Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-223

223. országos ülés 1903 A törvény 13. §-a kizárólag fentartja az . ország kormányzási és törvényhozási körének a . magyar hadsereg időszakonkénti kiegészítését, : mely alatt érti az ujonczmegadási jogot, a meg- . ajánlás feltételeinek és a szolgálati időnek meg- j határozását, ezen kívül fentartja a katonaság elhelyezését és élelmezését illető intézkedéseket, j Ez is a hadügyhöz tartozik tehát, de ez sem j közös. A 13. §. is kMeszi a védrendszert a közös- , ügyek közül, valamint kMeszi a magyar had- : sereghez tartozó magyarországi polgároknak pol- i gári viszonyai feletti törvényhozási és kormány- I zati intézkedéseket. A 13. §. egyenesen azt : mondja, hogy a védrendszer megállapítása és átalakítása Magyarországra nézve mindenkor a magyar országgyűlés beleegyezésével történik. Ezután azt mondja, hogy czélszerü, de nem szükséges, — nem rendeli imperatMe — hogy a megállapítás és átalakítás egyenlő elvek szerint eszközöltessék és ezután előírja, hogy az előleges egyezkedések ezen egyenlő elvek iránt miként történjenek. Már most sem a magyar alkotmány, sem az osztrák alkotmány nem sorozza a védrendszert a közösügyek közé, azok j közül egyenesen kMeszi és csak azon ügyek közé sorozza, melyek szabad egyezkedés utján állapíttatnak meg és a melyek az osztrák alkotmányban ugy vannak megjelölve, hogy időrőlidőre megállapittatnak. Ennek megvan a maga következése, az t. i., hogy, ha nem tudnak egyenlő elvek iránt egyezni, akkor Magyarországnak azon joga teljes mértékben hatályba lép, hogy a védrendszert egészen önállóan megállapítsa.* (Az elnöki széket. Tallián Béla foglalja el.) Ezeket mondja tehát Szilágyi Dezsőésebből világosan kitűnik az, a mit én állítottam, hogy a magyar királynak fejedelmi jogánál fogva nincs hatalmában a magyar hadseregben a német nyelvet behozni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az 1867-ik törvénynek 11. §-a őt mint magyar királyt ruházza fel azzal a joggal és ha nem a 67-iki törvénynek értelmében, hanem régi törvényeink értelmében ruházták fel, akkor igen természetes, hogy az osztrák császárnak ahhoz a kérdéshez, hogy a magyar hadseregben milyen nyelv legyen, abszolúte semmi köze. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kecskeméíhy Ferencz: Bele van csempészve! Papp Elek: Élénk világot vet Szilágyi Dezső ezen magyarázata alaptörvényeinkre, ugy, hogy azok, a kik a közjogi alapon állanak, ezen szabatos, higgadt, természetes, történelem és előzmények által megokolt és minden szenvedélyességtől ment magyarázatot, lehetetlen, hogy a maguk közjogi tudományok alapigazságainak el ne ismerjék. Ez az én hitem, ez az én állitásom. Némuljon hát el . . . Kecskeméíhy Ferencz: A t, miniszterelnök ur még hallani sem szereti! Papp Elek : . . . ezzel szemben minden okosmárczius 9-én, hét/őn, 2Í kodása Andrássy, Széll és Tisza uraknak, mert ebből világosan látható, hogy minden imperiumnak katonai felségjoga csak azon részre terjedhet ki, a mely részben a katonai felségjog közjogilag hatályossággal bir. Mert Szilágyi Dezsőnek az állami s/.uverénitás kizárólagosságán alapuló logikája megdönthetetlen. És itt ezt határozottan a miniszterelnök urnak mondom, hogy ne hMatkozzék az opportunitásra, a mikor erről a kérdésről beszél, mert Deák Ferencz 1867. február 22-én mondott beszédében az, hogy az opportunizmus kevésbe veszi a törvényt, s igy az abszolutizmusnak nyit utat, egész világosan ki van mondva. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Keeskeméthy Ferencz: Ez az opportunizmus! Nessi Pál: Szolgalelkűség ! Papp Elek: Szükségesnek találtam, hogy Szilágyi Dezsőnek ezt a beszédjét felolvassam. Szükségesnek találtam azért, hogy a t. túloldal meggyőződjék arról, hogy mi, a kik ezeken a padokon ülünk, nem a levegőből kapkodjuk az argumentumokat arra nézve, hogy a mostani kormánypárt hűtlenül elhagyta a régi Deák pártot és nem tágítani, nem nemzeti intézményekkel benépesíteni akarja azt a keretet, a melyet Deák Ferencz nagyjában és egészben megalkotott, hanem nemzetellenes bokrétákkal, virágokkal és intézményekkel akarja lényegétől megfosztani és betölteni azon keretet, a melyet akkor jóhiszemüleg gondolt Deák Ferencz — legalább azt hiszem — olyan keretnek, a melyben a magyar nemzetnek önállósága kifejlődhetik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Nagyon jól tudjuk, hogy a védkötelezettségi törvény nem mondja azt, hogy a nemzeti nyelv a hadsereg szervezetéhez tartozik. Azt is tudjuk, hogy a német nyelv a hadsereg szervezetéhez 1867-ig sohasem tartozott. De mindezektől eltekintek. Én azt hiszem, hogy a véderő-víta alkalmával tartott beszédekből mindenki megérthette és megértheti, tanulságot meríthet arra nézve és meggyőződhetik a felől, hogy azért, mert magyar és osztrák katonai felségjogok egyesülhetnek, maguk a felségjogok egységessé soha nem lehetnek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sőt teljesen igazam van, a mikor azt mondom, hogy a felségjog köpenyege alatt az abszolutizmus nyomja el a nemzeti jogot, sőt egyenesen az az igaz, hogy az osztrák császár abszolutizmusa nyomja el a nemzeti jogot., (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én, t. ház, ezzel a kérdéssel tovább nem foglalkozom, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) mert az idézett fejtegetésből és Szilágyi Dezső felolvasott nyilatkozatából és kijelentéseiből méggyőződhetik arról mindenki, hogy az 1867-iki törvényt nem a kormánypárt, hanem mi értelmezzük helyesen; megérthette mindenki, hogy a magyar királyi felségjogok csak nemzeti tartalommal bírhatnak. Én azt hiszem, hogy az opportunizmus köpenyege alatt a nemzetet yal4-