Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-234

306 234. országos ülés 1903 márczius 21-én, szombaton. Letétetnek a ház asztalára és a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokkal együtt fognak elintéztetni. Egyúttal elhatározza a ház, hogy kinyomassanak. T, képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Napirend előtti felszólalásra engedélyt kértek: Rátkay László, Vázsonyi Vilmos, Lukáts Gyula, Visontai Soma, Bakonyi Samu, Bartha Ferencz, Nessi Pál, Mezőssy Béla, Rákosi Viktor, Krasznay Ferencz, Lengyel Zoltán, Endrey Gyula, Beich Aladár, Pap Zoltán, Buzáth Ferencz, Zboray Miklós, Holló Lajos és Ráth Endre képviselő urak. (Derültség a jobboldalon. Hoszszantartó zaj, nyugtalanság és felkiáltások a szélsobaloldalon: Mit nevetnek ezen?) Pap Zoltán: Temetésen vagyunk, ne tessék ezen mulatni! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Felkiáltások balfelöl: Ne nevessenek ezen!) Nessi Pál: Gyilkosok! (Mozgás jobb felöl.) Elnök: Ezek a képviselő urak . . . (Folytonos nagy zaj.) Pozsgay Miklós: Az Úristen mindnyájuknak a gyermekét büntesse meg, a ki részes volt abban, hogy az a fiatal ember elpusztult. (Nagy zaj és mozgás.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni és a szónokokat nyugodtan meghallgatni, (Helyeslés jobbfelöl. Zaj.) Először Rátkay László képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Rátkay László: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elsőnek kértem szót, hogy szóvá tegyem a tegnapi napon és a tegnap este történteket. Előttem vannak még a képek! Azt hiszem, mintha véres lázálmokat látnék. Ugy érzem, hogy a harag, keserűség, fájdalom, tüz és láng, minden lobog vérem minden cseppjében. De mégis iparkodni fogok ura lenni minden szavamnak, becsülvén azt a méltóságot, a mely a parlamentet megilleti. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Pozsgay Miklós: Gyilkosok! (Mozgás jobbfelöl.) Rátkay László:... az az embertelenség, az a vadállati, vér után való szomj, (ügy van! a szélsobaloldalon.) mint a véreb, a hogy keresi a vért . . , Bartha Miklós: Hóhérok! (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Rátkay László: . . . az a brutalitás, a melyet a magyar rendőrség magyarral szemben elkövetett (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mindezek feljogosítanak engem arra, hogy ugy fejezzem ki magamat, hogy ma a becstelenséget a magyar királyi rendőrség mint gyűjtőnév alá foglalhatjuk. (Zajos tetszés, helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Pozsgay Miklós: Becstelen disznók. (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Elnök (csenget): T. ház! (Hosszantartó nagy zaj és mozgás a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kérem t. képviselő urak, engedjenek meg nekem egy megjegyzést. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Az is kevés a mit mondott! (Zaj.) Elnök: Ha van hely, a melynek a legnagyobb izgalmak, a legnagyobb szenvedélyeknek árjai közt is a szenvedélyektől és izgalmaktól érintetlennek kell maradnia, az a hely : a képviselőház elnöki széke. (Helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem lehet!) Molnár Jenő: Támaszsza fel a halottakat az elnök ur, de addig nem helyes! (Folytonos zaj és nyugtalanság a ház minden oldalán.) Elnök: És amennyire ez tőlem telik, én minden körülmények között meg fogom őrizni objektMitásomat és nyugodtságomat. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Kérem a t. képviselő urakat is a ház minden oldaláról, hogy az elnökség azon nyilatkozatait és felszólalásait, a melyeknek semmi más czéljuk nem lehet, mint az, hogy a legnehezebb pillanatokban is ez a sziklája Magyarország alkotmányának a maga méltóságában és szilárdságában érintetlen maradjon és megóvassék, (Altalános helyeslés.) ilyen értelemben felfogni és engem nehéz kötelességem teljesítésében mindenkor támogatni szíveskedjenek. (Általános helyeslés. Zaj és mozgás a szélsobaloldalon.) Molnár Jenő: Erről a tarpei-i szikláról fogjuk a rendőrséget lelökni. Fordult a koczka ! (Általános zaj és mozgás.) Elnök: Kérem Molnár Jenő képviselő urat, méltóztassék csendben lenni, Rátkay képviselő urat illeti a szó. Rátkay László: Én az elnöki intelem előtt meghajlom és azzal nem vitatkozom, csak azt a megjegyzést teszem ahhoz, hogy a polgároknak szabadsága és biztonsága is talpköve a magyar alkotmánynak. (Tetszés, taps és felkiáltások a szélsobaloldalon: Ez a mondvacsinált parlament !) Ugy látszik, a kormánynak szükége volt arra, hogy a tegnapi nagy napon egy véres koszorút fonasson gyalázatosságokból, megpirositva azt magyar vérrel és ráirva az osztrák császári hatalom előtt való meghódolást (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és ezt a koszorút letette Bécsnek lábaihoz. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Akárhogyan nyomozzuk is, t. képviselőház, a tegnapi napon történtek összeestek épen márczius 20-ikával, Kossuth Lajos halálának évfordulójával és ezen tényben én az összeköttetést megtalálom. (Igaz! Ugy van l a szélsőbaloldalon.) Ugylátszik, a t. kormány fél attól, hogy most, a mikor a katonai javaslatokat tárgyaljuk, a mikor megmozdul a nemzet és a nemzetnek az ifjúsága, az a nagy halott, a ki lenn van már a földben és a sirhalomban, az még most is végig jár a szMeken, megérinti a nemzetnek, az ifjúságnak lelkét, honszerelmét és az ébredő