Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

233: országos ülés Í903 márczius 20-án, pénteken. 297 Ezen általános szabály alól csak két kMételt állapit meg a törvény. Nevezetesen az egyik kMétel az, hogyha a kötelezettség tárgya olyan, hogy annak értéke meg nem becsülhető, akkor természetesen nem az érték szerint, hanem egy fix tétellel, egykoronás bélyeggel látandó el az okmány. A második kMétel az, hogy midőn pénzintézeti hitelegylet tagja vesz igénybe ily hitelt és ezen hitel biztosítása végett állítja ki az okiratot, ez esetben szintén nem a második fokozat szerinti bélyeg jár, hanem az egykoronás fix tétel alkalmazandó. A mint ezekből méltóztatik látni a t. képviselőháznak, a kérdés egészen világos és a törvényekben rendezve van, ugy, hogy ahhoz tulajdonképen semmiféle kétely nem férhet. Mindazonáltal megtörtént, hogy a közigazgatási bíróság elődje, a régi pénzügyi közigazgatási biróság és ennek nyomán haladva a mostani közigazgatási biróság is egy darab ideig azt a praxist követte, hogy nem disztingvált ugy, a mint a törvény disztingvál és abban az esetben is, a midőn olyan valaki állította ki ezt a lekötési okiratot, a ki nem volt tagja valamely hitelegyletnek, azt rendelte, hogy az ilyen okiratra is csak az egykoronás fixbélyeg alkalmaztassák, tehát az ne a második fokozat szerint bélyegeztessék. Ezzel a gyakorlattal szemben azonban ugyancsak a közigazgatási biróság ujabb időben, vagyis 1901-től kezdve a második, vagyis a helyes, törvényes álláspontra helyezkedett, a menynyiben több alkalommal kimondotta, hogy abban az esetben, ba a hitelegylétnek nem tagja állítja ki ezt a lekötési biztosítási okiratot, akkor az nem az egykoronás fix bélyeggel, hanem a második fokozat szerinti bélyeggel látandó el. Láthatja ezekből a t. ház, hogy itt az adminisztráczió egy eltérő gyakorlattal állott szemben és ennek folyományaképen az egyik pénzügyi igazgatóság azzal a kérdéssel fordult a minisztériumhoz, hogy ezen eltérő gyakorlattal szemben tehát minő álláspontra helyezkedjék. Ebből az inczidensből kifolyólag adatott ki az 53,482. számú rendelet, a melyben a minisztérium nagyon természetesen nem helyezkedhetett más álláspontra, mint arra, a melyet a törvény megállapít, s a mely ma már a közigazgatási biróság birói gyakorlatával is teljesen megegyezik. Ebből következik, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy az emiitett körrendeletet visszavonjam, mert épen ez a körrendelet szüntette meg az e tekintetben fennállott kételyeket, s ezzel a körrendelettel tettem eleget annak a kívánságnak, a melyet a t. képviselő ur interpellácziójában maga is kifejezett, hogy tudniillik a felmerült ellentétek és kételyek eloszlattaasanak, a mi ezen rendelet által tényleg meg is történt. Megjegyzem különben, t. ház, hogy gondoskodtam arról is, hogy ezen bizonytalan é

s íngadozó birói gyakorlatból kifolyólag a feleket KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. kellemetlenség ne érje, (Ralijuk! Halljuk!) a mennyiben az intézkedés olyképen történt, hogy azon netaláni téves bélyegzésekkel szemben, a melyek az emiitett körrendelet kibocsátását megelőző időkből származnak, felemelt illeték egyáltalában ne alkalmaztassák, azokra a téves bélyegzésekre nézve pedig, a melyek a körrendelet kibocsátása utáni időkből keletkeznek, utasíttattak a pénzügyi hatóságok, hogy, tekintettel az ingadozó birói gyakorlatra, a legkisebb felemelt tételt alkalmazzák. Ez az, t. ház, a mMel az interpelláczió első kérdésére válaszolok. A második kérdés azt tartalmazza: »van-e tudomásom arról, hogy a pénzintézetek a belső ügykezelési iratok tekintetében ujabban jogtalan leletezéseknek vannak kitéve és szándékozom-e intézkedni az iránt, hogy a pénzintézetek belső ügykezeléséhez tartozó iratok bélyegmentessége és bélyegkötelezettsége tekintetében a felmerült homály rendeletileg eloszlattassék és az ügy szabályoztassék?« Erre a kérdésre azt kell válaszolnom, hogy nekem ilyen esetekről tudomásom nincs, miután hozzám ilyen panaszok nem érkeztek. Arról biztosithatom a t, interpelláló képviselő urat, hogy olyan körrendelet vagy olyan intézkedés, a melylyel utasíttattak volna a pénzügyigazgatóságok, hogy a törvényben biztosított bélyegmentességet ne respektálják, nem létezik; olyan nem adatott ki és ha mégis fordulnak elő e tekintetben differencziák a pénzintézetek és a hatóságok között, az alig vezethető vissza másra, mint arra a körülményre, hogy az illetékdijjegyzék 79. tételének b) pontját, a melyben ezek a mentességek megállapittatnak, máskép interpretálják a pénzintézetek és másként interpretálják esetleg a hatóságok. Ha ilyen esetben valami sérelem történik, vagy valamely pénzintézet magát sértettnek érzi, megvan a jogorvoslatnak a lehetősége, a mennyiben ezekben a kérdésekben végső fokon a közigazgatási biróság van hMatva határozni. Mindazonáltal, hogy az adminisztráczió részéről is megtegyem azt, a mi ez irányban megtehető, már intézkedtem rendeletileg és felhívtam, illetőleg utasítottam a pénzügyi hatóságokat, hogy szigorúan tartsák magukat az illeték díjjegyzékben, illetőleg a fennálló törvényes intézkedésekben foglalt határozatokhoz és hogy kerüljenek minden olyan ok nélküli leletezéseket, melyek esetleg a zaklatás szinét viselnék magukon. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezekben volt szerencsém válaszolni az interpelláczióban foglalt két kérdésre és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Rátkay László: T. képviselőház! Előre is kijelentem, hogy a t. pénzügyminiszter urnak válaszát tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meg is fogom indokolni, hogy miért nem veszem tudomásul. És ezen indokolásomban igen röviden ismételni fogom a tényállást. A t. pénzügyminiszter ur egész ártatlan 38