Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-233
302 233. országos ülés 1903 márczius 20-án, pénteken. \ f i; Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Lukács László pénzügyminiszter:... az állami tisztviselők fizetésének rendezésére vonatkozó törvényjavaslat beterjesztése tárgyában. Miután időközben ez a törvényjavaslat beterjesztetett, tulajdonképen az interpelláczió lényegében tárgytalanná vált, a mennyiben a második kérdésre, bogy mi akadályozza e törvényjavaslatnak a beterjesztését, azt mondhatom, bogy semmisem akadályozza, miután az már beterjesztetett, egy pár nappal a képviselő ur által megtett interpelláczió után. Ennyiben tehát az interpelláczió tulajdonképen lényegében tárgytalan. Miután azonban egypár kérdés van abban, a mely nem áll szoros összefüggésben azzal a beterjesztett javaslattal, ezekre nézve szándékozom egy pár szóval válaszolni. (Halljulc! Halljuk !) T. képviselőház ! A harmadik kérdésben azt kérdezi tőlem a t. képviselő ur, hogy szándékozom-e olyképen intézkedni, hogy a most tárgyalás alatt lévő ujonczlétszámfelemelés és megajánlásról szóló törvényjavaslat megszakításával a tisztviselői törvényjavaslat sürgősen napirendre tüzessók. Erre nézve egyszerűen azt válaszolhatom, t. képviselőház, hogy miután a ház napirendjének megállapítása nem tőlem függ és az nem áll az én hatáskörömben, erre nézve nem tudok nyilatkozni, mert nem tudom, hogy a t. képviselőház mikor fogja ezen törvényjavaslatot napirendre kitűzni. A másik kérdés az, hogy mMel igazolhatom azt, hogy az 1902-ik évi költségvetésben ugyanezen czimen felvett három millió korona nem fordíttatott arra a czélra: erre nézve csak annyit válaszolhatok, hogy ez csak azért nem történhetett meg, mert nem volt meg a törvény, a melynek segélyével a három millió korona felhasználása eszközölhető lett volna. Midőn az 1902-ik évi költségvetési előirányzatot készítettük, abban a hitben voltunk, hogy az 1902-ik év folyamán sikerül a tisztviselői fizetésrendezésre vonatkozó törvényjavaslatot megalkotni, ugy, hogy az az év vége előtt még életbeléphet és ezért kellett gondoskodni ugyanezen év költségvetési előirányzatában bizonyos összegről, hogy abban az esetben, ha a törvény életbelép, meg legyen erre a szükséges fedezet is. Ez a fedezeti tétel tehát, t. képviselőház, egy feltételéhez volt kötve, ahhoz t. i., hogy időközben létrejön a törvény. Miután azonban a törvény megalkotása igen nagy nehézségekbe ütközött, a mint ez a most folyó bizottsági tárgyalásokból is kiderül, ós ennek következtében a törvényt nem lehetett megalkotni, a kormány nem volt felhatalmazva, hogy ezt a három millió koronát az 1902-ik év folyamán felhasználja és ez a magyarázata annak, hogy a költségvetésnek ez a tétele miért nem használtatott fel. Hogy azonban a tisztviselők rövidséget ne szenvedjenek, méltóztatik tudni, hogy a törvényjavaslat indokolásában bátor voltam egy módot ajánlani arra, hogy az a három millió korona szintén a tisztviselők fizetésének javítására fordíttassák és én fogok leginkább annak örvendeni, hogyha abban a helyzetben leszünk, hogy a törvény megalkotása következtében ezt a múlt évi költségvetésbe felvett három millió koronát is a tisztviselők javára fordíthatjuk. A végső kérdés, a melyet a t. képviselő ur tesz, az, hogy megigérem-e, hogy a beterjesztendő javaslattal egyidejűleg, vagy röviddel azután a szolgálati pragmatikáról szóló javaslatot is be fogjuk terjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve, t. képviselőház, tulajdonképpen nem vagyok illetékes nyilatkozni, mert hisz a szolgálati pragmatika megalkotása nem a pénzügyminiszter, hanem az összkormány feladatát képezi, miután az összes állami tisztviselők minden kategóriájára kiterjedő szabályokat kell, hogy magában foglaljon. E tekintetben tehát csak annyit mondhatok, hogy utalok azokra, a miket e kérdésre nézve a miniszterelnök ur már többször kijelentett, a ki biztos kilátásba helyezte a szolgálati pragmatika elkészítését és különösen kijelentette, hogy az adminisztráczió rendezésével kapcsolatosan okvetlenül elkészül a szolgálati pragmatika is. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nessi Pál: T. ház! Igen röviden óhajtok a t. pénzügyminiszter urnak válaszolni. Interpelláczióm 1., 2, és 4. jjontja ugyanis tárgytalanná vált a tisztviselői javaslat beterjesztésével, de viszont a 3. és 5. pontokra adott válaszokat sajnálatomra nem vehetem tudomásul. Nem vehetem pedig tudomásul elsősorban azért, mert én a t. pénzügyminiszter ur akczióját, hogy a tisztviselők fizetését javítsa, komolynak csak akkor tekinteném, ha a miniszter ur kijelenthetné, hogy a teljesen czéltalan katonai javaslatok tárgyalásának megszakitásával óhajtja a tisztviselői törvényjavaslatot tárgy altatni. Hiszen a kormány ma már teljesen tisztában lehet azzal, hogyha ettől teszi függővé a tisztviselők fizetésének javítását, akkor a tisztviselők fizetésemelésüket ebben az esztendőben nem fogják megkapni. A másik ok, a melyért a választ nem vehetem tudomásul, az, hogy én igenis fontosnak tartom, hogy a tisztviselői pragmatikáról szóló javaslat is egyidejűleg tétessék le a ház asztalára. (Helyeslés a szélsöbaloldalon! Elnök: Miután az interpelláló képviselő ur a pénzügyminiszter ur válaszát nem vette tudomásul, a házat kell megkérdeznem, hogy tudomásul veszi-e azt, vagy sem? Erre nézve húsz képviselő névszerinti szavazást kér. Én eddig nem voltam abban a helyzetben, hogy konstatáljam jelenlétüket, (Mozgás.) Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a névszerinti szavazást kért képviselők neveit).
