Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

294 233. országos ülés 1903 márczius 20-án, pénteken. múltban ide jött volna — azt hitte volna, hogy tulajdonképen a mi pártunk az udvari párt, olyan tisztelettel voltunk, hogy talán már sokallották is. Tehát ez a nemzet okot arra nem adott, hogy mi megérdemeljük azt, hogy az egész dinasztiának minden egyes tagja — talán az egy József főherczeget kMéve — de a többi hol mutatja ki azt, hogy ez iránt a nemzet iránt csak egy garas ára pietással volna? (Ugy van! r Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) És mégis a dinasztiában alig van egy-két ember, a ki érdemesnek tartaná, hogy ennek a nemzetnek a nyelvét csak meg is tanulja. Hiszen méltóztassanak csak tekintetbe venni, hogy a czMillistának felét mi adjuk. Hiszen ott is megtörtént az az abszurd dolog, a mit én tulajdonképen nem is mondok most el, mert majd az udvartartásnál fogom eló'hozni . .. (FelkiáltásoTc a szélsöbaloldalon: Mikor?) Majd ha rákerül az udvartartás költségeire a sor. (Derültség és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Majd a jövő esztendőben!) Hát jól van, elmondom azt is, hogy ebből a czMillistából, a melyet mi adunk, a főherczegek is kapnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát hol van érte az, hogy legalább elismeréssel volnának irántunk ? Hiszen a trónörökös, a mikor haza jött világkörüli útjából, beforhangozta Marcheggnél a kupét, hogy ne lássa ezt az országot, pedig biztosan nem látott ilyet, a merre járt. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) A mikor pedig jelentkezett a királynál, azt mondta: » Felség! egy Ausztria van csak a világon!« Az igaz, hogy csak egy van, spirituszba is kellene rakni, mert ilyen csoda nincs több, mint ez az Ausztria. Barabás Béla: Aztán meg is kell gyújtani ezt a spirituszt! Uray Imre: Én azután mikor egy nemzet lojalitásának olyan hallatlanul ad kifejezést, mint a hogy itt a múlt években történt, hogy itt volt az a szegény boldogtalan asszony, a mi királynénk, Erzsébet királyné, a kiről elismerem, hogy legalább rosszat irántunk nem tett, de mutassanak nekem olyan példát, mint pl. Viktória királynő, a ki egy világbirodalmat hagyott hátra utódaira, a ki Angliát nagygyá tette, megsokszorozta Anglia tekintélyét, és megtette-e Anglia azt, a mit Magyarország, hogy minden úton-útfélen, minden bakter-háznál, minden község határában Erzsébet-ligetek, Erzsébet-fák vannak. Széll Kálmán miniszterelnök: Meg is érdemelte ! Uray Imre: Hiszen már talán túlságba ment, a mit ez a nemzet tett. Bécsben mákvirágos piros kalapokkal jártak a hölgyek, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) itt pedig gyászba borult az egész nemzet pártkülönbség nélkül. {Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Megérdemelte !) Nem azért hozom ezt fel, mintha ennek tulajdonkép nem igy kellene lenni; ez helyes, csak azért hozom fel, mert hibás a mérleg, mert a súlya a mi részünkön van. Mert ez a nemzet megtesz mindent a dinasztiáért, a dinasztia 400 esztendő óta mai napig nem tett ennek a nemzetnek semmit. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 36 esztendőre hMatkozhatom, 36 esztendő alatt, azt mondják, a legalkotmányosabb a magyar király. Helyes. Könnyű Magyarországon alkotmányosnak lenni. Miért? Mert mindig az történik, a mit ő akar, de sohasem történt még az, a mit a nemzet akart. A kormánypárt sem zárkózhatik el az elől, hogy ez a nemzet koldus, nyoIvorult. A bankok olyan dividendákat fizetnek, hogy csak rablófészekben lehet ilyen osztalékot adni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez nem a nemzet gazdagodását jelenti, hanem a nemzet nyoIvorúságát. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Minél gazdagabbak a pénzintézetek, minél nagyobb osztalékot adnak a pénzintézetek, annál nyoIvorultabb a nemzet, a mely azt megfizeti. És ez a nemzet elkoldusodott, teljesen a tönk szélén áll; nem beszélek az uri osztályról, de a nép kifelé vándorol Amerikába. Pedig Amerikának a földje sem lehet jobb, mint a miénk. És mi az oka ennek, hogy itt hagyja a magyar nép azt a földet, a melynek rögéhez mindig ragaszkodott? Az, mert önök 36 esztendőn keresztül mindenről elfeledkeztek, a mi ezt a nemzetet fejlődésében és közgazdaságilag megerősíthette volna és folytonosan csak oly terheket zúdítottak a nyakába, a melyeket az elviselni nem képes. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát itt van gr. Tisza István, meg a t. miniszter urak, a mikor ezt a javaslatot pártolni tudják és ide tudják hozni — elismerem én, nyíltan kimondom, hogy a t. miniszter urak személye iránt egyenkint senki nagyobb tisztelettel nincs, mint én vagyok — hogy nem rossz intenczió vezette őket, de egy hibát követnek el, hogy nem volt annyi bátorságuk, megmondani a királynak azt, hogy uram megadnék, de nem lehet, mert a nemzet ezt nem bírja el. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hogyha a miniszterelnök ur esetleg ott hagyja azt az állását, biztosítom róla, nem telik bele egy esztendő, és elővették volna a miniszterelnök urat ismét, mint a hogy elővették a bosnyák kaland után. Nőtt volna a nemzet előtt olyat, hogy nincsen Arábiának olyan pálmája, a mely nagyobbra nőhetett volna, mint a miniszterelnök ur a nemzet szemében. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi pedig csüggedtek vagyunk. Látjuk nyoIvorúságunkat ezzel a javaslattal szemben és akkor azzal argumentálnak, hogy ha ő elmegy, hát jön utána az özönvíz, tehát el kell azt fogadni. Pedig nem azon múlik, t. ház, hogy az a nemzet nem adja meg a dinasztiának, a mit igényelhet, követelhet és a mi megilleti, hanem az a baj, hogy mi nem kapjuk meg, a nemzet nem kapja meg azt, a mi őt jogosan megilleti.