Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

281 233. országos ülés 1903 márczius 20-án, pénteken. mióta a Habsburgok uralkodnak. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : Bujtogatják ellenünk őket! Szluha István: Hogyha az ország nemcsak hadi erejében — mert hiszen az Árpádok alatt is nagy volt ez a nemzet — hanem helyes politika és intézmények által is megerősíttetik, akkor . Magyarország egyedül oly hatalom lesz és a magyar királynak oly tekintélye lesz, mint az osztrák császárnak, s bizonyosan több ügyelemben fogják szavát részesíteni, mint most. És ha mi nem követjük azt a politikát, hogy más népek ellen támadjunk, hanem helyes politikát követünk s inkább szabadságukat mozdítjuk elő, akkor azok jó barátaink lesznek és mindig hűséges támogatóink, akkor nem félhetünk mi sem az elnyomatástól. (Igazi TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen kalandos politikát, a melynek már elmúlt az ideje, most visszahozni akarni nem lehet. Tessék visszacsatolni Magyarországhoz Dalmácziát. Szívesen ide jön, hisz Magyarországhoz tartozik. Tessék azokat a részeket visszacsatolni. De hogyha valaki csak a saját akaratát állítja oda és azt akarja, vagy azt hiszi, hogy azért a nemzetek fognak áldozni és vérezni, az nagyon csalódik. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ismét csak a történetre hMatkozom, s abból láthatják a Habsburgok, hogy hova vezetett az ő politikájuk, mert csak mindig fogytak és fogytak. Most csakugyan itt van már a tizenkettedik óra. Száz év múlva nem lehet majd megfontolni, mikor már talán nem is lesz róluk szó. Mert ha Magyarországnak meg nem adják a teljes függetlenséget, csak a saját gyengeségüket fogják gyarapítani. Én a törvényjavaslatot nemcsak azért, mert nincs helyesen indokolva, de azért sem fogadom el, mert már a czime is ellenkezik a törvénynyel. Nem fogadhatom el, mert hiába, a hadsereg, még akkor is, ha győz, ilyen politika mellett mindig csak a nemzet kárára lesz. (TJgy van! a, szélsöbaloldalon.) És ha egyre megyünk, akár győzünk, akár nem, mert mindig csak veszítünk, akkor kár a pénzünket és vérünket fecsérelni. A törvényjavaslatot nem fogadom el, és miután, a mint beszédem elején is rámutattam, a 67-diki kiegyezésben benn van a magyar hadsereg, ezt nekünk jogunk, sőt kötelességünk is követelni, mert ez az egész nemzet óhaja, de benn van abban a 67-diki kiegyezésben az is, hogy azért, hogy Ausztria fenmaradhasson, 29 millió és ennyi szászezer forinttal évenkint hozzájárulunk, ennek feltétele pedig a teljes alkotmányosság, már pedig a törvényben benn van a magyar hadsereg, de tényleg magyar hadsereg nincs, tehát teljes alkotmányosság sincs és akkor nem kell fizetnünk: (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ezért benyújtom a következő határozati javaslatot. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): » Határozati javaslat. A képviselőház elhatározza, hogy utasítja a kormányt, hogy miután a törvény követelte magyar hadsereg nincs és teljes alkotmányosság sincs, szüntesse be a 29,188.000 forint évi járulékot.* (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Rátkay Lászlő jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! Ebben a kilencz hetes vitában, a ki figyelemmel kiséri, láthatja azt, hogy két kérdés dominál. Az egyik kérdés vitatja azt, a mit önök tagadnak, legalább a cselekedeteikkel tagadnak, mikor a Corpus Juristől kezdve az 1867-diki törvényekig azok a barátaim, a kik itt a vitában felszólaltak, bebizonyították, beigazolták, a mit különben tagadni sem lehet, hogy ennek a nemzetnek az önálló hadsereghez feltétlenül joga van. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De ha nem volna is, ha az törvényben nem gyökereznék is, ha már vindikálja azt magának egy nemzet, hogy az európai nemzetek között mint számottevő szerepeljen, akkor is követelnie kellene azt a jogot és arról lemondani semmi körülmények között nem volna szabad. (TJgy van! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) A másik, a mit még a túloldal sem tudott eltagadni, az a nagy szegénység, a mit ma Magyarországon mindenki akár iparosnál, akár íöldmMelőnél, akár a középosztálynál naprólnapra láthat és a melyet tagadni egyátalában már nem is lehet. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És itt elismerem, hogy a t. túloldal szónokai ebben a tekintetben velünk egyet értettek és nem tagadták azt, hogy az a nagy szegénység őket is áthatja, ők is érzik, de bár látják azt az óriási nyomasztó helyzetet, a mely erre az országra vagyonilag mintegy ránehezedik, mégis meghajolnak egy titkos, vagy nem létező hatalom nyomása alatt és ezen túlteszik magukat és megszavazzák a javaslatot. Gabányi Miklős: Ez az istentelenség! Uray Imre: Én, t. ház, ha el tudnám felejteni azt, hogy magyar vagyok, ha el tudnám felejteni azt, hogy a nemzetemnek mMel tartozom, szóval, hogyha annak a kétfejű sasnak a körmei közé kerülnék és az felvinne engem azon régiókba, a hol önök járnak, a hol egész Magyarország határai eltűnnének a szemeim előtt és nem látnék mást, csak azt a monarchiát, a melyet gróf Tisza István annyi kegyelettel emlegetett, hogyha azokba a magaslatokba tudnék felrepülni, még abban az esetben is lehetetlen volna nekem ezt a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azért, mert ha látom, hogy az osztrák parlamentben azok az előkelő, kedves alakok, a kik mindnyájan annyira szeretnek bennünket, hogy majd megesznek (Derültség a szélsöbaloldalon.) és a kik egymás ellen késig menő harczot folytatnak, de