Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-233
233, országos ülés 1903 márczius 20-án, pénteken. 301 én ezt meg is tettem, szemmel tartottam, hogy a húsz aláíró képviselő jelen van-e, az elnökségnek azonban feladata például az is, hogy a határozatképesség felett őrködjék, de azért soha elnök nem tartotta azt magára nézve sérelemnek, ha valamely képviselő a határozatképesség konstatálását kívánta, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert utóvégre is az elnök tévedhet és épen ugy, a mint helyt kell adni a házszabályok szerint azon kérésnek, midőn valaki a határozatképesség konstatálását kMánja, akármi legyen is az elnök meggyőződése, az én felfogásom szerint, daczára annak, hogy erre a házszabályokban direkt intézkedés nem foglaltatik, az analógia szerint, helyt kell adni annak a kívánságnak is, ha valaki konstatálni kMánja, hogy a névszerinti szavazást kérő Mnek aláírói valamennyien jelen vannak-e? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kern tudora, kívánja- e a képviselő ur ennek konstatálását most is, miután én már konstatáltam, hogy azok, a kik a névszerinti szavazást kérő Met aláirtak, jelen vannak; mert ha ragaszkodik hozzá a kéjjviselő úr, kérésének természetesen eleget fogok tenni. (Mozgás és zaj a szélsöbalóldalon.) Most Gajáry Géza képviselő urat illeti a szó szermélyes kérdésben. Kubik Béla: Halljuk a. vezért! (Nagy zaj.) Gajáry Géza: Én mindig örvendek annak, hogyha bármely jó ügyben Kubik képviselő urat vezérül látom és miután ő igazságos ember és nekem azt mondta szemembe, hogy igazam van . . . Kubik Béla: Igaza is volt. Most is azt mondom. Gajáry Géza: . , . azt hiszem, annak is örvendenie kell, bármily igénytelen tagja vagyok is a háznak, . . . (Elénk felkiáltások a szélsöbalóldalon: Vezér!) ha egy igaz ügynek véletlenül az élére én kerülök. (Zaj a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla: Kérem. Elnök (csenget): Csendet kérek! Tessék a szónokot kihallgatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Gajáry Géza: Azok után, a miket a t. elnök urnak méltóztatott az én eljárásomra vonatkozólag, mondani, — a mit a legnagyobb köszönettel veszek — azt hiszem, teljesen tárgytalan, hogy én Pichler Gőyző urnak az én jogaimat magyarázó felszólalására egyáltalában reflektáljak. (Zaj a szélsöbalóldalon.) A mit pedig méltóztatott kérdésként hozzám intézni, hogy a mennyiben konstatáltatott az elnökség részéről, hogy a szavazást kérő húsz képviselőtársam jelen van, ezzel szemben kívánom-e én ennek megállapítását, kijelentem képviselői ' jogom alapján, hogy, mert az elnök ur kijelentette most, miszerint ezt konstatálta, tehát az én részemről a nevek felolvasását nem kívánom. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon,) Pichler Győző: T. ház! (Zaj. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pichler Győző: Gajáry Géza urnak mimikai kiséretek közt történt személyes felszólalása (Elénk derültség a szélsöbalóldalon.) feloldana ugyan engem az alól, hogy neki válaszoljak, mert a hatást, a melyet elért, az a nevetés, a mMel itt felszólalását honorálják, eléggé jellemzi, de én tisztelettel meghajlom az elnök ur rendreutasitása előtt. Figyelmeztetem azonban igen t. képviselőtársaimat, hogy csak analóg esetekre hMatkozva magyarázta meg az elnök ur, hogy joga volt Gajáry Géza képviselő urnak felszólalni. Ez pedig tisztán házszabálymagyarázat. (TJqy van! a szélsöbalóldalon.) Hanem határozatképes a ház, és az elnök ur azt észre nem veszi, miután csak határozatképes házban tárgyalhatunk és hozhatunk határozatot, természetes, hogy ezt a mulasztását az elnök urnak, hogyha ezt észre nem vette, bárki pótolhatja és felszólalhat. De, t. ház, ez már akkor egy mulasztás, mert ha az elnök ur látja, hogy csak 20—30 tag van jelen és nem veszi észre, hogy a ház határozatképtelen, bárkinek joga van őt erre figyelmeztetni, mert ez a határozatképesség fogalmának mintegy természetszerű következése. De, t. ház, a mikor a 229-ik §. azt mondja, hogy »husz jelenlevő képviselő* és a szavazás iránti kérelem benyujtatik, és az elnök ur azt mondja, hogy névszerinti szavazást kért 20 jelenlevő képviselő, azzal egyúttal konstatálta, hogy az a 20 képviselő jelen is van. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Én meghajlom az elnök urnak a magyarázata előtt, de tisztán benne van a házszabályokban, hogy 20 jelenlevő, tehát az elnök konstatálja ezt a dolgot. Ennélfogva az én felszólalásomnak helye volt és hogy én azt oly kifejezéssel jellemeztem, a mely miatt elnöki rendreutasitást kaptam, a mely előtt tisztelettel meghajlom és a mely kifejezésért Gajáry t. képviselő ur kétségtelen elégtételt kapott az elnök ur részéről, ezért én is megadom neki az elégtételt és kijelentem, hogy nem tolakodom, hanem nem iparnokoskodom. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: AkarnokosJcodom!) Gajáry Géza: A jó ügy érdekében mindig szívesen iparnokoskodom! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: T. képviselőház! Ezzel ez az inczidens be van fejezve és eszerint a pénzügyminiszter urnak Rátkay képviselő ur interpellácziójára adott válasza felett a névszerinti szavazás a holnapi ülésen fog megejtetni, még pedig az indítvány- és interpellácziós-könyvek felolvasása után fog következni ez a tárgy. Következik most a pénzügyminiszter ur válasza KTessi Pál képviselő ur interpellácziójára. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Nessi Pál képviselő ur egy interpellácziót intézett hozzám . . . (Folytonos zaj.)
