Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

24 223. országos ütés 1903 márczius 9-én, hétfőn. még némely részével ezeknek a dolgoknak foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk !) a szélsöbaloldalon.) Nem akarom azt a kérdést tárgyalni, hogy az ujoncz-quótáért Magyarország megfelelő erkölcsi ellenértéket kap-e vagy nem? (Halljuk ! Halljuk! a szélsobaloldalon.) mert azt már az imént felsoroltam, hogy sem nyelvében, sem intézményeiben nincs respektálva a magyar érdek. Ismétlésbe nem akarok esni, s azért ezzel a kérdéssel bővebben nem foglalkozom. Azonban a negyedik kérdésnél kissé hosszasabban kell időznöm. (Halljak! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen tisztába kell jönnünk azzal a kérdéssel, hogy, miután a közös védelem tulajdonképen Ausztriának és Magyarországnak a védelme, vájjon ezen védelem terhe arányban áll-e azon előnyökkel, a melyeket a közös védelem nyújt, (ügy van! a szélsőbaloldalon) vagy más szóval: akkora védelmet szolgáltat-e az a közös hadsereg Magyarországnak, mint a minőt nyújt Ausztriának ? (Tjgy van ! a szélsobaloldalon.) Hogy erre a kérdésre szabatosan megfelelhessek, rá kell mutatnom Magyarország ide vonatkozó gyökeres jogaira. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) Ha ismerjük a közös viszonos védelem fogalmát; az ebből folyó kötelezettségeket, és végül a jelenlegi szomorú valóságot, akkor tisztában leszünk ezen kérdéssel, mert az 1867-iki kiegyezés alapjára helyezkedve, s az 1867-iki törvénynek a védelem közösségére vonatkozó rendelkezése szerint, (Mozgás és zaj jobbfélől. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) én azt hiszem, hogy Magyarországnak a közös védelemről való kötelezettsége a pragmatika szankczión alapszik. Magyarországnak és Ausztriának az egymáshoz való védelmi viszonya csak abban különbözik a más államok között létrejönni szokott véd- és dacz-szövetségektől, hogy ez itt állandó mindaddig, a inig az uralkodóháznak az az ága lesz jogosult uralkodni, a melyből most az uralkodó a trónon ül. Ebből nem következhetik más, mint az, hogy azt a védelmi erőt, a melyet a magyar álíam védelme megkíván, a magyar államnak kell kiállitani, azt a védelmi erőt pedig, a melyet az osztrák állam védelme megkMán, az osztrákoknak kell kiállitani. Azonban egészen mást, (Halljuk! Halljuk!) még pedig azt kell igen szomorúan tapasztalnunk, hogy nemcsak az 1867-iki törvényeket, hanem általában Magyarországnak minden idevonatkozó jogát nagyon, de nagyon kijátszották. Ha megvizsgáljuk, hogy mennyi katonaság van elhelyezve Ausztriában, mennyi Boszniában és mennyi Magyarországon, és ha megvizsgáljuk azt, hogy a hadtestek milyen csodálatos módon hányattak össze-vissza, hogy még csak a lehetősége se legyen meg annak, hogy valamely megficzamodott elméjű ember rágondoljon arra, hogy a magyar hadseregnek káder-ja, keretje a közös hadseregben megvan. Erre nézve elmondok egyet-mást. (Halljuk ! Halljak!) Érdekes, hogy ma is az 1. és 3. hadtestek Ausztriában vannak, a 4. és 6. Magyaországon, a 8. és 11. Ausztriában, a 12. ismét Magyarországon, a 13. és 14. megint Ausztriában. A hadkiegészítő kerületek közül pedig az Í.Sziléziában Troppau környékén, a 2. Magyarországon Brassó, Háromszék és Küküllő megye területén, a 3, a morva őrgrófságban, a 4. Alsó-Ausztriában, az 5. és 6. ismét Magyarországon, a 7. Krajnában. Ebből tehát tisztán látható, hogy a hadkiegészítő kerületek és a hadtestek sorszámai azért dobáltattak igy össze, hogy a mint már mondám, zavarba hozzák a publikumot arra nézve, hogy nincsen itt még a nuance-a, a lehellete sem annak, hogy egy önálló magyar hadsereg lehetőleg felállittassék és hogy az öszszetartozandósága a magyar hadtesteknek megvolna. (Helyeslés a szélsobaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Ráth Endre: Ezt lehet helyeselni mind, mert ez igy van! Papp Elek: Becses engedelmökkel még néhány igen fontos kérdésre terjeszkedem ki, (Halljuk! Halljuk!) nevezetesen felsorolom azt, hogy a hadi csapatok miként vannak Ausztriában és Magyarországon elhelyezve. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Nem akarom elsorolni, hogy melyek a számbavehető hadi csapatok, hanem egyszerűen arra térek át, hogy a hadseregnek a magyar birodalomban ujonczozott csapattesteiből, illetőleg ezen csapattestek osztályai és alosztályai közül melyek vannak Ausztriában elhelyezve. íme a következők: (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) 1.) a 26. gyalogezrednek 2., 3. és 4. zászlóalja. 2.) a 38. gyalogezred 1., 2. és 4. zászlóalja Ausztriában van elhelyezve. Münnich Aurél előadó: Jelenleg? Papp Elek: Jelenleg, mert azt nem tudom, hogy jövőre hogy lesz. 3) a 43. gyalogezred 1., 2. és 3. zászlóalja, 4) a 60. gyalogezred 1.. 2. és 4. zászlóalja, 5.) a 63. gyalogezred 1., 3. és 4. zászlóalja, 6.) a 7, gyalogezred 4. zászlóalja, 7.) a 101. gyalogezred 1. zászlóalja, 8.) a 23. és 29. vadász-zászlóalj, 9.) a 4., 6., 8. és 10. huszárezred. Magyarországon pedig el van helyezve az Ausztriában ujonczozott csapattestek közül a 12. dzsidás-ezred. Ha már most az Ausztriában levő magyar katonaságból levonjuk a Magyarországon levő osztrák katonaságot, marad még mindig Ausztriának hasznára a magyar állam katonasága közül a gyalogezredekből 17, azután 2 vadászzászlóalj és a 3 lovas-ezred. Ennek a legénységnek a száma a pótkeretek nélkül, de a törzseket hozzászámítva, 10.200 fő. Most hasonlítsuk össze a megszállott tartományokban elhelyezett hadi erőt. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Ausztriában a megszállott tartományokból ujonczozott, u. n. bosnyák csapattest osztályai-