Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

223. országos ülés 1903 ebből a 21 és 25 év közti népesség 674.176, az arány tebát 1000 : 38. Itt azért vettem fel az osztrákoknál a 21—25 év közötti népességet, mMel az ő népszámlálásuknál a múltban az ezen év közöttiek voltak kitüntetve és nem a 21 — 24 év közöttiek. Én azt tapasztalom, hogy r ez a kedvezőtlen arány állandó természetű. Állandó természetű pedig azért, mert Magyarországon ugy áll a dolog, bogy 15 — 20 év és a 15—21 évkor között levő ifjak balnak el a legnagyobb számarányban — leginkább tuberkulózisban szoktak elveszni, — mig most már a kisebb korban levő gyermekek halálozása nem oly nagy, mint ezelőtt volt. Tebát ezen arányt: t. i. a 42 — 38 és — a 39 1

js arányt állandónak lehet tartani, olyannak, a mely lényeges változás alá hosszú időkön keresztül nem fog kerülni. Ebből tehát az következik, hogy Magyarország érdekében nem helyes dolog, ha a közös hadsereghez való jutalék a polgári, vagyis az általános népesség arányában állapittatik meg, hanem sokkal helyesebb dolog volna az, hogy ha azt abban az arányban állapítanék meg, a melyben a 20—24 éves korú hadkötelesek száma az összes népes* ség számához viszonylik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István t. képviselőtársam is foglalkozott e kérdéssel; határozati javaslatot is adott be arra nézve, bogy ezután ne az általános népszámlálás alapján vettessék ki a kontingens, hanem állapíttassák meg a 20—24 éves korig terjedő ifjak számaránya szerint. Minthogy ő bővebben kifejtette erre vonatkozó érveit, én nem kívánok e kérdéssel tovább foglalkozni. A mi a második kérdést illeti, tény, hogy Magyarországra nézve sokkal kedvezőtlenebb az arány, különösen ha figyelembe veszszük azt, hogy a mikor a védköteleseknek a közöshadsereghez való arányát kiszámítjuk, akkor nem veszszük számításba a magyarországi és az ausztriai honvédségnek a számát. Már pedig nagyon jól tudjuk azt — hiszen a miniszter ur disputálja velünk szemben — hogy a magyar honvédség nem egy olyan önálló intézmény, a melyet mindenféle ágyúkkal, fegyverekkel és műszaki csapatokkal fel kell szerelni, hanem ez csak egy kiegészítő része a közöshadseregnek. Kecskeméiby Ferencz: Ez az ő teóriájuk! Papp E!ek: Ha ez az ő teóriájuk, akkor e teóriának megfelelőleg el kell fogadniok azon érvelésemet is, hogy t. i. ha ez így van, akkor a kontingens kiszámításánál szükséges, hogy a honvédséghez besorozott katonák is számításba jöjjenek. Azt hiszem, nem lesz felesleges, ha e kérdés megvilágítására egypár adatot felsorolok. (Ralijuk! Háüjult! a szélsöbaloldalon.) 1890-től 1894-ig a két állam közöshadseregbeli és honvédujonczjutaléka átlag évenkint 126.000 volt. Ebből esik Ausztriára 70.389, Magyarországra 55.682 ember, vagyis olyan az arány köztük, mint 558 és 442 között. Az osztrák birodalommárczius 9-én, hétfőn. 28 nak az általános népesség arányában 73.265 ujonczot kellett volna adnia és adott 70.389-et, vagyis 2876 emberrel kevesebbet. Magyarországnak a népesség arányában kellett volna adnia 52.806 ujonczot és adott 55.682-őt. vagyis 2876 emberrel többet. Már most erre a 126.100 átlagos évi ujonczjutaléknak fedezésére besoroztak Magyarországon és Ausztriában 139 ezer embert. Minden ezer után besoroztak 1102-őt. Ennek az lett a következménye, hogy Magyarországon 55.682 átlagos ujonczjutalékra besoroz63.760 embert, Ausztriában pedig 70.428 ujonczjutalékra besoroztak 75.282 embert. Nagyon jellemző, — s ezt méltóztassanak figyelembe venni — hogy Ausztriában ezer besorozott katonára 73 póttartalékos esik, Magyarországon pedig csak 32. A póttartalékosok száma tehát Ausztriában óriásikig több lévén, sokkal több ember marad otthon a 20. és 24-ik életkor között, mint Magyarországon. Százalékban számítva ugy áll a dolog, hogy mig Magyarországon a póttartalékosok a besorozott ujonczokhoz viszonyítva 32 százalékot tesznek ki, addig Ausztriában az otthonmaradt póttartalékosok a besorozottakhoz viszonyítva 48 százalékot tesznek ki. T. ház! Látható ezekből az adatokból, hogy ugy a közös hadsereghez, mint a honvédséghez aránylag sokkal nagyobb számú ujonczczal járul a magyar állam, mint az osztrákok. Azért is valóban óhajtandó és kívánatos, hogy az ujonczjutalék kiszámításánál a honvédség jutaléka is számba vétessék. Mert hogyan állunk? Magyarországon eddig besoroznak évenkint a honvédséghez 12.500 embert, Ausztriában pedig besoroznak a honvédséghez 10,000 s egynéhány embert. Ha már most mi itt 12.500 honvédet adunk annak a közös hadseregnek a táplálására, — mert erre adjuk — (ügy van! Ugy van! a szélsi baloldalon.) akkor a népesség arányában Ausztriábanl7.000-et kellett volna adni, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) tehát ez az aránytalanság az, a melynek következtében határozottan azt az álláspontot foglalom el, hogy az osztrákok a quóta megállapításában bennünket megkárosítanak, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ez igazságosan csak ugy eszközölhető, hogyha a járulék kiszámítása alkalmával a honvédségekhez besorozott ujonczok létszámát is kombináczióba veszszük, és azokkal együtt számítjuk ki azt, hogy az egyik és a másik állam mennyi katonát tartozik adni a közös hadsereghez. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erre nézve külön határozati javaslatot is leszek bátor benyújtani, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és így ezzel egyelőre befejezhetem a kérdésnek ezt a részét. (Derültség és felkiáltások jobb felöl: Hány része van ?) A harmadik kérdéssel nagyon keveset foglalkozom. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Hiszen ráér Vészi képviselőtársam 4 órakor is válaszolni a gróf urnak ; ugy se talál arra kádencziát! (Derültség és helyeslés a szélsöbaloldalon.) De szükséges, hogy