Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-233
233. országos ülés 1903 márczius 2Q~án, péoteken. 299 van, hogy az a határozat tévedés és a bíróság maga is keresi az alkalmat, hogy a pénzügyminisztérium tiszta rendeletet adjon ki, hogy a bíróság is megjavíthassa kiadott határozatait. A válasznak második részére vonatkozólag szintén nem vehetem tudomásul a pénzügyminiszter ur feleletét. Itt megint nem a pénzintézetek, hanem csak az a szegény magyar paraszt van érdekelve. Nevezetesen nincs tisztába hozva, hogy a pénzintézeteknek u. n. belső ügykezelési okmányai közül melyek bélyegmentesek. Hiszen a t. pénzügyminiszter ur bizonyára ismerős a pénzintézetek belső ügykezelésévél. Méltóztatik tudni, hogy azok vezetnek főkönyveket és naplókat, kiállítanak kMonatokat és nyugtákat. Ma már olyan rendetlenség van, hogy egyáltalában sem a pénzintézetek, sem a pénzügyi igazgatóságok nem tudják, hol van a határ a bélyegkötelezettség és a bélyegmentesség tekintetében. Azt mondja a t. jíénzügyminiszter ur. hogy hiszen megvan az alkalom, a kin sérelem esik, felebbezését adja be és a pénzügyi közigazgatási bíróságtól megkapja az orvoslást. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nincs oly bíróság!) Hogy ne méltóztassék gondolni, hogy kis kérdésben akadékoskodom itt, csak azért, hogy a t. képviselőháznak nagyjában fogalma legyen arról, hogy e leletezések, a melyek ősz óta folynak Magyarországon, mily összegre rúgnak, mondhatom a t. háznak, hogy millió és miliő koronáról van szó. Egry Béla: Az idén már legalább tizet Írattam le! Rátkay László: Lenéző mosolylyal, t. pénzügyminiszter ur, nem lehet ezt a kérdést elintézni. Mondom, millió és millió koronára menő leletezések történnek Magyarországon az ősz óta. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Mindezekben a kérdésekben pedig minden a magyar parasztot sújtja. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Annak a szegény parasztembernek pl. van egy váltó- vagy jelzálog-kölcsöne. Könyvecskét nem kap róla. Ezt épen azért nem adtak a pénzintézetek, mert attól féltek, hogy a könyvecske nyugtabélyegzés alá esik. Egy időben azonban, a mint ezt interpellácziómban annak idején felhoztam, a pénzügyi bíróság ellenkezőképen határozott és ekkor a kisebb kölcsönt felvevő szegény polgárembereknek adtak azokról a kölcsönökről, a melyeket a pénzintézetektől vettek fel, u. n. ellenőrzőkönyvecskét, a melyből mindig tudhatta az adós, hogy a hitelező pénzintézetnek mennyMel tartozik. Most minden egyes könyvecskére nézve, a mint beírják, hogy száz forint tartozásból 10 forintot törlesztett, a pénzügyi igazgatóság azt követeli, hogy bélyeget adjanak rá. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) A legnagyobb igazságtalanság ez, mert bélyegezik az egyes törlesztési részletet, a mikor aztán a szegény paraszt az egész kölcsönt kifizeti, akkor a pénzintézet ismét nyugtát ad és arra ismét béljeget kell adni. Nessi Pál: Három bőrt nyúznak egy emberről.^ (Ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások: Ötöt, nem hármat!) Egry Béla: Az is megesik! Rátkay László: Ily fontos kérdésben, amely igazán a szegény magyar parasztot érdekli, ily felületes választ a pénzügyminiszter úrtól nem vártam. Azért újra kérem, méltóztassanak a pénzügyminiszter urnak nem velem szemben, nem is értem, az iníerpelláczió kedvéért, hanem a magyar nemzet, a magyar nép kedvéért és érdekében, még egyszer annyi fáradságot venni, hogy ezt a kérdést átnézze és azután adjon megnyugtató választ, mert ezt a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Csak néhány szóval kívánok reflektálni azokra, a miket a t. képviselő ur elmondott. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Nagy köszönettel vettem, hogy a t. képviselő ur kitanitott engem arról, hogy tulajdonképen miről van szó? Azt hiszem azonban, nem tévedtem első felszólalásomban sem, mert vagy helyesen idézte a t. képviselő ur ezt a rendeletet, a melynek visszavonását kérte, vagy pedig ő volt tévedésben az iránt, mi foglaltatik abban a rendeletben. Ha helyesen idézte, a mint gondolom, hogy tényleg helyesen idézte, akkor tökéletesen egy témával foglalkozunk és a t. képviselő ur nem vetheti nekem szememre, hogy nem tudom, miről van szó, mert én azon rendeletnek tartalmára vonatkozólag mondtam el válaszomat, melyet maga a t. képviselő ur emiitett fel. (Ugy van! jobbfelöl.) Ismétlem, hogy tökéletesen ugy áll a dolog, a mint először volt szerencsém elmondani. A mesék országába kell azonban utasítanom azon állítást, mintha itt a czMillista felemelése vagy a katonai terhek növekedése következtében bármiféle rendelet adatott volna is ki abban a tekintetben, hogy leletezzenek, vagy bármiféle törvényellenes intézkedést tegyenek. (Helyeslés jobbfelöl.) Biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ez mese az első szótól az utolsóig, mert semmiféle ilyen rendelet nem adatott ki. A dolog lényege az, hogy ezen biztosítéki okiratok bélyegilletékére nézve a törvény világosan intézkedik. A közigazgatási bíróság korábban egy téves gyakorlatot követett, de ujabban áttért a helyes gyakorlatra, a mely megfelel a törvény szószerinti intézkedésének. (Nagy zaj a szélsöbaloldálon.) Midőn én egy körrendeletben felvilágosítottam a hatóságokat, hogy ezen ingadozó birói gyakorlattal szemben milyen eljárást kell követniök, nem tettem egyebet, mint felhívtam a figyelmét az igazgatóságoknak arra, hogy most már a birói gyakorlat tökéletesen egyezik a törvény szövegével és igy semmiféle kétely e tekintetben fenn nem foroghat. 38*
