Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

233. országos iilés 1903 márczius 20-án, pénteken. 281 lése voltaképen költségbe sem kerül. Tehát azt, a mit a delegácziő már megszavazott, nem is tekintik kiadásnak. A többire nézve pedig azt mondja az indokolás, hogyha majd ismét napirendre kerül a tiz évre szóló katonai törvényjavaslat, akkor módjában lesz a képviselőháznak hozzászólani és azt megszavazni vagy meg nem szavazni. Végül még sem mulaszthatja el az indokolás bevallani azt, hogy biz ez tetemes áldozatokba kerül, de hogy milyen összegekbe, azzal adós maradt. Engedelmet kérek, egy ilyen törvényjavaslatot az ország elé terjeszteni és azt kívánni, hogy azt a képviselőház a nemzet nevében elfogadja, (Halljuk! Hall juh!) ez nagy könnyelműség. Ha a dolog törvényes részét veszem és azt olvasom, hogy ezen ujonczlétszámemelést a közös hadsereg részére kMánják, ez igen furcsán hangzik, mert olyan hadsereg részére kérik, a mely nem is exisztál. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Törvény szerint kellene lenni magyar hadseregnek, a valóságban pedig van császári hadsereg. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Közös hadseregről sem a törvény nem szól, sem pedig az a valóságban nincsen. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen, ha megvolna a valóságban, a paritás alapján kellene állani, mert az 1867. évi XII. t.-czikkben ki van mondva, hogy teljes paritás van a két ország között, arról pedig szó sincsen; de nem is kívánjuk, hogy közös legyen, mert közös csak a védelem, és az minket ki nem elégíthet, ha azzal akarják magyar hadsereggé tenni, hogy holmi közös zászlót adnak annak a hadseregnek. Ezt ugyan a magyar nemzet sohasem fogja elfogadni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ugy látszik, az 1867. évi XII. t.-czikket is csak azért alkották, hogy a menynyiben az a nemzetre terheket ró, az a legutolsó fillérig behajtassák, de a mennyiben a nemzet előnyére szolgálna, semmit sem akarnak róla tudni, mert csak a múltkor mondta a t. miniszterelnök ur, mikor rá akarta fogni, hogy közös a hadsereg, hogy tessék azt a törvényt elolvasni. Én azelőtt is elolvastam, azóta is olvastam és most is olvasom, de sehol sem találom, hogy a közös hadseregről volna abban szó. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A 1867. évi IX. t.-cz. a magyar ezredek kiállítására szükséges ujonczok megajánlásáról szól. Ez még azelőtt volt, mielőtt intézkedés történt volna a véderőről. De már a XII. t.-czikkben, a mely világosan a magyar hadsereget említi, a többek között a következőket mondja (olvassa) : »Ennélfogva szükségessé válván, hogy a magyar korona országai és az ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyok pontosan és határozottan kijelöltessenek s hogy a két, egymástói független alkotmányos képviselet közti érintkezés módja eme közös viszonyok elintézése körül szabatosan megállapittassék, az országgyűlés erre vonat: kozólag a következőkben állapodott meg: KÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. Azon kapcsolat, mely egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő Felségének többi országai ós tartományai között jogilag fennáll, az 1723 : L, II. és III. törvényczikkek által elfogadott pragmatika szankczión alapszik. Megállapítván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburg-ház nőágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a megállapított öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, feloszthatlanul és elválhatlanul együtt birtoklandók. E határozottan kimondott elv folytán a közös biztosság együttes erővel — tehát nem közös erővel — leendő védelme és fentartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatika szankczióból származik. A pragmatika szankczióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerü vezetése. E czélszerü vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. 0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. De a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítését s az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket az eddigi törvények alapján, mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fönn«

; Én itten világosan látom a magyar hadsereget és semmiféle osztrák, vagy közös hadseregről a törvényben szó sincs, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) míg ott, ahol a törvény az ország megterheltetéséről szól, pl. a közös terhek elvállalásánál, világosan és határozottan kimondta a törvény, hogy azon adósságokhoz, a melyek a kiegyezés előtt tétettek, Magyarországnak semmiköze sincs. És sajátságos, hogy habár mindig azt hirdetik és azt akarják velünk elhitetni, hogy a nemzet kicsiny és gyönge, akkor, mikor a fizetésre kerül a sor, mégis azt mondják, hogy mi vagyunk az erősek és azért, hogy Ausztria fennállhasson, 29 millió és néhány 100,000 forint hozzájárulást fogadtattak el a nemzettel a teljes alkotmányosság helyreállítása czéljából. Ezt a nemzeten be is hajtották mindezideig, de a magyar hadsereg még mindig késik az éji homályban. Ez pedig nem méltányos dolog és ha Ausztria nem teljesiti kötelességét, mi sem fogjuk a mienket teljesíteni és megtagadjuk a fizetéseket, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mert csak így lehet vele diskurálni. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Azzal indokolják és követelik a hadi létszám felemelését, mert ezt megköveteli a nagyhalmi