Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

280 233. országos ülés 1903 márczius 20-án, pénteken. annak alapján módjában volt a t, miniszterelnök urnak intézkedni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon hézagos volt az izenet! Barta Ödön: A t. miniszterelnök ur szerint hézagos volt az izenet. Nekem azonban nem lehetet b alkalmat keresnem ós nem is volt rá okom, hogy azt bővebben előadjam; de a t. miniszterelnök urnak módjában volt a szükséges felvilágosításokat keresni és ón az esetben feltétlenül rendelkezésére állottam volna. Miután pedig az izenet 10 óra előtt volt, azt gondoltam, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur be fog jönni és tájékoztatni fogja a t. miniszterelnök urat. Különben is a t. miniszterelnök urnak sokkal messzebb menő dolgokban is hirtelen elhatározási képessége van, nagy kérdésekben is rögtön tudja tájékozni magát ós igy rögtön tisztába jöhetett azzal a ténynyel, hogy 4—5 száz ifjút nem szabad az egyetem kapuján kirekeszteni azért, mert nem adta szorgalmának jelét. (Mozgás jobbfelöl.) Kubik Béla: Az udvari tanácsos ur azt akarja talán, hogy kizárják? Barta Ödön: A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy nem lehet feladatunk támogatni azokat az ifjakat, kik abszolúte nem adják szorgalmuknak jelét. Tökéletesen igazat adok a miniszterelnök urnak ebben, de méltóztassék megengedni, hogy hMatkozzam arra, a mit már első felszólalásomban is mondottam, hogy t. i. épen a legszegényebbek vannak arra utalva, hogy éjjel - nappal dolgozva, munkájukkal keressék meg a megélhetéshez szükséges kenyerüket. Némelyik családot is tart fenn munkájából, a mellett, hogy tanul. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kollokvium pedig nem teszi a szorgalmas egyetemi hallgatót. Méltóztassanak elhinni, akármit mondjon is akármelyik egyetemi tanár erre, a kollokviumok száma, mennyisége és azok sikere még nem garanczia arra nézve, hogy épen azok a legkMálóbb tanulói az egyetemnek. A kollokvium siker dolga, esetleg más czélzatokat is tartalmaz, a miről most nem akarok beszélni, a mint hogy általában nem akartam ezt a vitába belevonni. Ismételve arra kérem a t. miniszterelnök urat, (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) ne méltóztassék ezt a kérdést elhárítani magától azzal, hogy a vallásügyi miniszter majd nyilatkozni fog ebben a kérdésben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék ezt a kormány feladatának tekinteni, hogy ez a baj pro nunc orvosoltassék és elhárittassék. Azt egészen a kormányzatra kell bíznunk, hogy ezen baj megelőzése czéljából minő propozicziókat fog helyesnek találni és elfogadni. Ezeket találtam szükségesnek ismételten a miniszterelnök ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Ha a katonai javaslatok mellett tüntetnének, akkor nem zárnák ki őket! (Ugy van! a baloldalon. Zaj. A jobboldalról egyes képviselők távoznak. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Katalógust kérünk! Hosszantartó, nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! — Napirend szerint következik az 1889: VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetőleg a közös hadsereg ós a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199, 268) általános tárgyalásának folytatása. Rátkay László jegyző: Szluha István! Szluha István: T. képviselőház !... (Halljuk ! Halljuk! Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Ne méltóztassanak hangosan beszélgetni, mert akkor lehetetlen a szónokot hallani. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ott zajongnak! Tessék a jobboldalt figyelmeztetni !) Engedelmet, én mind a két oldalon figyelmeztetem erre a képviselő urakat! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szluha István : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban tisztán a törvényjavaslathoz kívánok szólani. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha nem is ellenkeznék már cziménél fogva is ez a törvényjavaslat törvényeink világos rendelkezéseMel, akkor sem fogadnám el azt, mert semmMel sem látom indokolva. Az az indokolás, hogy a nép száma emelkedett, még nem elegendő ok ilyen törvényjavaslat elfogadására, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) az nem elég indok arra, hogy a katonai létszámot is emeljük. De vannak ebben a törvényjavaslatban olyan részek is, a melyek mindenesetre tanulságosak, ilyen először is a javaslatnak a népesség kimutatására vonatkozó része. Abból ugyanis azt látjuk, hogy Magyarországból körülbelül 30 és egynéhány ezer magyar katona van távol, és pedig Ausztriában 18.978; Bosznia-Herczegovinában 13,607. Ezzel szemben Ausztriából csak körülbelül 7—8 ezer osztrák honosságú katona van távol, és pedig BoszniaHerczegovinában 5997 és Ada-Káléhban 2028. Ugy látszik tehát, hogy ha a magyar vérről van szó, mindig azt teszik az exponáltabb helyre, az osztrákok vérét pedig kímélik. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A véderő-bizottság sem indokolja a törvényjavaslatot; a javaslat pénzügyi részéről azt mondja, hogy azt majd a pénzügyi bizottság fogja bővebben kifejteni. Csak annyit mond a véderő-bizottság a törvényjavaslat indokolására, hogy Európában mindenütt emelik a hadilétszámot, tehát nálunk is emelni kell azt, arra azonban nem tekint, hogy a többi európai államoknak nemzeti hadseregeik vannak, mig Magyarországnak nemzeti hadserege a törvény ellenére a mai napig sincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt sem lehet indokolásul elfogadni, hogy hiszen a katonai létszámnak mostani, egy évre való eme-