azokat a brutalitásokat, a melyeknek részesei voltak a temetőből való kazavonulásuk alkalmával. Erre több képviselőtársammal egyetemben elmentünk az aulához, ismét tisztán és kizárólag azon czél által vezéreltetve, hogy az ifjúságot c'vjuk a rendőrséggel való összetűzéstől; rábírjuk, hogy lehetőleg az aulában maradjon mindaddig, a mig a rendőrséggel mi nem tárgyaltunk és a mig a rendőrség elvonulását, tehát ezzel a rendet nem biztosítottuk. Bartha Miklós: Ez a jellemző ! (Ugy van! a szélsobaloläálon.) Vázsonyi Vilmos: Az aulában az ifjakkal befejezvén tanácskozásunkat, Visontai Soma képviselőtársammal kifelé indultunk, hogy keressük az ott ostromállapotot fentartó nagyszámú rendőrség parancsnokát, — mert, mint hogyha meg kellett volna menteni a hazát, az
