Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

233. országos ülés 1903 márczius 20-án, pénteken. 303 Elnök: Nem szükséges a tovább olvasás, mert most már volt időm konstatálni, hogy a névszerinti szavazást kért képvisslő urak itt vannak. (Zaj a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Halljuk tovább!) Engedelmet kérek, én csak azért kezdet­tem el a felolvasást, mert nem voltam abban a helyzetben, hogy a képviselő urak jelenlétét rögtön konstatálhassam. Minthogy azonban ezt most már konstatáltam, a további olvasást nem látom szükségesnek. (Helyeslés.) Ugyancsak az a húsz képviselő kéri ezen szavazásnak a holnapi ülésre való halasztását. Ezt a házszabályok értelmében el kell ren­delnem. Ez a szavazás következni fog a pénz­ügyminiszter ur első válasza feletti szavazás után. Különben a pénzügyminiszter ur is, és a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is nyilat­kozni kívánnak. (Halljuk! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: Van sze­rencsém beterjeszteni egy törvényjavaslatot a tisztviselői szolgálati biztositékok megszünteté­séről. (Élénk éljenzés a jobb- és baloldalon.) Méltóztassék intézkedni, t. képviselőház, hogy e törvényjavaslat kinyomassák, a ház tagjai között kiosztassék és előzetes tárgyalás és jelen­téstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasit­tassék. Elnök: A törvényjavaslat ki fog nyo­matni, a ház tagjai között szét fog osztatni, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a pénzügyi bizottsághoz utasittatik. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kMan nyilatkozni. (Halljuk! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Már múlt há­rom óra.) Bocsánatot kérek, 3 óra még nem múlt el; a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur az ülés elején nem volt jelen, most egy rövid nyilatko­zatot kMan tenni; méltóztassék őt meghallgatni. (Halljuk! Halljulc!) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy az ülés elején más irányú elfoglaltságom miatt jelen.nem lehettem. A napirend előtt pedig Barta Ödön képviselő ur felszólalt a tandijelengedés tárgyában; a miniszterelnök ur igen kimerítő és minden te­kintetben felvilágosító választ adott, de ugy a miniszterelnök ur, mint a képviselő ur, rám is hMatkoztak, mondván, hogy e kérdésben bizo­nyára én is nyilatkozni fogok. (Halljuk! Halljuk!) Ennek folytán, de a ház iránt tartozó tisztelet­nél fogva is, ezen kérdésben néhány tájékoztató szót mondani kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház! Az egyetemi tudomány­karoknak a tandijelengedés tárgyában vég­érvényes határozati joguk van; a fennálló sza­bályok, a melyek erre vonatkoznak, a befolyó tandijjövedelem bizonyos százalékára nézve adnak elengedési jogot, A beérkezett kérvények folytán ezt a százalékot, a mely körülbelül 28.813 ko­ronát tett ki, engedélyezte az egyetem. De egy­úttal az egyetemi rektor jelentést tett hozzám és ebben a jelentésben az foglaltatik, hogy a karok az összes kérvényeket átvizsgálván, arról győződtek meg, hogy érdemes egyetemi hallgatók tandíjainak elengedésére még 25,038 korona szükséges. Én rögtön a pénzügyminiszter úrral egyetértésben ezt a 25.038 koronát szin­tén olyannak jelöltem ki, a mely összeg erejéig az elengedést tenni lehet és ez már meg is történt. Széll Kálmán miniszterelnök: Megmondtam reggel! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: így tehát, t. képviselőház, 54.000 ko­rona az, a mit már eddig tandijelengedésre for­dítottunk és 1029 hallgató részesült tandijelen­gedésben, tehát az ifjúságnak nagy százaléka. Tényleg elutasittatott 436, nem 5 — 600. (Fel­kiáltások a szélsibaloldalon: Ez is sok!) Meg­jegyzem azonban, hogy ezen 436 közül is 128 már a napokban beiratkozott, illetve lefizette a tandijat. T. ház! Méltóztassanak csak figyelembe venni azt, hogy a tandij elengedésének kettős feltétele van. Az egyik a szegénység, a másik a jó előmenetel igazolása. Méltóztassék elhinni, hogy mindkettőnek a mérlegelésénél a tanári kar nem rigorózus mértékkel, hanem a, leg­messzebbmenő méltányossággal járt el. És itt meg kell védenem a tanári kart. Tegnap egy lapban azt olvastam, hogy a szűkmarkú elenge­dés azért van, mert a tanár urak zsebébe folyik a tandijpénz. Nohát a tanári kar zsebére nézve a tandij teljesen közönyös, mert ez az állam jövedelmi forrását képezi. Mondhatom, hogy a tanári kar a legna­gyobb méltányossággal kezeli ezt a kérdést. (Helyeslés a jobboldalon.) Mutatja ezt az a kö­rülmény is, hogy 1029 hallgatónak elengedték a tandijat. Nem győzöm eléggé figyelmébe aján­lani a törvényhozásnak, hogy se a törvényhozás, de a kormány se adjon tápot olyan mozgalom­nak, a melynek azután az a czélja, hogy jó elő­menetel nélkül is mindenki megkapja a tandíj­elengedést, ha a kormány bizonyos presszió alá helyeztetik. Ha a pressziónak bármely tényező enged, akkor garantálom, hogy senki se fogja felkeresni az egyetemi tanterme­ket, a kollokviumokat, mert csak kis moz­galom kell és akkor azután minden előmeneteli igazolvány nélkül az ifjaknak egyszerűen el­engedik a tandijat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek lesznek azután azok, kik, mint mondtam, nem keresik fel a tantermeket, nem keresik fel a kollokviumokat és a vizsgákon ötször­hatszor, sőt— fájdalom— tízszer is megbuknak. Elég szoIvorú, hogy az ifjúságnak 56 százaléka, sőt 60 százaléka is elbukik. Nem lehet eléggé

Next

/
Thumbnails
Contents