Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-233

233. országos ülés 1903 azt, hogy az egyetemi ifjaknak tandíj-hitelt nyújtanak, a mely tandíj-hitel teljesen biztos és mindenesetre jobb befektetés, mint bármely más ilynemű befektetése a kormánynak, mert az ilyen ifjú, ha elvégzi pályáját, biztosan megfizeti a tandijat s különben is, sajnos, az egyetemi ifjak legnagyobb része az állam kezébe jut, {Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mikor pályáját elvégzi, mert hiszen kinevezésért folyamodnak mindnyájan, — mondom — akkor semmi veszély sincs tehát abban, ha a mi kormányunk is ilyen intézkedéseket tesz. (Helyeslés a baloldalon.) Minthogy azonban e kérdést csak ugy máról-holnapra elintézni nem lehet, én csak röviden érintettem azt, és csak arra hMom fel a t. kormány szMes figyelmét, hogy a márczius 25-diki terminus az ajtó előtt van, szíveskedjék tehát intézkedni, hogy ezen szegény egyetemi ifjak ne fosztassanak meg annak lehetőségétől, hogy pályájukat befejezhessék. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én ugy gondolom, hogy ez a kérdés, a mely kétségtelenül igen fontos kérdés, és a mely tanügyünknek egy igen jelentős kérdését kéjjezi, talán megérdemelte volna, hogy nem napirend előtti felszólalás tárgyává tétessék, hanem akár sürgős interpelláczió alakjában intéztessék a kultuszminiszter úrhoz ... Barta Ödön: Akkor leszavaztak volna! Széll Kálmán miniszterelnök:. .. a ki informálva lévén arról, hogy a képviselő ur mit kérdez és magát is informálván a dologról az ülés végén már a választ is megadta volna. Hát ime ebből is kézzel foghatólag kitűnik a napirend előtti felszólalások impraktikus volta, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. E'lenmendásolc a szélsöbaloldalon!) mert a kultuszminiszter ur nem lévén itt, nem felelhet. Ha eljön, s ha a kérdést ismétlik, — r vagy ha nem. is — bizonyosan felelni fog. Én csak azt az egy megjegyzést akarom tenni, (Halljuk ! Halljuk!) hogy, — a mint én tudom és a mint én informálva vagyok, a mit egyébként a kultuszminiszter ur majd bővebben meg fog állapítani — egyetlen egyetemi hallgatótól sem tagadják meg a tandíjmentességet, ha az szorgalmának, vagy előmenetelének valami jelét adja. Hanem, hogy tandíjmentességben részesittessék akkor is, a mikor szorgalmának, előmenetelének semmi jelét nem adja: ezt nem tartanám éj>en a helyes nevelés elvével megegyeztethetőnek, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert nem áll érdekében ennek az országnak, nem áll érdekében a nevelésügynek és nem áll érdekében általában a kultúrának, hogy azok előhaladását mozdítsuk elő, a kik szorgalmuknak, előmenetelüknek semmi jelét sem adják. (Helyeslés a jobboldalon.) Krasznay Ferencz: Az egyetemen már késő ezt megállapítani! árczius 20-án, pénteken. 279 Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondják nekem, hogy ma talán 20 vagy 25 ezer koronával nagyobb az az összeg, a mely a tandíjban elengedtetik, mint ezelőtt volt. Hát hogy számottevő összeg, az bizonyos, hogy mennyi, azt nem tudom; de ez az összeg maga is mutatja, hogy azon tekinteteket, a melyeknek szemmeltartása ilyen dolgokban helyes, az állam figyelmen kMül nem hagyja. Az nem áll, a mit a képviselő ur mond, hogy ipari pályára nem adhatja magát. Én ismerem a viszonyokat, ismerem a gazdasági és ipari viszonyokat és én ellenkezőleg arról vagyok informálva, hogy kevés az a tanuló, kevés az a müveit ember, a ki magát az ipari pályára adja és kívülről kell hozni; (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) már pedig az volna a kívánatos, hogy a mi ifjaink közül sokkal többen adják magukat a gazdasági és ipari pályára, mint az egyetemi tanulmányokra. De hát magára a konkrét kérdésre a kultuszminiszter ur meg fogja adni a választ. (Helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: Én azt hiszem, minden czim keresése nélkül is megengedi a t. ház, hogy reflektáljak arra, a mit a t. miniszterelnök ur mondott, annyMal inkább, mert felszólalása elején egy szemrehányás is foglaltatik, a mely ellen kötelességemnek tartom magamat tisztázni. (Halljuk! Halljuk!) A kérdések tárgyalása a házban kétféleképen történhetik. A rendes napokon interpelláczió, más napokon csak ilyen napirend előtti felszólalás alakjában. Széll Kálmán miniszterelnök: Sürgős interpelláczió alakjában mindennap ! Barta Ödön: A sürgős interpelláczió, mint eszköz, egészen hasonló a napirend előtti felszólaláshoz. A t. miniszterelnök ur azonban azért emelte ki azt, hogy jobb lett volna interpelláczió alakjában intézni ezt a kérdést, mert igy a miniszter ur arra válaszolhatott és akkor a ház határozhatott volna. Hát, t. ház és t. miniszterelnök ur, ha nem is mondtam volna, azt hiszem, egyértelműek vagyunk abban, hogy az ilyen kérdéseket ugy kell kezelnünk, hogy szóvá tegyük azokat, felhívjuk azokra a ház, a kormány figyelmét, vitassuk meg azokat, engedjünk hozzászólást a kormánynak, mert a kormány sok dolga között ezeket talán észre_ sem veszi, de ne engedjük azokat leszavazni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ne méltóztassanak rossz néven venni, ha a miniszterelnök úrra hMatkozom. Én ugyanis tudván, hogy ebben a kérdésben a miniszterelnök ur is nagyon kompetens nyilatkozni, mert ez nem egyedül a vallás- és közoktatásügy, hanem a kormányzatnak is kérdése, voltam bátor a t. miniszterelnök urnak tudomására juttatni, hogy ebben az ügyben kérdést szándékozom hozzá intézni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nekem nem szólt, az izenet pedig nem ér semmit! Barta Ödön: Tudomására hozattam ezt és