Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

282 233. országos ülés 1903 márczius 20-án, pénteken. állás. Engedelmet, de az, hogy egy ország nagy hadsereggel bir, még ha az kitűnően is van szervezve és kitűnő vezérek vezetik is azt, még nem elégséges, mert ha különben helytelen politikát űznek a kormányférfiak, akkor még a győzelmes hadsereg sem ér el semmiféle eredményt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.! És ha a történelem lapjaiban lapozgatunk, erre nagyon is rájövünk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nézzük csak I. Lipót korszakát, mely sok tekintetben hasonlit a mai korszakhoz. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) I. Lipótnak voltak kitűnő, sőt lángeszű hadvezérei, pl. Szavoyai Jenő, vagy maga Montecuccoli. Nem ócsárolni akarom én most az osztrák hadsereget, hanem azt akarom kimutatni, hogy bármily diadalt aratott is pl. Szent-Gotthárdnál, midőn megverte a törököt, de nem tudta kihasználni a helyzetet, mert azt az eredményt, a melyet elért a vasvári békében, elérhette volna akkor is, ha meg nem veri a törököt. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen megbotránkozott nemcsak Magyarország, hanem egész Európa, Lipót azonban békét akarván, inkább hagyta Magyarországot a törökök által zsaroltatni, különben is az lévén Bécsben az elv, hogy Magyarországnak nem jó erősnek lenni és jobb szétszaggatott állapotban lennie, mert akkor azt tehetik vele, a mit akarnak. Ez aztán odavezetett, hogy a nemzet egész zöme, a nemesség, az urak, a polgárság és a köznép látva azt, hogy a nemzetet meg akarják semmisíteni, összefogott és mikor Rákóczy Ferenczben megtalálta vezérét, az egész nemzet ott volt táborában, kMéve egynéhányat, a kik Bécsben a koncz reményében a nemzet ellen küzdöttek. A mikor még Lipót a rendi alkotmányt szüntette meg, akkor még a nép nem átallotta, de mihelyt látták, hogy a nemzetet akarják megsemmisiteni, akkor a városi polgárok, pedig németség lakta a városokat, valamint a tótok és ruthének is egy szMvellélekkel a haza védelmére keltek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) így volt ez 1848-ban is, és később az 1848 után következett időkből is megtanulhatná a kormány, hogy hiszen akkor is arattak győzelmeket, 1866-ban Olaszországban, de akkor is csak az volt a győzelem eredménye, hogy ki kellett menni Olaszországból. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Nagyhatalmi állás! Hiszen I. Lipót alatt nemcsak nagyhatalom volt Ausztria, hanem valóságos világhatalom volt, és ha a magyar nemzettel békességben élt volna, ha a magyar nemzet jogait respektálta volna és mindig megtartotta volna, ma is világhatalom lenne. Uray Imre: Isten őrizzen ! Szluha István: De, t. ház, hiszen akkor már Magyarországon az volt a közvélemény, hogyha Magyarország jogai megadatnak, Európából a törököt kMerhettük volna közös erővel és ma egészen Konstantinápolyig ur volna a magyar király. Akkoriban pedig szMesen elfogadták volna a Balkán-államok; de ma két-három század múlva jönnek észre, ma akarnak a Balkánon urak lenni? Ezt már elhegedülte szent Dávid, abból ugyan nem lesz semmi! (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert azt hiszem, a magyar nemzetet nem lehet más népek szabadságának eltiprására felhasználni. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) És ha nemzeteket akarunk felszabadítani, elsősorban magunkat szabadítsuk fel. (Igaz! Ugy van! a bed- és a szélsobaloldalon.) Nem a törököt kell arra szorítani, hogy Maczedóniában csináljon rendet, hanem tessék itt Magyarországon rendet csinálni. (Igaz! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Az osztráknak kell megüzenni, hogy hátrább az agarakkal. Szluha István: Semmiféle nemzet el nem tűrné és el nem szívlelné, a mi itt Magyarországon történik. Ebben is nagyon hasonlit a mostani kor Lipót korához, akkor is megvolt a nádor, az országbíró, Zrínyi Miklós, európai hirüek voltak, de tanácsukra nem adtak semmit, nem fogadták el, hanem igenis Bécsből kormányozták az országot. Pedig a történet ezekről a bécsi tanácsosokról csak mint harmad- és negyedrendű kapaczitásokról emlékezik meg, és jellem dolgában is nagyon alantas színvonalon állottak. Nem tűrhetjük el, t. ház, hogy Magyarországon legyen magyar minisztérium, és az olykép viselkedjék, mintha az osztrák császárnak volna az a karja, a mely a magyar nemzetet fojtogatja. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igaz ugyan, t. ház, hogy régi közmondás már az, hogy kevés észszel uralkodnak a világon, (Derültség a szélsobaloldalon.) de azt, sajnos, elmondhatjuk mi magyarok, mert ezen az országon az 1867-es kiegyezés óta ugyancsak kevés észszel és sok rosszakarattal uralkodnak. Tessék csak a történelem lapjait forgatni és nézni, hogy mi lett Poroszországból másfél évszázad alatt. Ausztriának pedig azért, mert Magyarországgal folytonosan viszályban van, napról-napra fogy tekintélye és befolyása. Ma is azt mondja, hogy nagyhatalom. Engedelmet, az ilyen nagyhatalomból nem kérek. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez olyanformán van, hogy tessék-lássék, őt is megkérdezik, de ha nem ugy beszél, a mint a nagyhatalmak akarják, akkor mit sem hederitenek rá. Ha képesek a helyzetüket felfogni, akkor meg kell nekik adniok ennek a nemzetnek a teljes alkotmányát és függetlenségét. Ezt nemcsak mi magyarok követeltük mindig, hanem volt egy jeles férfiú, József nádor, a ki felismerte a helyzetet és 1810-ben bátyjának, Ferencz császárnak szintén ajánlotta Magyarország teljes függetlenségét és önállóságát és hogy Ausztria is a magyar alkotmány szerint alakíttassák át. Annyira Magyarország lett volna előtérbe tolva, hogy még a külügyek vezetésénél is Magyarország foglalta volna el a főhelyet és a külügyeknél --.